A bevezetőben két olyan szószerkezet is szerepel, ami képes megdobogtatni egy PC-s játékos szívét. A Half-Life 2 minden idők egyik legjobb FPS-eként írta be magát a történelembe, az Opposing Force pedig Gordon Freeman első nagy kalandjának legjobb kiegészítője volt. Utóbbit a Gearbox csapata készítette, és a maga idején (1999-et írtunk) igencsak magasra tette a lécet. Története pontosan olyan cliffhangerrel ért véget, mint az alapjátéké, főszereplője pedig 17 esztendőt várt arra, hogy ismét visszatérhessen egy kis fenékrugdosásra. Nos, hála egy Richard Seabrook nevű 25 éves moddernek, ez most megtörtént: a Prospekt Adrien Shephard sztárstátuszát hivatott visszaállítani, mint nem hivatalos Half-Life 2 expanzió. A Valve azonban fizetős játékká tette a projektet, amely így végső soron a legfrissebb kánonnak számító program lett a népszerű univerzumban. És ez jó… lenne, ha nem éreznénk rajta, hogy inkább egy lelkes amatőr kitartó munkájának eredménye, semmint egy profi csapat határozott döntéseié.
Egy másik Shephard
Mivel az Opposing Force sem tegnap jelent meg, gyorsan foglaljuk össze az alapokat: Shephard egy kommandós, akit az első Half-Life eseményei során vezényelnek ki a Black Mesába, hogy egységével kiirtsa az agresszor idegeneket, na meg a túl sokat látott, és a Kongresszusnál minden bizonnyal akadékoskodni készülő tudósokat. Adrien jobb az átlagnál, még a titokzatos G-Man is felfigyel rá, majd miután emberünk a Xen dimenzió lakót is megregulázza, az említett öltönyös úriember sztázisába kerül – magyarán ahogy Gordont, úgy Shephardöt is „elteszi későbbre”, hogy amikor szükség lesz rá, aktivizálhassa. Nos, ezt a Prospekt elején G-Man helyett a vortigauntok teszik meg: elmagyarázzák Adriennek, hogy Freeman épp a Combine nevű megszálló birodalom ellen küzd, és elkél neki a segítség. Nosza, irány a Half-Life 2 egyik legsötétebb helyszíne, a Nova Prospekt nevű börtön! Innét indul a nagyjából 2-3 órás kaland, amely viszont az első félórában minden kapcsolatát elveszti az alapvetésnek szánt háttérsztorival. Gordon ugyanis köszöni, elvan a Combine katonáinak halomraölésével. Adrien még csak utol sem éri a pajszeres okostojást, helyette valahogy visszakeveredik a Xenre, sőt egy Combine űrállomáson is akciózik kicsit.
A többi „sztori” Adrien visszaemlékezésein át ismerszik meg: halljuk, ahogy egykori bajtársaival együtt a Black Mesa küldetésre készül. Ilyenkor a kép inverzbe vált, és megszólalnak a már minden bizonnyal megboldogult haverok, hogy kifejezetten igényes szinkronmunka és írás társaságában beszéljenek a semmiről. Mert bizony újat nem tesznek hozzá a már ismert kánonhoz, és a sztori végét is mindenki ismeri: Adrienék elmennek a Black Mesába, ott érdekes emberekkel és idegenekkel találkoznak, majd megölik őket, pont. Mivel pedig a történet nem igazán gördül semerre, hamar értelmét veszti a nonstop lövöldözés. Sosem derül ki pontosan, hogy Shephard miért arra megy, amerre, mit is akar pontosan elérni, és úgy egyáltalán, van-e valami terve, vagy csak a hosszú sztázis alatt felgyülemlett frusztrációt éli ki szerencsétlen Combine-on.
Súlyos gravitáció
Ha megakadt a szemed a fenti, ki nem fejtett 2-3 órás játékidőn, elárulom, hogy az nem elgépelés, hanem tényleg ilyen rövid a 10 eurós (kb. 3000 Ft) Prospekt. Ezt még elnézhetnénk, ha a játékmenete kellően változatos lenne – a Half-Life-ok mindig is híresek voltak a diverzitásról. Igen ám, de szemben az olyan stúdiókkal, mint a Valve vagy a Gearbox, az ifjú Richard egyedül készítette a játékot, ráadásul komolyabb tapasztalatok híján csak arra fókuszált, amit ő maga a legjobban élvezett: a Combine-nal vívott tűzharcokra.
Ennél a pontnál kénytelen vagyok felhívni a figyelmet arra a nem elhanyagolandó tényre, miszerint a Half-Life 2 12 éve jelent meg. Igen, olyan régen. Nyugalom, mély levegő, zacskót elő, szúúúszááá… na, most, hogy megnyugodtál és elfogadtat, hogy milyen öreg vagy, agyalj kicsit azon, mennyi minden változott az FPS-ek világában az elmúlt több mint egy évtized alatt! Elárulom, hogy baromi sok minden: megjelent a fedezékharc, az egyszemélyes csaták többségét akcióbuboréknak nevezett pályaszakaszokon vívjuk, a történetvezetést hollywoodi filmeket megszégyenítő átvezető jelenetek segítik, a mezei célba lövést pedig egyéb töltelék cselekvések váltják fel. Sőt ezek nagy része már a Half-Life 2-ben is megmutatkozott, emlékezzünk csak a buggys szakaszokra!
Ezzel szemben a Prospektben két dolgot teszünk: az első 40 percben fárasztó, a ’90-es évek közepét idéző puzzle-feladványokat oldunk meg, később pedig lövünk, ahogy a csövön kifér. Mivel Adriennek nincs gravitációs fegyvere (az ugyanis egy prototípus), ezért csak a konvencionális eszköztárra futja, az ellenfelek pedig szinte kivétel nélkül a Combine különleges erőiből kerülnek ki. Ráadásul a bakák életerejét a derék Richard megemelte az alapjátékhoz képest, így a katonák az ostoba MI miatt sokszor egy helyben állva tűrik, hogy percekig pumpáljuk beléjük az ólmot. Ettől persze még nem lesz könnyű a Prospekt, lévén a túlerő konstans, a 12 éves játékmechanika pedig középszerű, sokszor fedezékektől mentes pályatervezéssel találkozik, minélfogva gyakran a szerencsén múlik egy-egy összecsapás kimenetele.
Még meg is érné
Bár a fentiekből egy minden fronton elhibázott játék képe rajzolódik ki, fontos tudni, hogy önmagában a Prospekt még a gondjai ellenére is szórakoztató. Sőt, süt belőle a „Half-Life hangulat”, az a különös érzés, amely évek óta várat magára. És ha jobban meggondoljuk, a 10 eurós ár sem olyan vészes, még 2-3 óráért sem – a Böjti koma által tesztelt Layers of Fear kétszer ennyi pénzért kínál ugyanilyen rövid játékidőt. A negatív felhang tehát nem teljesen a programnak szól, az ugyanis egy amatőr huszonéves alkotó számára igenis mérföldkő jelentőségű lehet (fun fact: a Prospekt bevételét Richard egy új játék fejlesztésére fordítja). Sokkal inkább a Valve-nek: azzal, hogy úgymond felkarolták, a Prospekt az utolérhetetlen színvonalú Half-Life játékok családjába került. Azokhoz mérik a rajongók, és persze nagyon csalódottak, ez látszik a steames értékeléseken is. Hiába, óriások árnyékában járni sosem könnyű – remélem, hogy Richard nem veszi zokon a sok oltást, legközelebb pedig egy minden fronton a Prospekt felett álló játékkal áll elő.
