Project I.G.I.? Mond a név valakinek valamit? Lehet, hogy sokaknak ez nem ismerős, pedig két rész is készült belőle, de csak a keményvonalas játékosoknak maradt meg, azoknak is úgy, ahogy. Pedig nem rossz játék, csak készült hozzá egy olyan, de olyan gyenge második rész, hogy örökre feledésbe merült még az első is - holott egész élvezetes cuccról van szó. Most az első részt nézzük meg kicsit közelebbről, hogy többen is megismerhessék.
Szovjet Quake?
A játék kerettörténete és szereplői nagyon-nagyon B-minőségűek, látszik, hogy nem sok idejüket pazarolták rá a készítők. A '80-as években járunk, egy orosz pénzes fickó, bizonyos Josef Priboi vagy tud valami nagyon fontos dolgot, vagy valami csúnyaságot művelt (ez nem igazán fog kiderülni), mivel Anglia rá pályázik, ezért egy Jones nevű kommandóst küld ki a Szovjetunióba, hogy elsimítsa a problémát. De ekkor befigyel a képbe egy ex-KGB-s ügynöknő, Ekk (nem tudom, mi fán terem ilyen név), aki egy bombát akar valahol valamiért felrobbantani, tehát, ha már úgyis ott vagy, őt is el kell intézned. A főszereplő a feljebb említett Jones, aki mint már mondtam egy angol (jé, nem amerikai!), amolyan "juj de felfoghatatlanul magasan képzett", és nem mellékesen legyőzhetetlen hérosz. Vele fogjuk megmenteni a világot 14 pálya során.
Maga a játékmenet leginkább a belcímben említett Quake-hez hasonlít. És igazából ez a baj. Nem is az, hogy hogyan sikerült az Innerloopnak átültetni az említett játékot az őáltaluk megálmodott környezetbe, hanem az, hogy egyáltalán a Quake-szerű játékokat választották sajátjuk alapjául (ne tessék félreérteni, nekem semmi bajom nincs a Quake-kel). Amikor az ember játszik vele, észre fogja venni, hogy lényegében az egész nem áll másból, mint hogy aki eléd kerül, azt lelövöd és továbbmész. Sokkal jobban állt volna a Project I.G.I-nek egy Splinter Cell-szerű lopakodós játék, mint egy agyatlan FPS. Így is élvezhető az I.G.I, de talán ha egy kicsit más stílust képviselne, még máig is egy emlékezetes darab lenne, viszont így csak egy FPS a sok közül 2000-ből.
Na de ennyire azért mégsem siralmas a helyzet, nem olyan borzalmas ez a játék. A készítők apróbb dolgokkal próbálták meg rávenni arra a játékost, hogy azért itt mégsem fog működni a Quake módszer, tehát nem érdemes minden mozgó dologra lőni, és jól át kell gondolni haladásunk irányát. Ilyen ösztönző dolog Jones páncélzata (csak a WoW-játékosok kedvéért), ami elég gyér, nem kell sok ólmot lenyelni ahhoz, hogy feldobjuk a pacskert. Persze hogy még nehezebb legyen a dolgunk, elsősegéllyel is ritkán fogunk találkozni, ezért jól be kell "osztani" megmaradt életerőnket. A másik nehezítő tényező a kamera, ami szinte minden pályán megtalálható. Ha valami gyanús dolgot észlel, riadót fúj, és a barakkokból kirontó emberek elég sok kellemetlenséget tudnak okozni. Persze egy ilyen játéknak kihagyhatatlan kellékei a járművek (sajnos ezeket nem irányíthatjuk), amik nem túl sokszor fognak feltűnni, de elég nagy kihívás egy tankot legyűrni, vagy éppen egy helikopter elől bujkálni.
Egy kis bosszantás
Most már, hogy nagy vonalakban tudjuk, miből is áll a játék, bemutatok néhány bosszantó dolgot; ezek miatt gyengébb idegzetű emberek bele se kezdjenek ebbe a játékba, mert súlyos következményei lehetnek. Az első számú versenyzőnk a fegyverek "eltűnése / újra megjelenése". Ez abból áll, hogy például az első pályán szerzünk uzit, AK-47-est, távcsöves fegyvert, és a következő pályán hirtelen eltűnik minden. Ez főleg akkor idegesítő, hogyha az ember abban a tudatban spórol a lőszerrel, hogy "ezt még fel tudom használni a következő pályán", azután meg verheti a fejét a falba, ha azon az ominózus soros eetapon már nincs nála a becses fegyver.
A második versenyzőnk a mentés hiánya. Igazából ez nem túl zavaró tényező, mivel a pályák többsége maximum 30 perc alatt végigvihető, viszont az utolsó misszió olyan baromi hosszú, hogy jól esett volna rajta egy-két mentési lehetőség. Ezüstérmesünk az egységek újjászületése; ez nem bosszantó, inkább amolyan földöntúli jelenség. Bemész egy épületbe (innen a cím: I'm going in), lelövöd a benn megtalálható 2-3 embert, kilépsz a küszöbön, nyílik mögötted az ajtó, és máris egy marék sörét a hátadban...
Ám az abszolút nyertes az MI. Ilyen rettenetesen retardált mesterséges IQ-val régen találkoztam. Először is ellenfeleink vakok: állsz a pusztában, tőled 50 méterre a katona, és nem vesz észre! Hihetetlen dolog, de igaz. Azután süketek is: két őr áll egymás mellett, leszeded az egyiket, a másik rá sem hederít, foglalkozik a saját ügyes-bajos dolgával. És emellé még iszonyú buták. Kifutsz a sarok mögül, meglát az ellen, te visszahúzódsz, és pár másodperc múlva a koma visszamegy a posztjára, mintha mi sem történt volna. Az meg már fel sem tűnik, hogy sokszor a falat lövik, összevissza dobálják a gránátokat, és a többi. Viszont meglepően jól lőnek! A "sztenderd" közlegény még úgy, ahogy eltalál, viszont a különleges katona, ismertebb nevén a Specnaz szinte mesterlövészként lő még az AK-val is. Egyszer megesett, hogy az egyik pályán ugráltam a kerítés mellett (Jones akkorát ugrik, hogy simán beveri a fejét a 3 méter magas szoba plafonjába), és azalatt az egy másodperc alatt a Specnaz fejbelőtt! Ez viszont azért talán egy kicsit túlzás, nem igaz?
Klassz és jól szól
És végezetül nézzük meg a grafikát, ami egész pofásra sikeredett. A terep végtelenségig bejárható, bár ennek nincs túl sok értelme, de jó látni, hogy nem ütközhetünk természetes akadályba. Az épületek és egyéb objektumok szépre sikerültek, bár szinte minden pályán ugyanazokba a házakba botolhatunk, amiknek a belső kialakításuk is mindig mindenhol ugyanolyan (valószínűleg időhiány miatt sikerült ez így).
Ami viszont dicséretes, az a fegyvermodellezés. Először is piszok jól néznek ki a tűzszerszámok, a hangjuk pedig egyenesen csúcs! Az élethűséggel sincs gond, erejüktől függően megfelelő mértékben rúgnak, így megnehezítik a célzást. Amik viszont grafikailag elég gyengére sikerültek, azok a tankok: úgy néznek ki, mintha kartonból lennének hajtogatva, és eddigi életüket egy raktárban töltötték volna, vagyis nincs rajtuk egy darab karc sem, nem koszosak és nem érződik rajtuk, hogy egy hatalmas acélszörnnyel állunk szemben. A zene elmegy, bár én inkább ki szoktam kapcsolni, mivel kicsit zavaróak a dallamok egy idő után, de az egész illik a játék stílusához.
Ennyi idő után...
...még mindig megéri kipróbálni! Bár ma már a grafika elég kopottas, és a minőségéből is sokat vesztett, érdemes vele tenni egy próbát. Aki a Crysis ismeretében nem kap szívrohamot a játékmenettől és a grafikától, annak tudom ajánlani.
