régió meglátogatása után végre bajnokká válhatott, kiválóan összefoglalja a Pokémon-univerzum egyik központi mozgatórugóját: a változatlanságot. Azt állítani, hogy a Pokémon nem tud megújulni, persze, nem lenne igaz, hiszen epizódról epizódra sikerül valamilyen újdonságot felmutatni, de fundamentális, mélyreható innovációnak a Pokémon-világban azért nincs jele. Ha egymás mellé rakjuk bármelyik modern Pokémon-játékot és valamelyik szabadon választott Game Boy-os epizódot, nem egy idegen világban fogjuk magunkat találni, hanem egy mostanra már tényleg a végletekig tökéletesített játékmenetű szerepjátékban, ahol a tálalás ugyan gazdagabb és életszerűbb lesz, de alapvetően még mindig ugyanazt csináljuk, mint évekkel korábban. És ez a Pokémon Sword & Shieldről is elmondható – de ennél mégis sokkal több minden rejlik benne.
A MAGAS FŰ REJTEKÉBEN
Az első félórában ebből persze nem sok minden derül ki: most is egy fiatal, tizenéves kölyköt alakítunk, aki egy nap eltökéli, hogy legendás Pokémon-mester lesz, és felkerekedik, hogy bejárja a világot, bizonyítsa rátermettségét, és megküzdjön az útjába akadó Pokémon-mesterekkel. Ezt a világot, vagyis régiót ezúttal Galarnak hívják. Galar a valóságban évek óta a szétszakadás szélén egyensúlyozó Egyesült Királyság egy tömörített, kiszínezett változata: a dimbes-dombos, fűben zöldellő vidék tájképét kis falvak és hatalmas nagyvárosok szegélyezik, ahol békében élnek egymás mellett az emberek és a pokémonok. A helyiek pokémonok iránti szeretete elsősorban a sportban csúcsosodik ki, ugyanis a Galari kultúra szerves része a Pokémon-csata, melynek során hatalmas stadionokban csapnak össze a legnevesebb Gymek vezetői és azok pokémonjai.
A szigetország pedig kifejezetten masszív, felépítése kicsit olyan, mintha a feje tetejére állították volna az Egyesült Királyság térképét, hiszen a történet egy Skóciára emlékeztető területen veszi kezdetét, és a tengerparttól nem túl távol fekvő fővárosig vezet, méghozzá a gymek visszahozásával. Azaz a Sun and Moon-os kitérőt követően az aktuális, a fő sorozathoz tartozó Pokémonban most is a régió edzőtermeinek vezetőit legyőzve kell megszerezni azok támogatását, hiszen csak ennek birtokában lehet harcba szállni a bajnoki címért. Az edzőtermek szerencsére ezúttal sem szimplán csak a végső csatáról szólnak, mindegyik egyfajta kisebb logikai feladvány, amely tematikailag is kiválóan beleillik a régióba, a bárányterelgetéstől kezdve a labirintusokon át egészen az akadálypályákig.
ÚTLEVELET ELŐ
A tematika kapcsán pedig a főszerep egyértelműen Galarnak, illetve a felépítésének jut – a Sword & Shield ugyanis itt újít a legnagyobbat, méghozzá azzal, hogy minden eddiginél nagyobb léptékkel igyekszik eltávolodni a csőszerű, teljesen lineáris továbbhaladástól, bevezetve két nagyobb Wild Areának hívott területet. Ezek – Pokémon-léptékkel – hatalmas, egybefüggő, sandbox-alapú zónák, tavakkal, romokkal, dimbes-dombos részekkel, erdőkkel, elsivatagosodott részekkel. A Wild Areán belüli mikrorégiók még saját időjárással is rendelkeznek, így könnyű belekeveredni hóviharba, zuhogó esőbe, vagy tikkasztó hőségbe, melyek nem csak a látványon csavarnak egyet, de aktív részesei lehetnek a csatáknak is, negatívan befolyásolva a résztvevő felek állapotát. Szakadó esőben például sokkal hatékonyabbak az elektromos támadások, jégesőben pedig a lehulló jégdarabok körönként tudnak sebezni.
Bár a Wild Areák relatíve nem túl szépek, meglehetősen fapadosak, az idő nagyrészét itt fogjuk tölteni. Méghozzá örömmel, hiszen itt lehet célirányosan felporszívózni a pokémonokat, a Sword & Shield ugyanis leszámol a random csatákkal is, az ellenfelek mindig láthatók a térképen (még a magas fűben is), és így akár elkerülhetők is. Erre azért szükség is lesz a masszív szintkülönbségek miatt, mivel a magas fű melletti ösvényeken caflató pokémonok legyőzése általában mindig komoly kihívással jár, és még előfeltétele is lehet bizonyos számú Gym-kitűző képében. Az igazán nagy kihívást és a legizgalmasabb csatákat viszont nem ezek, hanem a raidek adják. Ezek olyan masszív harcok, ahol egy szó szerint gigantikus pokémont kell legyőzni vagy 3 gépi, vagy 3 másik emberi játékos társaságában. A Dynamax/Gigantamax szörnyek több emelet magas, gazdag repertoárral rendelkező pokémon ellenfelek, akiket akár el is lehet fogni, de ha ez sem jön össze, akkor is temérdek XP-t és rengeteg tárgyat lehet bezsebelni a legyőzésükkel. A raidek sikeres teljesítéséhez nem csak komolyan összedolgozó társakra, de egy kiválóan összerakott csapatra is szükség lesz, így érdemesebb inkább várni velük, semmint elsietni, és időt, na, meg tárgyakat bukni.
No, nem mintha utóbbiból annyira nagy hiány lenne, elvégre mind a két Wild Area temérdek, a földön heverő kinccsel, gyümölcsökkel telitömött, minden nap új adagot termelő fákkal is rendelkezik, de ha minden kötél szakad, még tábor is verhető. A táborban nemcsak játszani lehet a megszerzett pokémonokkal, erősítve velük a viszonyt, de még főzhetünk is nekik, ami a kapcsolat erősítésén túl az életerejük visszatöltésével is jár, megspórolva egy utat a legközelebbi Pokéközpontig. Igaz, oda eljutni minden eddiginél könnyebb, a főbb helyszínek közti gyorsutazást már az első órában megkapjuk, és később egy a vízen is működőképes biciklivel juthatunk el A-ból B-be kifejezetten gyorsan. Ez a fajta szabadság pedig a rendelkezésre álló eszköztár fényében tényleg páratlan, és visszahozza a felfedezés azon örömét és izgalmát, amit a legkorábbi Pokémon-epizódok tartogattak az akkoriban még gyerekcipőben járó univerzum megismerése közben.
A rácsodálkozást pedig valahogy sikerült a csatákba is belevinni, annak ellenére, hogy a Sword & Shield során pontosan ugyanúgy kell megküzdeni az ellenfelekkel, ahogy mindig – körökre osztva, szabadon választott pokémonokkal és támadási formákkal. És bár ez a rendszer még mindig működik, az időnként behozott változtatások – a mega evolúciók, vagy a közelmúltbeli Z-mozdulatok – igyekeztek csavarni rajta, ez a hagyományos összecsapások során most a régi mederben maradt. Mi van helyette? Dynamaxolás: az edzőtermi csaták és a raidek során lehetőség van a pokémonokat Dynamaxolni, ami azzal jár, hogy három körig gigantikus óriásként csatáznak, minden eddiginél nagyobb hatalomhoz jutva. A dynamaxolás az erősen korlátozott használata miatt ugyanakkor nem jut akkora szerephez, mint a Z-mozdulatok, tényleg csak nagyon ritkán kell használni, így minden egyes alkalom különlegesnek és érdekesnek hat, és nem válik monotonná és automatizálttá.
DEXIT
Na, persze a felfedezés igazi örömét nem is ennek, hanem az új pokémonok jelenlétének kell adnia, a Sword & Shield ezen a téren pedig – nem meglepő módon – szintén jeleskedik. A Galar régió kiválóan felhasználja valóvilág-beli forrásanyagát, a prímet elvivő bárány, Wooloo mellett feltűnő corgi, Yamper is instant közönségkedvenc, és még rajtuk kívül is várnak meglepetések. Igaz, ez nem mind pozitív, a megjelenés előtti mondvacsinált botrány is erről szól: a Sword & Shield szentségtöréssel felérő módon nem tartalmazza a teljes Pokédexet, azaz minden elérhető pokémont, így nincs lehetőség átvinni az új régióba az összes kedvencet. És bár ez a legelvakultabb Pokémon-rajongók számára fájó pont lehet, azért a Sword & Shield bőven tartogat annyi pokémont, hogy legyen miből válogatni, és összeállítani a legütősebb csapatot. Mert ez nem egy tökéletes vagy masszív, forradalmi újításokat hozó epizód, hanem „csak” egy fantasztikusan szórakoztató, kiválóan finomhangolt, igazán élvezetes Pokémon-felvonás. És most pont erre volt szükségünk!
