Elsőre nem nagyon lehetett komolyan venni, de talán még második vagy harmadik alkalommal sem. Elvégre amilyen nagyszerű az eredeti Pong (még akár manapság is), pontosan annyira egyszerű a játékmenete. Mert hát ki ne ismerné a fallabdát, avagy a pixelkocka visszaütögetését a két ütővel, ami itthon is komoly múlttal rendelkezik videojátékos berkekben? Talán nincs is olyan, aki ne találkozott volna vele gyermekként, és bár az Atari programja a maga módján zseniális, nehezen lehet szerepjátékként, hagyományos RPG-ként elképzelni. A feladat, hogy ez az átalakulás megtörténjen és még élvezetes is legyen, a brit, eddig meglehetősen egyszerű és radar alatt maradt játékokat készítő Chequered Ink kezébe került, a csapat pedig egész érdekes formában gondolta újra mindenki kedvencét.
Királyi kaland
Azért a történet nem lett eltúlozva, vagyis nem kimondottan ez a Pong Quest erőssége, bár azt hiszem, ennek ellentétjét talán senki nem is várta. Van itt egy kialakítható karakter, akinek ruházkodását és stílusát, frizuráját is mi választhatjuk meg, majd lényegében nemtől függetlenül elég lapos hősünket a király szolgálatába állítjuk. Az uralkodó trónterméből több dungeonba is eljuthatunk, amiket sorban kell megtisztogatni a kisebb és nagyobb ellenfelektől, teljesítve akár útközben megismert alakok kéréseit, valamint mindenféle ügyességi minijátékot és fejtörőt. Plusz a műfajhoz akalmazkodva természetesen sok-sok lootot begyűjtve.
Utóbbi leginkább a harcok alatt lesz fontos és nélkülözhetetlen, elvégre a felszedhető varázslatok/képességek/extrák itt különböző labdák, amikből meghatározott számú lehet nálunk. Mivel az egyképernyőnyi szobákból álló kazamaták mélyén az ellenfelek sorban rohanják le karakterünket, ilyenkor pedig jön a megszokott Pong-összecsapás, talán nem meglepő, hogy milyen fegyverekből válogathatunk. A labdát lehet gyorsítani, a mozgását cifrázni, életerőt tölthet vissza, lehetőséget nyújt az ellenfél valamilyen különleges képességet biztosító eszközének elrablására, sőt védelmi falat is felhúzhatunk vele, továbbá van olyan, ami ellopja az eltalált ellenfél életerejét. Az életerő azért fontos, mert ha visszaütjük a labdát, azzal sérülünk, csökken a vitalitásunk, amennyiben pedig teljesen lent van a sáv, lassabbá válunk. A labdát márpedig muszáj visszaütni, hiszen ha nem tesszük, akár egyből bukhatjuk a meccset.
Na, jó, mi egyből azért nem, de a gyengébb és legyengült szimplább ellenfelek már annál inkább, így néha nem árt taktikázni egy kicsit. Mert ha éppen elég jó eszköz van a birtokunkban, akkor lehet, teli életerőnél jobb elengedni a labdát, beáldozva némi energiát, mint odaadni a labdatolvaj támadással a később még fontossá váló eszközt ellenfelünknek. Közben arra is vigyáznunk kell, hogy a védő falak úgy működnek, mintha a tulajdonosuk csapná vissza a lasztit, avagy az arénában felbukkanó és felszedhető extrák begyűjtését sem érdemes a vak szerencsére bízni. Emellett a sikeres harcokat követően tapasztalati pont is üti a markunkat, az így abszolvált szintlépéseknél meg mindig választható valami fejlesztés, ami jelentős kihatással bír kalandozásaink szempontjából is. Nagyobb életerő, több felszedhető képesség és a többi.
Nem vicc, Pong RPG!
Szóval egyáltalán nem tréfa, a Pong Quest valóban elkészült, méghozzá igen hamar, bár egyelőre még csak PC-re, de hamarosan érkeznek a konzolos változatok is. És hogy mennyire szórakoztató? Nos, mivel az alap játékmechanika közel 50 év után is remek, ezt pedig itt is visszakapjuk, nehéz lenne bármiért is haragudni. Ráadásul viszonylag alacsony áron az RPG mellett megkapjuk a hagyományos verziót is, sőt lokálisan és online is összecsaphatunk másokkal. A rajzolt külső aranyos, vicces, még ha nincs is túlbonyolítva, ahogy a szerepjátékos váz is a lehető legegyszerűbb formát kapta. De lényegében ez így működőképes, felesleges lett volna olyan elemeket is beleerőltetni, amik abszolút nem passzolnak hozzá.
Van némi falbontós utánérzet is a hagyományos Pong-játékmenet mellé, kicsit egyedibbé varázsolhatjuk a karaktert, vannak változatosságot hozó eszközök, különböző jellemzőkkel bíró dungeonök, amiket több szinten át tisztogathatunk. Nem kimondottan változatos, igazából nem különösebben formabontó, de legalább nem lett elszúrva. Itt-ott a nehézségen lehetne csiszolni, mert az életerejét töltő, eleve magas HP-val rendelkező, sorfalat húzó boss annyira pl. nem mókás, de némi gyakorlással és szerencsével a legtöbb akadály könnyedén vehető, emellett a Pong Quest pont nem az a játék, amit bárki is túlzottan komolyan venne.
