Mondhatni, a semmiből érkezett, de ez nem igaz: a 2010-es évek, avagy az indie-játékok aranykorának egyik nagy vívmánya nemcsak a független, általában magányos fejlesztők térnyerése volt, de az is, hogy ehhez asszisztált a média is, külön rovatokat szentelve az ilyen típusú játékoknak. Nem kivétel ez alól a PC Guru sem, amely akkor még nyomtatott formában szentelt tetemes mennyiségű helyet a kisebb-nagyobb megjelenéseknek, ezek közül pedig toronymagasan kiemelkedett az a Banished, amely már az első alfájával felhívta magára a figyelmet, megjelenésével pedig betöltött egy olyan űrt, melynek addig talán a létezéséről sem tudtunk. Vagy ha ezt nem is, de maradandót hagyott maga után, hiszen méltó utódja azóta sem akadt, még ha sokan próbálták is imitálni. És eddig a legközelebb a Patron jutott.
Expecto Patronum
A Horvátországból érkezett Patron ugyanis le sem tagadhatná, hogy mi inspirálta: itt is egy középkori jellegű időben kell létrehozni egy virágzó települést a semmi közepén, melynek során meg kell küzdeni az elemekkel, az időjárással, és az emberek szükségleteivel is. Kezdésnek – a nehézségi foktól függő mennyiségben – mindenki kap egy városközpontot, némi kezdő nyersanyagot, és pár családnyi felnőttet, tinédzsert és gyereket, és egy relatíve nagy, benépesítésre váró térképet: a feladat innentől kezdve pedig nem más, mint a túlélés, amely a műfaj jó szokásaihoz hasonlóan az első pár próbálkozás során szinte garantáltan kudarcba fog fulladni.
Az időjárás és az évszak itt ugyanis nem csupán hangulati elem, hanem komoly hatással rendelkező tényező, amit figyelembe kell venni mind az első lépések, mind az esetlegesen már a saját lábán megállni képes település működtetése során. A Patron ugyanis alapvetően egy gazdasági motor felépítéséről szól, melynek során kialakítjuk azt a láncot, amely a nyersanyagokkal kezdődik, és egy végleges termékkel végződik, melyre a piacnak – azaz a lakosaiknak – szüksége van.
Ez alapvetően természetesen élelmet és tűzifát jelent, a túlélés záloga sokáig ugyanis ez. Ennie mindenkinek kell, az idővel beköszöntő ősz pedig magával hozza a hideget is. Az első lépés persze minden esetben a házak felhúzása, elvégre mindenki feje fölé kell tető: itt a műfaj más tagjaihoz képest annyi a furcsaság, hogy minden család saját ingatlant követel meg, és ha sátorba, vagy tömegházba kényszerülnek, az utódnemzés megszűnik, így pár év leforgása alatt garantáltan kihal az egész falu. Ha egyáltalán sikerül odáig eljutni.
Zimankós évek
Az első tél elképesztően kegyetlen tud lenni, ahol csak akkor van esély a túlélésre, ha mindenről gondoskodunk: favágókról, akik új cserjéket is telepítenek; gyűjtögetőkről, akik az erdei gombákat, gumókat, gyökereket takarítják be; fűrésztelepről, ahol tűzifa készül; vadászházról, amely kisebb-nagyobb prédákat vág le. Csakhogy nem mindegy, hogy ezeket hol rakjuk le, elvégre az erdőirtás közepén nem tud túl hatékony lenni egy gyűjtögető/vadász-épület sem. Fontos ezért az elhelyezés, mind a terep, mind az előállított javak szállítása szempontjából.
Mivel egy nem túl fejlett korban vagyunk, ezért mindent kétkezi munkával kell előállítani és szállítani, emiatt fontos, hogy az épületek lehetőség szerint közel legyenek egymáshoz. A javak mindegyike kis raktárhelységekben pihen (melyekből idővel elég sok kell), és innen megy tovább a megfelelő helyre. Ehhez azonban emberre is szükség van: a Patron másik fontos része a humánerőforrás menedzselése. A korlátozott számú, munkaképes felnőtteket kézzel kell besorolni az épületekhez, de mindenképp kell hagyni képzeletlen munkásokat is, akik alapvetően hordárként és építészként funkcionálnak.
Ráadásul mindezt olyan tempóban kell kivitelezni, amibe bele kell rázódni. A túl gyors fejlődés, az összes termelőépület felépítése szinte azonnal katasztrófába torkollik, mert előbb a fő nyersanyagok (a pénz, a kő, az eszközök) fogynak el, aztán a felépített épületek állnak üresen, hiszen már nem marad ember, aki munkába tudna állni. A dinamikus fejlődést ezért alapvetően a fejlesztések szolgálják ki, melyek során a már meglévő termelőegységeket lehet javítani: bővíteni a kapacitásukat, javítani a hatékonyságukat, csökkenteni a fenntartási költségeiket.
Olajozott gépezet
Ennek kitapasztalásához és kitanulásához jó pár órára és több próbálkozásra is szükség van, előbb vagy utóbb azonban elég gyorsan bele lehet rázódni, és könnyen át lehet esni a ló túloldalára, egy olyan gépezet kiépítésével, ami ontja magából a nyersanyagot, így nem marad más, mint a várakozás. Várakozás az opcionális fejlődési fa következő elemére, a király következő követelésére vagy adományára, esetleg egy újonnan megnyitható épületre. Más a Patronban ugyanis nincs: nincsenek dedikált kihívások, nincs kampány vagy történet, csupán számos kézzel összerakott, hangulatos és tetszetős térkép, melyeken mégis mindig ugyanaz történik. Szó szerint: a tél még a mediterrán, tengerparti vidéken is beköszön, faggyal és havazással együtt, ami azért elég illúzióromboló. A külön kiemelt "szociális rendszer" sem túl komplex: az idővel kialakuló osztályok elkezdenek bizonyos dolgokat követelni, melyeket vagy teljesítünk, vagy nem, megpróbálva fenntartani egy egyensúlyt, de amíg senki sem fagy halálra vagy hal éhen, alapvetően nincs mi miatt igazán aggódni. És igazából ez az, ami miatt a Patron nem tud maradandót alkotni: mert semmi igazán egyedi vagy sosem látott sincs benne. Olyannyira nincs, hogy sokadik ránézésre is alapvetően egy sokkal modernebb kezelőfelülettel rendelkező Banished-újragondolás, jelentősen visszafogottabb nehézségi szinttel, és sokkal gyorsabban adagolt sikerélménnyel. Becsületesen összerakott, szórakoztató, kidolgozott, hangulatos túlélős, városépítős játék, amiben sem a forradalom szikrája nincs ott, sem a vágy, hogy lángra lobbantsa azt – ha egyáltalán tudná.
