Egy Vasily nevű ex-katonát alakítunk, akit utolért a lelkiismerete, és miután olyan parancsot kapott, ami már neki is sok volt, úgy döntött, hogy megálljt parancsol. Szökése után vezeklésül szerzetesnek áll, ám a múltja utoléri, új otthonát és lelki békéjét feldúlja volt társa és barátja Volkov, a másik szuper katona. Ezt nem nézhette tétlenül és bosszúhadjáratot indít, hogy múltját végleg lezárhassa.
Sziklaöklű szerzetes
Hősünk, noha már szerzetesnek állt, és igyekezett katonai múltját hátrahagyni, mégsem felejtett el mindent. Miután új otthonunkat feldúlja volt munkaadónk, Vasily beindul, és megmutatja, hogy még mindig katona vér csörgedezik az ereiben. A játékmenet teljesen lineáris, változatosságot a gyilkolások módja adja csupán. Ellenségeinkkel végezhetünk lopakodva (ez sokszor hasznos tud lenni, néhol olyan túlerővel találjuk szembe magunkat, ahol szinte csak úgy lehetséges a tovább haladás, ha előtte kicsit megtizedeljük az ellenségeinket), ami viszont előbb utóbb így is, úgy is brutális vérfürdőbe csap át. Szétszórtan találunk egyszer használatos tereptárgyakat is, amelyek főként az ellenségeink lendületének megtörését segítik elő. Ilyen alkalmatosságok a felvehető sziklatömbök, hordók, irodai székek és így tovább. Na és persze ott vannak a jól bevált közelharci (kés, fejsze, stb.) és távolsági fegyverek (pisztoly, gépkarabély, stb.), ezekből mindig találunk eleget, viszont nem túl változatosak, elég kevés típus található. Vannak azonnali halált eredményező berendezések, így a halálosztás változatosságát nem érheti panasz. Az idővel meggyengített ellenfeleken brutális kivégzéseket hajthatunk végre, ezek elég látványosak, amit a „bullet time” effektus csak jobban feldob.
Kifinomult érzékek
A látványért az Unreal Engine 4 a felelős, ami már nem mondható mainak, viszont kivetnivalót se találhatunk benne. Egy ilyen stílusú játéknak tökéletes, és így gyengébb vasakon is simán elfut a játék. Zene és hangok terén is rendben van, pörgős játékmenethez pörgős zene dukál, teljesen összepasszol. Fülbemászó dallamokat viszont senki se várjon, Hans Zimmer muzsikája által keltett epikus eufóriát biztos nem fog okozni. A környezeti hangokra sem lehet egy szavunk sem. Nagyon kevés párbeszéd jelenik meg játékban, így komolyabb szinkronnal nem kell számolni, alig találkozunk „NPC”-vel, viszont itt is csak azt tudom mondani, tisztességes korrekt munkát végeztek a készítők.
Az irányítás pofonegyszerű, ahogy azt egy „hack&slashtől” megszokhattuk a klasszikus WASD + egér duóval irányíthatjuk a karakterünket, különösebb „kombókat” sem kell megtanulnunk, csupán néhány gomb kell a vezérléshez, amelyekkel egyszerűbb parancsok adhatók ki.
Semmi sem lehet tökéletes
Eddig nem beszéltem a hibákról, hiányosságokról, amiktől sajnos a Redeemer sem mentes, ám szerencsére nem dúskál a negatívumokban. Játékmentet befolyásoló hibákkal nem találkoztam, mindössze itt-ott megjelenő grafikai bogarakkal, amelyek nem mondhatóak zavarónak. Ami viszont nagyobb gondot okozhat az automatikus mentés. Nem túl jól van megoldva, van, hogy alig haladunk tovább, mégis ment a játék, van, hogy hosszabb részeken kell átverekednünk magunkat, mire végre egy mentési ponthoz érünk ahol, ha sikerül éppen fűbe harapnunk, elég frusztráló tud lenni. Számomra a legnagyobb hiányosságot az RPG elemek teljes hiánya okozza. Nemhogy a karakterünk, de a felszerelésünk (az a kevés) sem fejleszthető, bővíthető, semmilyen szinten. Így a talált fegyverek csak rövid ideig állnak rendelkezésünkre. Lőfegyvereink mondhatni egy tárral rendelkeznek, ami ha kiürül, Vasily nemes egyszerűséggel elhajítja. Közelharci fegyvereink pedig néhány csapás után teljesen megsemmisülnek. Ezek amúgy is frusztrálóak tudnak lenni, de főleg egy csata hevében rettentő kellemetlen, ha lőszerből kifogyunk, illetve a közelharci fegyverünk is elhasználódik, mert nem marad másunk, mint az öklünk, amivel közel sem lehet akkorát sebezni.
Ép testben ép lélek
Röviden összefoglalva a Redeemer egy nagyon szórakoztató, látványos és brutális játék lett, amely nem mentes a kihívásoktól sem, még normál fokozaton is meg tudott izzasztani itt-ott. Akik szeretik a stílust (leginkább a Hotline Miamira hajaz), a pörgős, akciódús játékmenetet azoknak mindenképpen ajánlom.
