Sokunk álma vált valóra, amikor a szériát felvezető Red Dead Revolver után megjelent a Red Dead Redemption, amelyben a GTA-k szabadsága találkozott az amerikai és olasz vadnyugati filmek univerzumával. Egy probléma volt a játékkal: a legtöbb GTA-val ellentétben csak az előző generáció konzoljaira jelent meg, és sajnos a mai napig nem készült még PlayStation 4- és Xbox One-változata sem. A Rockstar idén megkegyelmezett a PC-tulajoknak, és az elődjét minden tekintetben felülmúló Red Dead Redemption 2 bő egy évvel a konzolverzióit követően megjelent számítógépekre is. Ám azon túl, hogy a premier finoman szólva is katasztrofális volt, a PC-változat a rocksztárokhoz híven közel sem lett tökéletes.
Hogy szól az a hatlövetű?
Azt már Böjti is leírta a konzolos tesztben (2018/12-es PC Guru), hogy a Red Dead Redemption 2 lenyűgöző. Dutch Van der Linde bandájának tagjaként próbáljuk túlélni a 19. század végi civilizálódó, fiktív Amerika mindennapjait, és ennek során annyira zseniális, emberi karakterekkel ismerkedünk meg, hogy a hóviharos nyitójelenettől kezdve együtt éltem és éreztem társaimmal. Elutasítom azokat a vádakat, hogy ez egy unalmas lovaglószimulátor, mert tengernyi dolgot lehet „csak úgy” alapon is csinálni (randalírozás, rablás, horgászat, vadászat, sütögetés stb.), és a fősztori mellett remek mellékküldetések, véletlen találkozások (például egy kapzsi aranyásóval), felfedezésre váró izgalmas titkok (például kincses térképek) várnak ránk. Sokat kell lovagolni, de ilyen alapon akkor a GTA-kat is ítéljük el a sok autókázás ürügyén! Persze a Red Dead Redemption 2 a kevesebb lóerő miatt lassabb tempót diktál, ám engem nagyon kevés játék (például egy-egy GTA-epizód) tudott így beszippantani, mint ez a Westworld-sorozat élményparkját idéző, szinte tökéletes westernszimulátor.
Ezért is sajnáltam annyira, hogy a PC-verzió kegyetlen rosszul startolt el november 5-én. Szerencsére én csak a töredékét tapasztaltam annak a sok hibának, amiről sorozatban érkeztek a visszajelzések. Voltak, akiknek már a Rockstar Games Launcher (a kiadó saját online boltja) összeomlott, amikor a „play” gombra kattintottak, de sokan az első töltőképernyőnél akadtak el. Erről egyből az olyan hírhedten silány Rockstar-portok ugrottak be, mint a Grand Theft Auto 3. és 4. része, amelyeket szintén nehéz volt elindulásra bírni, és máig nevetségesen futnak még az erősebb vasakon is. Azért a fejlesztők becsületére legyen mondva, hogy a premier óta szinte kétnaponta adnak ki több gigás javításokat.
Sokan panaszkodtak arra is, hogy a játék bizonyos konfigurációkon (NVIDIA-kártyatulajok hátrányban) szaggat, illetve magas beállítások mellett indokolatlanul alacsony sebességgel fut. Néhol érthetetlen módon nekem is be-beröccent például Ultra és Medium textúrák mellett is. Más lapok és videocsatornák technikai tesztjei szerint 4K-ban, mindent maximumra tolva lehetnek sebességgondok még csúcskártyákon (az NVIDIA RTX-ein) is, tehát kiugrik, hogy nem a legjobban optimalizált a játék. Ám annyira sok és részletes a grafikai beállítási lehetőség (például a világítást és az árnyékokat több skálán lehet finomhangolni), hogy a Red Dead Redemption 2-t még gyengébb gépeken is rá lehet venni, hogy fusson, sőt lényegében még szépen is mutat majd (a javaslatok szerint a textúrák terén kell kevesebb, a megvilágítás és a reflexiók terén több kompromisszumot hozni). Nagyjából 3,5 éves konfiguráción teszteltem, ám egy teches YouTube-csatornát segítségül hívva sikerült úgy belőnöm a grafikát, hogy a játék viszonylag jól (40–60 fps között) futott, és még így is leesett az állam a látványtól. (A 150 gigás helyigény tűnhet durvának, de ma már egy 1 TB-os HDD sem számít akkora luxusnak.)
Vadnyugati polipok
A technikai problémák orvosolhatók patchekkel, azonban az irányítás már nem igazán, pedig az sem lett észszerűsítve és optimalizálva a PC-s perifériákra. Félreértés ne essék: egérrel és billentyűzettel hatványozottan kényelmesebb és pontosabb a célzás, mint kontrollerrel. Örültem, hogy könnyedén osztogathatom a fejlövéseket célzásrásegítés nélkül. Azonban a konzolos irányítás tipikus, idegesítő öröksége, hogy billentyűzetünk szinte minden betűjét fel kell használnunk az interakciókhoz. Például ha kinyitunk egy nyavalyás fiókot, akkor ahhoz az E kell, de ha ki is akarunk venni valamit belőle, ahhoz már az R. Embereket vagy ládikákat kifosztani lehet E-vel, R-rel, F-fel, a beszólások meg G-vel vagy F-fel mennek. És a tárgylista is meglehetősen idegen a PC-s irányítástól: a Tab lenyomása közben még R-rel váltogathatunk a különböző tárgycsoportok között, és ha mondjuk egy puskát el akarunk helyezni a nyeregben, akkor Q-val és E-vel kell válogatnunk a rendelkezésre álló fegyverek között. Egy polipnak ez biztosan könnyedén menne, de egy tízujjú embert már inkább frusztrálhat. A horgászatról pedig még nem is beszéltünk, ahol van, hogy egyszerre 4-5 billentyűt kell kezelni. Vagy arról, hogy ha nem megfelelően helyezkedünk, nem ugrik fel a helyes interakció opció, illetve, ha csak egy millimétert is bemozdulunk, hülyeséget csinálunk (például felveszünk egy ócska, rozsdás revolvert a saját profi hatlövetűnk helyett).
A Rockstar Games Launcher és a hírhedt Social Club pedig tovább borzolhatják a számítógépes játékosok idegeit. A Rockstar saját platformja már a bejelentkezésnél is szívat, avagy „képjátékkal” kell igazolnunk, hogy nem botok vagyunk. Ha parancsikonnal szeretnéd a játékot indítani, felejtsd el, mert a Launcher figyelmeztet, hogy csak rajta keresztül futtatható! Legutóbb meg rajtam kívülálló okokból összeakadtak a felhős és a lokális mentéseim is, így kb. 20 percet kellett várnom, hogy helyre álljon a rend és játszhassak. A játékbeli Social Club is irracionálisan lassú, pedig csak ezen keresztül juthatsz el az amúgy pazar fotómódban készített képeidig. Értem én, hogy manapság divat saját platformokon keresztül beléptetni a játékosokat, de akkor azokat illene nem béta-, sőt alfaállapotban az arcunkba tolni.
Végül ejtsünk pár szót a Red Dead Online-ról! Ugye ez a nagysikerű GTA Online-hoz hasonló multis szegmens, amelyben önálló sztori és rengeteg PvP-, illetve PvE-játékmód (sima death match, battle royale, közös fejvadászat, lóverseny stb.) vár bennünket. Tapasztalatom szerint PC-n elég stabil az online rész, bár amikor teszteltem, nem volt túl sok játékos, így a meccskeresési rendszer alig-alig tudott partnert találni számomra. Az pedig nagyon zavaró a Red Dead Online-ban, hogy aránytalanul drága minden, és ezzel összefüggésben sokan kiakadtak az aranyrudakra, amelyeket nehéz beszerezni, kivéve, ha valódi pénzt áldozunk rájuk. A multi amúgy is kevésbé immerzív, mivel az itteni sztori (szökés- és bosszútörténet) érezhetően csak azt a célt szolgálja, hogy bevezessen minket a tábormenedzsment és az MMO-szerű specializálódás rejtelmeibe. Egyébként az egész akár szólóban is játszható, de tapasztalataim szerint jóval keményebbek az itteni gépi ellenfelek, így érdemesebb Posse-kban (klánok vagy csapatok) akciózni, mert egyedül gyorsan fűbe harapunk.
Eddig közel 60 órát toltam bele a Red Dead Redemption 2 PC-változatába, és minden pillanatát élveztem. Úgyhogy összességében ez egy nagyon is ajánlott játék a westernrajongók számára. Ám ha pechünk van (nekem nem volt az), és olyan a konfigurációnk, akkor összeomlások, durva sebességingadozások tehetik tönkre az élményt. Ezért javaslom, hogy mindenki várjon egy kicsit a vásárlással, még egy adag patch után talán már mindenki zavartalanul garázdálkodhat a virtuális vadnyugaton.
