Az Outriders az elmúlt napok alapján eddig 2021 egyik legerősebb debütálását tudhatja magáénak. A People Can Fly looter shooterének már a demóját is több millióan próbálták ki, mikor pedig elrajtolt a teljes verzió, annyian szabadultak rá, hogy azt a terhelést egyszerűen már nem bírták el a Square Enix szerverei. De vajon megérdemli a játék ezt a hatalmas sikert, vagy egyszerűen csak azért ültek le elé ilyen sokan, mert mostanában alig jelent meg értelmes program?
Pont, mint az őshazában
Az Outriders története a messzi jövőbe repít minket, ahol az emberiség végső elkeseredettségében maga mögött hagyja a lassan, de biztosan lakhatatlanná váló Földet, hogy egy Enoch nevű bolygón kezdjen új életet. Ez a planéta elsőre egy több mint idillikus új otthonnak tűnik, azonban hamar kiderül, hogy ez csak a látszat. Az elsőként a bolygóra lépő felderítőket (köztük a mi karakterünket is) például egy rejtélyes anomálisa söpri el, a később jövő telepeseknek pedig elektronikus viharokkal, hatalmas ragadozókkal és egymással is meg kell küzdeniük az életben maradásért, ami rövid úton polgárháborúhoz vezet.
Ebbe a nem túl rózsás helyzetbe csöppenünk bele mi, miután egy sebesülés miatt laza harminc évet lehúzunk a mélyfagyasztóban, feladatunk pedig nem kisebb, mint az emberiség megmentése a totális kihalás torkából. Ja, és ha már arra járunk, a telepesek életét megkeserítő rejtélyes viharok okára is fényt kell derítenünk. Elég combos feladat ez, annyi biztos, azonban jó hír lehet, hogy a társainkat elsöprő anomália minket valamiért egy sor szuperképességgel vértezett fel, így nem számítunk abszolút esélytelennek az emberiség jövőjéért vívott háborúban.
Ha tempó van, minden van
Az átlagos looter shooterhöz képest az Outriders kifejezetten nagy hangsúlyt fektet a történetére és a karaktereire, azonban mégsem ez a legerősebb aspektusa a programnak, hanem a játékmenete. A People Can Fly annak idején több pörgős FPS-sel is meglepett minket, legyen szó a Painkiller-szériáról, vagy a Bulletstormról, a fejlesztők múltja pedig természetesen itt is visszaköszön. Ennek megfelelően az Outriders összecsapásai valami kegyetlen pörgősek és szórakoztatóak, avagy itt a fedezékben bujkálás helyett már rögtön a legelső szinteken is belevethetjük magunkat az akcióba.
Ezt az agresszív játékstílust pedig a fejlesztők is próbálták megtámogatni, méghozzá több eszközzel is. Egyrészt az Outridersben minden képességünk piszok erős, és villámgyorsan visszatöltődik, aminek hála gyakorlatilag folyamatosan spammelhetjük a tűzoszlopokat meg az időt lelassító kupolákat, másrészt pedig gyógyulni is csak akkor tudunk, ha megsebzünk vagy megölünk valakit. Az, hogy pontosan mikor kapjuk vissza az életerőnket, kasztonként változik, de összességében elmondható, hogy ez a mechanika nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a fedezékben lapulás helyett a folyamatos akció kerüljön előtérbe.
Szintén nagy pozitívumnak mondható, hogy már rögtön a kampány legelejétől érdekes lootot kapunk. A legtöbb hasonló program szereti a végjátékig tartogatni az igazán ütős és hatásos felszereléseket, itt azonban ilyenről szó sincs: már a legutolsó kis pisztoly is komoly módosítókkal érkezik, ráadásul a különféle bónuszokat szabadon cserélgethetjük a cuccaink között, így ha szembejön velünk valami különösen izmos perk, akkor gyakorlatilag a játék végéig nem kell lemondanunk róla.
Maguk a küldetések egyébként nem túl változatosak, igazából csak annyiról van szó, hogy megyünk előre egy nagyjából csőszerű pályán, miközben lenyomjuk a hullámokban érkező ellenfeleket, viszont az összecsapásoknak olyan jó a ritmusa és a dinamikája, hogy így sem fogjuk soha megunni őket. Plusz a nagy hangsúlyt kapó történet miatt néhány ütősebb vagy érzelmesebb pillanat is helyet kapott a folyamatos lövöldözés közepette. Apró érdekesség, hogy ezeket nem is a főbb missziók, hanem a mellékküldetések szolgáltatják, amiket már csak ezért is érdemes végigvinni.
Mesterségem címere tűzvarázsló
Az Outriders összesen négy kaszttal érkezik, melyek a nagyjából egyórás tutorial (ami egyébként messze a játék leggyengébb része) után válnak elérhetővé, és mind gyökeresen más játékstílust támogatnak. A Devastator például egy közelharcban jeleskedő tank, a Pyromancer nevéhez méltó módon mindent és mindenkit fel tud gyújtani, a Technomancer mérgező töltényekkel és fagyasztó rakétákkal vitézkedik, míg a Trickster villámgyors mozgással, az idő manipulálásával és teleportálással keseríti meg ellenfelei életét.
Alapvetően elmondható, hogy ezek a kasztok érezhetően eltérnek egymástól, a Trickster például villámgyors gondolkodást és reflexeket követel, míg a Technomancer a kicsit lassabb, metodikusabb játékot támogatja, ezt a változatosságot pedig tovább növeli, hogy minden karakternek van egy saját, háromágú képességfája is, aminek segítségével még inkább stílusunkhoz igazíthatjuk a mozdulatainkat. Ha pedig félúton rájövünk, hogy nem jól költöttük el a nehezen megszerzett képességpontokat, akkor sincs semmi probléma, a skillfa ugyanis egy gombnyomással „alaphelyzetbe” állítható.
Technikai K.O.
A fentiek alapján elmondható, hogy az Outriders egy kifejezetten ütős és izgalmas cím lett, ami azonban természetesen nem hibátlan. Érdemes lehet például megemlíteni a fedezékrendszert, ami már a demóban sem remekelt, és a teljes verzió rajtjára sem javították ki. Ennek hála karakterünk néha nagyon esetlenül mozog a különböző tereptárgyak között, ráadásul párszor meg is makacsolja magát, és a világ minden kincséért sem hajlandó elbújni az ellenséges tűz elől. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a játéknak ez a hiányossága nem olyan feltűnő, hiszen amúgy is alig leszünk fedezékben.
Annál komolyabbnak mondhatóak a technikai problémák. Már a bevezetőben is említettük, hogy a játék szerverei például nem igazán bírják a strapát, és a mai napig hajlamosak letérdelni a késő délutáni, kora esti játékosroham súlya alatt, a képet pedig tovább színesíti, hogy az Outriders a végjátékban is hajlamos összeomlani. Ilyenkor pedig természetesen bukunk mindent, amit az adott küldetés alatt sikerült összefarmolnunk, és kezdhetjük a missziót is a legelejéről, csak hogy tuti ne unatkozzunk.
Végezetül pedig muszáj kitérnünk az optimalizációra, ami szintén nem lett a legerősebb, avagy az Outriders akkor is hajlamos beszaggatni, ha az ajánlott gépigényt jócskán meghaladó PC-vel vágunk neki Enoch meghódításának. A fejlesztők azonban már dolgoznak a hibák javításán, ezt pedig a rajongók felé is folyamatosan és világosan kommunikálják, így reméljük, hamar sikerül helyre ütniük a játék problémás technikai oldalát.
Csiszolatlan (?) gyémánt
Mindent összevetve az Outriders egy igencsak érdekes és izgalmas játéknak mondható. Igaz, a People Can Fly alkotása technikai szempontból jelenleg nincs a helyzet magaslatán, ez azonban inkább csak bosszantó, semmint végzetes hibának mondható, a gyengélkedő szerverekért és az összeomló végjátékért pedig bőven kárpótol minket a folyamatos akció, az ütős képességek sora és úgy alapvetően a roppant szórakoztató játékmenet.
Épp ezért, ha valaki szereti a looter shooteröket, annak mindenképp érdemes egy pillantást vetnie az Outridersre is (főleg úgy, hogy a játéknak van egy ingyenes és elég tartalmas demója), hiszen a People Can Fly alkotása egy kifejezetten üde színfoltja a zsánernek, amiről kár lenne lemaradni. Főleg most, hogy szó szerint semmi komolyabb megjelenés nincs. Csak a végjátékot kerüljétek, amíg be nem fut hozzá egy komolyabb patch.
