Szép játékot készíteni kemény, fáradságos és rengeteg szakértelmet igénylő munka, ez nem is kérdés. A tökéletes látványvilág hajszolása közben a művészek rengeteg órát tölthetnek az aprólékos modellek elkészítésével, ezek textúrázásával, illetve maguknak a helyszíneknek a felépítésével, a világítással és minden más, kis és nagy feladattal, amik hozzátartoznak a világ megteremtéséhez. A grafika azonban önmagában nem ér semmit – persze, fontos és elengedhetetlen, de végeredményben ez csak egy kellék. Ha valami tartalmas programot szeretnénk, nem elég egyedül a művészek által megálmodott, látványos és részletgazdag elemekre támaszkodni, azon túlmutatóan egy erős központi ötletre is szükség van, hogy érdekes tartalmakkal töltsük meg a helyszíneket, amik aztán a játékosokat a képernyőhöz ragasztják. Na, pontosan ez a mag hiányzik a Pneuma: Breath of Life-ból.
ÉLETTELEN
A Deco Digital és a Bevel Studios közös munkája egy belső nézetes logikai játék. A főszereplő egy névtelen, száját folyamatosan jártató karakter, aki meg van győződve arról, hogy ő ennek a világnak az istene, csak éppen azt nem tudja, miféle hely ez, hogyan került oda, és egyáltalán milyen szabályok szerint működnek annak elvileg általa megteremtett elemei. Mindennek kiderítése a játékos feladata, amire nyolc fejezetet kapunk, ezalatt bejárva a helyszínt, amely egy óriási, márvánnyal és arannyal gazdagon díszített, az olimposzi istenek lakhelyét megidéző pompás kastély.
A látvány nagyon szép, az Unreal Engine 4 által életre keltett világ már-már fotorealisztikus minőségben tárul elénk; a művészek tényleg kitettek magukért, minden textúra és modell csodálatosan néz ki, azt pedig csak elképzelni tudom, hogy milyen lehet mindez egy VR-szemüveggel, merthogy azt is támogatja a program – a grafikán túl azonban sajnos kifogytam abból, amit dicsérni tudnék. Az egyik probléma a történet, egy alapszintű filozófiai tételekre építkező, sablonos mese, aminek csattanóját hamar ki lehet találni, és nem segít, hogy kissé idegesítőre sikerült a főszereplő, másrészt pedig ott a játékmenet, amiből hasonló módon hiányzik a kreatív szikra. A játék során nagyjából két tucat feladat vár ránk, amelyek nagy része arra épül, hogy kapcsolókat, pontosabban szemeket kell nézni, vagy éppen nem nézi, hogy az előttünk álló ajtók kinyíljanak, míg máshol platformokat forgatni és emelni vagy gombokat nyomogatni. Mindez rémesen könnyű ujjgyakorlat, és szinte egyik feladatnál sincs meg a logikai játékokból elengedhetetlen heuréka-pillanat, az euforikus érzés, mikor hosszú kísérletezgetések után végre összeáll a kép és zseninek érezhetjük magunkat, mert rájöttünk, hogyan kapcsolódik A és B C-hez. Itt csak haladunk előre, nyitogatva az ajtókat, várva arra, hogy valami komolyabb, valami érdekesebb kihívás elé állítsanak a fejlesztők, de mire ez megtörténik az utolsó előtti pályán, már vége is a játéknak.
SOVÁNY
A Pneuma: Breath of Life egy szép, de gyenge alkotás, ami nem tudja kielégíteni a logikai játékok szerelmeseinek igényeit, mindennek tetejébe pedig még rövid is, méghozzá nagyon. Egy átlagos játékosnak nem fog három óránál tovább tartani a történet teljesítése, és ez az idő még akkor sem sokkal hosszabb, ha nekiáll az opcionális feladatok (három, az átlagnál kacifántosabb feladvány és pályánként egy gyűjtögethető tárgy beszerzése) megoldásának. A játék egyetlen mentsvára, hogy a budget kategóriában jelent meg, vagyis nem teljes áron kínálják, de még így sem tudom ajánlani, maximum csak akkor, ha alaposan leárazták. Egyszerűen kevés és nem elég szórakoztató, amit nyújt.
