Ha a játékosok többsége szerepjátékra gondol, akkor valószínűleg olyan címek ugranak be nekik, mint a Witcher 3 vagy a Skyrim, amiknek játékelemei ma már teljesen hétköznapinak számítanak. De nem mindig volt ez így. 15-20 évvel ezelőtt, ha szerepjátékról beszéltünk, akkor egy felülnézetes, esetleg körökre osztott, komoly harcrendszert használó program képe rajzolódott ki előttünk. Ilyen volt a híres Baldur’s Gate és a Planescape Torment is, és ezek bármennyire is elavultnak tűnnek egyesek számára, a mai napig a legjobb szerepjátékok között vannak számon tartva.
Tavaly márciusban ezeknek a játékoknak állított oltárt a Pillars of Eternity, ami gyakorlatilag egy az egyben lemásolta a klasszikus RPG-k főbb játékelemeit, megfűszerezve néhány modern hozzávalóval. Az eredmény tökéletes lett, több tucatnyi órát toltunk az alapjátékba és az ahhoz megjelent két kiegészítőbe, amik közül a második darabot február óta ízlelgetjük.
A második menet
A White March folytatása pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az előző részben leejtettük, de az odáig vezető út is izgalmas volt: a történet szerint egy kalandort alakítunk, akivel egy ismeretlen városban próbálunk meg új életet kezdeni. Jövőbeni otthonunk felé vezető úton viszont egy rituálé közepébe csöppenünk, amit a Leaden Key nevű szekta tart. A szertartás felébreszt bennünk egy ősi erőt, amitől úgynevezett Watcherré válunk, aki képes halottak, pontosabban szellemek múltjába bepillantani. A Pillars of Eternityben a feladatunk tehát az, hogy megértsük, mi történt velünk, és hogyan tudnánk megszabadulni ettől az adottságtól.
Ennek a küldetésnek a során utunk egy White March nevű hegyvidékes területre is elvezet, innét veszi kezdetét a kétrészes kiegészítő. Az első felvonásban megostromoljuk a Durgan’s Battery nevű erődítményt, majd újragyújtjuk a Fehér Kohót, amivel reményt biztosítunk az itt élők számára. A második rész egy látomással indít, amelyben egy seregnyi „Szem nélküli” elpusztítja Dyrwood királyságát, vele együtt minket és minden élőt is. Természetesen ezúttal is a mi dolgunk lesz, hogy megakadályozzuk ezt, tehát gyakorlatilag egy több ezer fős hadsereget kell eltérítenünk attól, hogy elhozzák a világvégét.
Pont, mint régen
A White March Part 2 igazából nem sok új színt hoz a játék palettájára, inkább csak a meglévő tartalmat bővíti ki. Még mindig egy hatfős partit vezethetünk kalandról kalandra, akikkel utunk során katakombákba, városokba, falvakba vándorolhatunk, hogy ott megoldjuk a helybéliek ügyes-bajos dolgait. Természetesen ezúttal is többféleképpen járhatunk egy probléma végére, a Pillars of Eternity gerincét képező sokszínűség a White March második részében is felüti a fejét.
Kapunk egy rakás új területet, sőt egy korábban nem látott bolt is megnyílik számunkra, ahol értékes cuccokkal tömhetjük tele zsebeinket. Jó hír továbbá, hogy az új területeken kívül a régieket is meg-megváltoztatták a készítők. Megismerkedhetünk egy friss NPC-vel is, Manehával, a barbárral, aki hasonlóan a játékban található többi szereplőhöz, saját gondokkal terhelt, ezeket pedig egy hosszabb küldetéssorozat keretében oldhatjuk meg. A folytatás tehát hozza a szokásos normát, így biztosítva minket arról, hogy ne feledkezzünk meg a tavalyi év egyik legkiválóbb szerepjátékáról, a Pillars of Eternityről.
