Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy 2005-ben a Resident Evil 4 megreformálta a horrorjátékok műfaját. A saját szériájában is drasztikus változásokat hozott (a rögzített kamerás nézetet például teljesen elhagyta), de évekre előre kikövezte az utat a folytatások előtt, amikkel viszont a Capcom később szépen átesett a ló túloldalára. A régi rajongók pontosan tudják, hogy a hatalmas kastéllyal, az állandó éjszakával és a váratlanul megjelenő rémségekkel a Resident Evil 1 még a klasszikus gótikus-horror zsánerből táplálkozott. Az Alone in the Dark-játékok legszebb hagyományait öregbítette tovább, azonban a japánok valamiért jó ötletnek tartották elmozdulni az idegtépő horror irányából a minél akciódúsabb, mutánsokkal és az ABC csaknem összes betűjét felvonultató vírusokkal megspékelt játékmenet felé, ahol a főszereplőkre már nem egy sötét sarok mögül előtántorgó, oszlásnak indult élőhalott jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem egy társasház méretű szörnyeteg.
A Resident Evil 4, bár még nem teljes mértékben képviselte ezt az irányt, bizonyos részeiben már tartalmazott belőle egy keveset. Ennek ellenére a megváltoztatott kameranézet és az új helyszín (végre el lehetett hagyni Raccoon City városát) sokaknak bőven elég volt, hogy azonnal instant klasszikussá avassák. Tették mindezt annak ellenére, hogy a PC-s port közel játszhatatlan volt: nem kapott egértámogatást, és a QTE-részeknél is az Xbox-kontroller irányítógombjai villantak fel. Később persze kikupálták (inkább a rajongók, mintsem a Capcom), és mikor 2019-ben, a Resident Evil 2 Remake megjelent a piacon, már felvillant a halovány remény, hogy egyszer Leon S. Kennedy európai kitérője is megkaphatja a hasonlóan méltó, modernizált felújítást. A Resident Evil 4 Remake bejelentése senkit nem ért váratlanul, ahogy sokan már az első képek és videók megérkezésekor elkönyvelték, hogy ez egy közel tökéletes játék lesz – de valóban ennyire jó lett?
Vidékfejlesztési terepmunka
A sztorit lassan már mindenki kívülről ismeri. 1998-ban az Umbrella Corporation félresikerült kísérlete lényegében Raccoon City majd’ teljes lakosságát vérszomjas zombivá változtatta, amire csak egyetlen működő megoldás létezett: az atombomba. Leon akkor még egyszerű rendőr volt, de azóta eltelt pár év, és immár a kormány szolgálatában áll. Mikor az Egyesült Államok elnökének lányát, Ashley Grahamet elrabolják, Leonra hárul a feladat, hogy egyszemélyes mentőcsapatként Spanyolországba utazzon. A nyomok egy kis faluba, El Pueblóba vezetnek, ahol aztán kezdetét veszi a futás és a sikítás. A Capcom eleve úgy állt hozzá a játék felújításához, hogy az a régi rajongóknak egyszerre legyen kellemesen nosztalgikus, de képes legyen újat is mutatni. Utóbbira mindjárt a játék elején találhatsz egy remek példát, ami jól mutatja, hogy mennyire méltó módon kezelték az alapanyagot, átültetve a mai korba. Az összes helyszín, a legeldugottabb kis viskó is azonnal felismerhető, és a legutolsó széttörhető hordó is pont ott van, ahol az eredetiben.
Az most már alap, hogy célzás közben is tudsz mozogni, de a harcokat egyéb módon is megkönnyítették. Bekerült a lopakodás, amivel oda lehet sunnyogni a magukban morgó helyiek mögé, és a nyakukba állítani egy kést. Nem rossz, de ha egyszer észrevettek, akkor onnantól úgyis rád megy a fél falu, szóval én nem sokat osontam. Régi motorosok emlékezhetnek rá, hogy a Resi 4-ben az egyik legjobb harci taktika az volt, ha szépen fejbe vagy lábon lőtted az ellenfelet, ami gyakran kvázi stunnolta őt, majd gyors odaléptél és arcon rúgtad, mikor pedig már elterült, akkor a földön lekéselted. Ez egyben egy lőszerkímélő megoldás, amit most kiegészítettek egy gyorsgombbal, amivel a már kiterült ellenfelet tudod egyetlen szempillantás alatt kivégezni. Ez rendkívül jól jön, és végre nem kell egy percig felettük hadonászni és vadászkéssel simogatni a delikvenseket. A parry legalább ennyire hasznos, és nagyon sok szorult helyzetből tud kimenteni, ha jók a reflexeid. Ami még szintén nagyon tetszetős, az már az Inventoryhoz kapcsolódik, ahol egyetlen gomb lenyomásával automatikusan el tudod rendezni a cuccaid, és nem kell "tetrisezni", hogy mi hova kerüljön.
Ásó, kapa, mutáns papa
A craftolás sokkal nagyobb szerepet kap, ugyanis akadnak kis- és nagyméretű alapanyagok, amiket puskaporral kombinálva lőszert, vagy gránátokat készíthetsz magadnak. Természetesen a többszínű növények szintén visszatértek, ahogy az elsősegély-sprayk és a gyűjtögethető kincsek is. A helyi pénzt, vagyis a pezetát érdemes nagyban farmolni, hiszen régi ismerősként természetesen a Merchant is tiszteletét teszi ("Whaddya buyin'?"), akinél lehet vásárolni, eladni, fejleszteni és csencselni is – számlát úgysem ad. A látványt nagyon szépen felhúzták, a faluban nagyjából percenként álltam meg rácsodálkozni a környezetre, annyira profi munkát végeztek a Capcom szakemberei. Mindez pedig érvényes a barlangokra, a kastélyra vagy a templomra is – utóbbinál a színes ablakon át beszűrődő fény teljesen elkápráztatott. Az esővel már korábban is voltak gondok, és szerintem még mindig lenne rajta mit javítani, de például a víz-effekt egészen pocsék. Sőt, ha már itt tartunk, az egész csónakos rész rendkívül fapados, kicsit sem kelt olyan érzést, mintha vízen közlekednél, az eléd kerülő, a vízfelszínen lebegő és széttörhető hordók miatt pedig egyből előjött a God of War Ragnarök PTSD-m. Ez a rész már az alapjátékból is kilógott, és valahogy itt sem sikerült organikusabban beépíteni. Az őszies képi világ háttérbe szorult (pedig én nagyon kedveltem), viszont tényleg a legkisebb részletekig feljavították a grafikát, ami nálam elérte, hogy még az általam leginkább gyűlölt részt – a sövénylabirintust a kutyákkal – is élvezettel toljam végig. Sokkal több a hangulatfokozó elem, a brutalitás pedig elképesztő: szakadnak a végtagok rendesen. A zenék természetesen kiválóak, Leon szinkronhangja ismét Nick Apostolides lett, Ashley-é pedig az a Nicole Tompkins, aki a Resident Evil 3 Remake-ben Jill-t szólaltatta meg.
Apropó, Ashley! Az elnök lánya végre képes egyedül is használni a létrákat, valamint boldogul a platformokkal és a szintkülönbségekkel, szóval nem kell állandóan elkapni, ha egy magaslatról ugrik le. Ugyanúgy tudsz neki parancsokat osztogatni, hogy kövessen, vagy maradjon le egy kicsit, és ha ismét megpróbálják elrabolni, akkor bizony sietned kell, hogy időben leszedd a rosszarcút, aki a lányt a hátára kapva cammog odébb. Mindenképp pozitívum, hogy Ashley sokkal természetesebben reagál bizonyos szituációkra, például, ha elsütsz egy fegyvert a közvetlen közelében. Velem megesett, hogy bekerített 6-7 falubeli, eldobtam egy gránátot, mire Ashley beszólt, hogy azért legközelebb inkább figyelmeztessen, ha ilyet csinálok – apróság, de jópofa. Ahogy az is, hogy ha megsérül, van lehetőség odaszaladni hozzá, és felhúzni. A QTE-részeket kivették, Leon kése pedig immár elhasználódhat, és a kereskedőnél rendre meg kell javítani – persze ezt is lehet fejleszteni. Természetesen a Resident Evil 4 Remake technikailag is a mai kor igényeihez lett igazítva, szóval bekapcsolható a ray-tracing, ha valaki az eső-tócsákban tükröződő napfényben akar gyönyörködni.
Küldetés: teljesítve
Azért az alapok nem igazán változtak, a Resident Evil 4 még mindig inkább akció-, mintsem horrorjáték, és ezt vastagon aláhúzza az is, hogy mire eljutsz Salazar kastélyáig, már annyi falubelit lőttél agyon, hogy azt egy Gears of War is megirigyelné. Két olyan rész akadt a teljes végigjátszás során, amikor azért izzadt a tenyerem és felgyorsult a szívverésem, de nagy átlagban az akció dominál, ami viszont most már sokkal szórakoztatóbb és fluidabb élményt nyújt. Bevallom, nekem a Resident Evil 4 legemlékezetesebb részei mindig is a kezdő faluhoz, és talán még a kastélyhoz kötődtek. A titkos laborok, lézercsapdákkal őrzött bázisok és repkedő rovar-lényeket tartalmazó barlangok már annak idején sem tartoztak a kedvenceim közé, de ezúttal a Capcomnak valahogy sikerült úgy felépítenie az egész játékot, hogy egy percig se unatkozzak. A harcok élvezetesek, a logikai feladványok nagyszerűek, és a különféle lezárt ládák vagy átjárók miatt megéri nemcsak alaposan kipucolni minden helyszínt, hanem visszatérni korábbi helyekre is.
Nehéz lett volna egy ennyire nagy klasszikussal mellélőni, de a Capcomnak tényleg sikerült úgy átemelnie Leon és Ashley kalandját 2023-ba, hogy az egyszerre idézzen kellemes emlékeket, és képes legyen újat mutatni még azoknak is, akik már No Damage végigjátszásokat is letoltak az eredetiből. A csónakos részt leszámítva minden egyes percét nagyon élveztem a Resident Evil 4 Remake-nek, ami tényleg egy méltó, tisztességes továbbgondolása lett a 2005-ös túlélőhorrornak. A kérdés már csak az, hogy innen merre tovább? Logikusan ugye a Resident Evil 5 felújítása kellene, hogy következzen, de nem biztos, hogy erre tényleg szükségünk van. A rajongók (köztük magam is) sokkal jobban örülnének, mondjuk, a Resident Evil – Code: Veronica remake-jének. Egy biztos: a Resident Evil 4 ezzel a kiadással olyan formában kerül eléd, ami akkor is megéri az árát, ha most először tennél próbát egy horrorjátékkal – tökéletes belépő a műfajba.
