Ezt még Harry Potter is megirigyelné...

A játék leglátványosabb és legizgalmasabb részét kétségkívül a varázslatok jelentik. Összesen 16 állandó található belőlük, ezen felül néhány pályán szert tehetünk különleges mágiákra is, amelyeket limitált számban alkalmazhatunk. A kedvencem az armageddon, ezt használva egy aréna „nő ki” a földből, ahova a bolygó összes lakója átteleportálódik, hogy aztán egy végső csatában vívja ki a győzelmet. Rendkívül látványos és soha nem szabad megengedni, hogy a gép kezébe kerüljön, mert akkor valószínűleg veszíteni fogunk. 

Csak sámánunk képes varázslatok formájában szórni az ellenségre az áldást, így rá nagyon kell vigyáznunk. A leggyakrabban a villámot fogjuk használni, mivel egy ügyes találattal azonnal megsemmisíthetjük az ellenség sámánját, aminek hála manájának egyharmada a miénk lesz. Találhatunk még repertoárunkban tűzlabdát, ami a legalapvetőbb varázslat, darazsakat (szétkuszálhatjuk vele az ellenséges formációkat, érdemes nagy seregek ellen bevetni), mocsarat, mely összesen nyolc embert képes „elszállásolni” (sajnos a mieinket is). Van aztán tűzeső, vulkán, erózió, földrengés is, ezek mind igen látványos és pusztító jelenségek, melyeket nem véletlenül fogunk csak a játék végén megszerezni. A defenzívebb szellemű játékosok is örülhetnek, mivel védővarázslatok is vannak, melyek megóvják embereinket a varázslatoktól és tűzlabdáktól. Van, amelyik láthatatlanná tesz, van, amelyik az ellenség embereit állítja át hozzánk egy kis időre; ez különösen érdekes tud lenni, amikor a támadósereg közé lövünk 2-3 ilyen varázslatot és végignézzük, ahogy egymást lekaszabolják. Egy másik rendkívül fontos varázslattal a bolygón található vadembereket téríthetjük meg és állíthatjuk őket az igaz hit, azaz a mi oldalunkra. Minden varázslat rendelkezik egy hatótávolsággal, mely a domborzati viszonyoktól is függ: minél magasabban van sámánunk, annál távolabbra képes támadni; érdemes ezért az őrtornyokat eleve dombokra építeni, mert így gyakran óriási területet fedhetünk le, és varázslatainkkal akár meg is felezhetjük az ellenség támadóerőit. 

Varázslatokat egyébként többféle módon szerezhetünk. A legfontosabb a csak a sámán által használható tudáspiramis, ebben egyébként új épületekhez is hozzájuthatunk, melyek aztán mindig elérhetők lesznek. Vannak aztán bólogató kőfejek, amelyektől csak pár darab varázslatot kapunk „kölcsönbe” (érdemes megszerezni őket, mert gyakran igen pusztítóak) és totemek, melyek főleg a terepen formáznak egy keveset; utóbbira legjobb példa a hatodik pálya, amikor is egy totemnek imádkozva megjelenik egy híd, amely összeköti a két ellenséges nép közötti szárazföldet, ezáltal tehermentesítve minket a gép folyamatos támadásai alól.

Háború esetére

Az egységekről korábban már ejtettem szót. Érdemes mindig nagy népesség kialakítására törekednünk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tizedik pálya után hasznos minimum 50 parasztot tartani, mert csak ők képesek „szaporodni” és manát termelni, a többi kasztba tartozó egység nem. A harcosok akár 3-4 paraszttal is elbánnak egyszerre, így fontos, hogy ők képezzék seregünk alapját. A papokból elegendő a harcosok harmada, a tűzharcosokból viszont érdemes a harcosok létszámával megegyező (vagy kétharmadnyi) számút magunkkal vinni, mivel találataikkal minden egységet a levegőbe repítenek, így kivonva őket egy kis időre a forgalomból. Bevallom, kémeket nem igazán alkalmaztam: kis létszámban beküldhetjük őket az ellenség falujába, ezáltal lassítják az ellen fejlődését, illetve megbontják a védelmét támadás előtt, de ezeket leszámítva nem sok hasznuk van. 

A legfontosabb egységünk természetesen a sámánunk lesz, mivel, ahogy említettem, csak ő tud varázsolni, ezáltal ő képes a legnagyobb pusztításra. Minden egyes támadáskor és a támadások visszaverésekor érdemes tehát kiiktatni az ellenség hasonló karakterét, hogy később ne okozzon annyi gondot. Az elsődleges sámánölőnk egyébként biztosan a villám lesz, így a legalapvetőbb varázslatainknak és a játék legelején megszerezhető varázslatoknak is lesz haszna még a játék végén is. Amennyiben saját sámánunk elhalálozik, akkor sincs nagy gond, mivel pár perc elteltével újraéled, de azért jó, ha mindig van védelem körülötte; ezt a G billentyű megnyomásával legegyszerűbb elérni, ilyenkor az éppen kijelölt emberek körülállják és bárkit megtámadnak, aki a közelébe merészkedik. 

Fontos megjegyezni, hogy egyetlen egység sem tud úszni, tehát ha vízbe esnek, azonnal elhaláloznak; szűk szorosoknál érdemes emiatt a gép közé lőni egy tűzlabdát és mosolyogni, hogy serege fele odalett... A játék irányítása egyébként pofonegyszerű, a baloldalt elhelyezett panelen jelölhetjük ki embereinket, a CTRL lenyomásával ötösével, a SHIFT használata mellett pedig egyszerre mindet. Külön panel van az épületeknek, a varázslatoknak és az embereknek, utóbbi leginkább a Dungeon Keeperhez hasonlítható (micsoda véletlen), itt megnézhetjük, hogy hány emberünk dolgozik és hány van járműben, esetleg hányan pihennek éppen. 

Summa sámánum

Összességében elmondható, hogy a Populous: The Beginning a korábbi részekkel együtt korszakalkotónak számít, hiszen ez a játék az összes „istenszimulátor” atyja. Aki szerette a Black and White-ot, annak ez is tetszeni fog. Érezhető, hogy a készítők mindenre odafigyeltek, számtalan kényelmi funkció kapott helyet benne, melyek leegyszerűsítik a játékmenetet. Nem véletlen, hogy számtalan „Év játéka” díjat bezsebelt megjelenésekor, és egy grafikai felújítás után még ma is megállná a helyét a játékpiacon.