A PAIN egy rendkívül morbid, ebből fakadóan rendkívül szórakoztató játék. Elég régre datálható a felbukkanása, már 2007 végén megjelent a tengerentúlon, kizárólag a PlayStation Store-ról letölthető formában, de sikere akkora volt, hogy a legnépszerűbb letöltött PSN játékká avanzsálódott. A Sony úgy döntött, hogy megturbózza tartalommal ezt az egyszerű koncepciót, becsomagolja és boltok polcain is hadba küldi. Most, hogy a DVD-s verzió már lassan fél éve kint van, azt mondhatom, remek húzás volt, hiszen a tartalom azóta is csak nőttön nő, amitől abszolút a „megéri” kategóriát képviseli.
No de akkor lássuk, mitől szerettük meg a PAIN-t! Az alapvető koncepció, hogy a tág repertoárból választunk egy karaktert (még a pénzért letölthető David Hasselhoff-fal is mókázhatunk), akit aztán egy katapultszerkezettel kilődözünk, hogy a szerencsétlen flótás pózolások közepette minél több dolgot romboljon le testével –- lehetőleg láncreakciókat elindítva --, és persze az sem mellékes, hogy mennyire törjük szét karakterünk csontját. Beteg, nem igaz?
A fent leírtak lehet, hogy egyszerűen hangzanak, de ez korántsincs így, hiszen a játék irányítása meglehetősen összetett, és nem minden esetben felhasználóbarát. Az egy dolog, hogy a katapultnak állíthatjuk a dőlési szögét és a kilövés erejét, de repülés közben is még kicsit rásegíthetünk az irányra, sőt, ha jól célzunk, meg is ragadhatunk objektumokat, amiket messzire hajíthatunk, ha jókor engedjük el a megfelelő gombot. Ez utóbbira például több játékmód is épül, hiszen ez az egyik legkihívóbb része a programnak; jó helyen megfogni, ez által jó helyre hajítani dolgokat marha nehéz. De menjünk tovább, hiszen eddig csak mozgáskultúránk égi részét taglaltuk -– gondolhatjátok, hogy a földet érés után még nincs vége. Padlót fogva még tovább görgethetjük a láncreakciót, hiszen a legtöbb pályán mindenféle lehetőségek adódnak, hogy tovább vergődjünk; hol autók gázolhatnak el, van, mikor földönkívüli erővel rendelkező gömbökhöz tapadhatunk neki és gurulhatunk tovább, és még sorolhatnám a legkülönfélébb lehetőségeket... Mindehhez karakterünk „Ouch” képességére is szükség van, hiszen a kilövés után egy amolyan fájdalommérő töltődik fel, melyet a kontroller rángatásával tovább turbózhatunk, ezáltal különböző irányokba rángathatjuk a még mozgásban lévő, de már leszálló pályán sikló karakterünket -– úgyhogy ha ügyesek vagyunk, még hosszú-hosszú ideig kitolhatjuk a vergődést, hogy a pontszámlálót kellőképpen felhizlaljuk...
Az alapkoncepciót sokféleképpen kihasználták a készítők, így jó pár különféle játékmóddal látták el mára a programot, melyek között a sima pontokért menő káoszkodástól kezdve a többedmagaddal történő bowling-bábukat ledöntendő feladatokon át a másik szívatását lehetővé tevő célba lövésen keresztül a készítők fantáziáját kiteljesítő, véletlenszerűen megtervezett pályákon való hülyüléssel bezárólag szép számban akadnak lehetőségeink mazsolázgatni a játékmódok között. Szerencsére a fejlesztők is érezték, hogy ebben az ötletben sokkal több van, mint amit a kezdeti letölthető verzióból kihoztak, így aztán DVD-s változatra már bőven kitömték a PAIN-t mindenféle lehetőséggel, beleértve az online játékmódot is, így nem lehet sok okunk a panaszra. A slusszpoént a végére hagytam: a visszajátszásokat elmenthetjük és szerkeszthetjük, amit aztán könnyedén feltölthetünk a youtube-ra, hogy megosszuk a világgal - én is így tettem, lásd a bekezdés végén. Jelenleg a program az 5.05-ös verzióját éli, megannyi hibajavítással és ingyenes adalékkal (újabb elmebeteg játékmódok, karakterek) felturbózva -– így kell ezt csinálni! No persze fizetős tartalmakat is kapunk a néhány karakter és egy-két extra pálya keretein belül, de ezek tényleg csak pluszként szolgálnak és nem a már megvásárolt tartalom kárára.
Összetett, ám mégis könnyed kikapcsolódásként szolgál a PAIN, akár egyedül, akár haverral, akár online játszva. Nem fog kult-klasszikus válni belőle, de ha már játszottál vele, mindenképpen emlékezni fogsz erre az őrült játékra, és miután a szuszt is kijátszottad belőle, hónapokkal később is szívesen veszed majd elő bolondozni egy kicsit.
„Törd a nyakad” koncepció
No de akkor lássuk, mitől szerettük meg a PAIN-t! Az alapvető koncepció, hogy a tág repertoárból választunk egy karaktert (még a pénzért letölthető David Hasselhoff-fal is mókázhatunk), akit aztán egy katapultszerkezettel kilődözünk, hogy a szerencsétlen flótás pózolások közepette minél több dolgot romboljon le testével –- lehetőleg láncreakciókat elindítva --, és persze az sem mellékes, hogy mennyire törjük szét karakterünk csontját. Beteg, nem igaz?
A fent leírtak lehet, hogy egyszerűen hangzanak, de ez korántsincs így, hiszen a játék irányítása meglehetősen összetett, és nem minden esetben felhasználóbarát. Az egy dolog, hogy a katapultnak állíthatjuk a dőlési szögét és a kilövés erejét, de repülés közben is még kicsit rásegíthetünk az irányra, sőt, ha jól célzunk, meg is ragadhatunk objektumokat, amiket messzire hajíthatunk, ha jókor engedjük el a megfelelő gombot. Ez utóbbira például több játékmód is épül, hiszen ez az egyik legkihívóbb része a programnak; jó helyen megfogni, ez által jó helyre hajítani dolgokat marha nehéz. De menjünk tovább, hiszen eddig csak mozgáskultúránk égi részét taglaltuk -– gondolhatjátok, hogy a földet érés után még nincs vége. Padlót fogva még tovább görgethetjük a láncreakciót, hiszen a legtöbb pályán mindenféle lehetőségek adódnak, hogy tovább vergődjünk; hol autók gázolhatnak el, van, mikor földönkívüli erővel rendelkező gömbökhöz tapadhatunk neki és gurulhatunk tovább, és még sorolhatnám a legkülönfélébb lehetőségeket... Mindehhez karakterünk „Ouch” képességére is szükség van, hiszen a kilövés után egy amolyan fájdalommérő töltődik fel, melyet a kontroller rángatásával tovább turbózhatunk, ezáltal különböző irányokba rángathatjuk a még mozgásban lévő, de már leszálló pályán sikló karakterünket -– úgyhogy ha ügyesek vagyunk, még hosszú-hosszú ideig kitolhatjuk a vergődést, hogy a pontszámlálót kellőképpen felhizlaljuk...
Kreativitásból jeles
Az alapkoncepciót sokféleképpen kihasználták a készítők, így jó pár különféle játékmóddal látták el mára a programot, melyek között a sima pontokért menő káoszkodástól kezdve a többedmagaddal történő bowling-bábukat ledöntendő feladatokon át a másik szívatását lehetővé tevő célba lövésen keresztül a készítők fantáziáját kiteljesítő, véletlenszerűen megtervezett pályákon való hülyüléssel bezárólag szép számban akadnak lehetőségeink mazsolázgatni a játékmódok között. Szerencsére a fejlesztők is érezték, hogy ebben az ötletben sokkal több van, mint amit a kezdeti letölthető verzióból kihoztak, így aztán DVD-s változatra már bőven kitömték a PAIN-t mindenféle lehetőséggel, beleértve az online játékmódot is, így nem lehet sok okunk a panaszra. A slusszpoént a végére hagytam: a visszajátszásokat elmenthetjük és szerkeszthetjük, amit aztán könnyedén feltölthetünk a youtube-ra, hogy megosszuk a világgal - én is így tettem, lásd a bekezdés végén. Jelenleg a program az 5.05-ös verzióját éli, megannyi hibajavítással és ingyenes adalékkal (újabb elmebeteg játékmódok, karakterek) felturbózva -– így kell ezt csinálni! No persze fizetős tartalmakat is kapunk a néhány karakter és egy-két extra pálya keretein belül, de ezek tényleg csak pluszként szolgálnak és nem a már megvásárolt tartalom kárára.
PAIN replay videó
Összetett, ám mégis könnyed kikapcsolódásként szolgál a PAIN, akár egyedül, akár haverral, akár online játszva. Nem fog kult-klasszikus válni belőle, de ha már játszottál vele, mindenképpen emlékezni fogsz erre az őrült játékra, és miután a szuszt is kijátszottad belőle, hónapokkal később is szívesen veszed majd elő bolondozni egy kicsit.
