Ráhangolódás

Az osu! rétegjáték. Ezt fontosnak tartom leszögezni már a teszt elején, mivel az egyedi játékmenet (és az ehhez társuló zene) nem fog mindenkinek garantáltan felhőtlen szórakozást okozni. Elsősorban azokra lesz ez igaz, akik a Távol-Kelet zenéjét meghallva azon nyomban kiiktatják a „zaj” forrását -- az osu!-ban ugyanis az ázsiai kultúra zenéje képviselteti magát dominánsabban. Másodsorban minden új dolgot meg kell emésztenie az embernek, meg kell barátkozni vele. Ez pedig néha nagyon nehéz lehet, főleg az osu! esetében…

Az első próbálkozás

Aki veszi a bátorságot, és elsöpörve előítéleteit letölti a programot, csupán egyetlen zeneszám (illetve ahogy a játékban hívják: beatmap) fogadja. Ez egy egyszerű kis bemutató arról, hogy mi is lesz a feladatunk. Ám amennyire egyszerűnek tűnik, annyira nehéz! Lényegében a beatmapek négy elemből állnak. A kis körökre (Hit Circles), csak rá kell kattintani, amikor a feléjük közeledő kör eléri a határukat. A csúszkák (Sliders) esetében az előbb említett kattintás után még mozgatnunk kell az egeret (az egérgombot nyomva tartva) egy megadott szakaszon, néha nemcsak egy irányban, hanem visszafelé is. A pörgettyű (Spinner) talán a legkönnyebb elem, ezen ugyanis csak az egérgombot nyomva tartva a képernyő középpontja körül kell körkörösen mozgatnunk a rágcsálót. Végül, de nem utolsósorban ott a legfontosabb „elem” (bár teendőnk nincs vele), ez pedig nem más, mint az életerőnk: a kijelző csíkja folyamatosan csökken játék közben, és minden egyes helyesen eltalált ritmus után nő, az elhibázottak után viszont, retorzióként, csökken.

Csapjunk a húrok közé!

Amint sikerül túljutnunk az oktatópályán, kezdődhet az igazi játék. A beatmapeket a hivatalos honlapról tudjuk letölteni (ehhez először létre kell hoznunk ott egy saját fiókot), ezek egytől egyig más játékosok alkotásai. A választék hatalmas, mindenki találhat kedvére valót; bár amint írtam, a keleti zenék vannak többségben, azonban minden stílus képviseli magát: van Prodigy, Linkin Park, Hatsune Miku, sőt mindenki kedvence, Justin Bieber is.

Nyilván abba nem akarok beleszólni, hogy ki melyik számmal próbálkozzon, annyit azonban javaslok, hogy elsőként maximum egy csillagos nehézségnél kezdjetek, különben nem nagyon lesz sikerélményetek, ez pedig könnyen az őrületbe kergetheti az embert. Az elején valószínűleg a szemetekkel fogtok „játszani”, de próbáljatok minél hamarabb rászokni, ráérezni a ritmusos kattintásra. Minél többet játszotok, annál ügyesebbek lesztek, és ez meglátszik eredményeiteken is; míg első nekifutásra a négy csillagos zeneszámoknál simán elvéreztek, kis idő után már könnyűszerrel végigcsináljátok mindet. Ehhez csak türelem kell és kitartás.

Finálé

Az osu! „végtelen” játék: addig játszol, ameddig kedved és időd van rá. Igaz, hogy minden puskaporát ellövi már az első percben, de a játékosok azok, akik éltetik és továbbfejlesztik. Új zeneszámokat tesznek játszhatóvá, különböző kinézeteket (skineket) készítenek. Addig variálnak a három játékelemmel, míg abból valami igazán remek beatmap lesz, mely majd emberek ezreinek okozhat örömöt. Hihetetlen, hogy milyen kreatív emberek vannak, akik nap mint nap lepnek meg minket újabb és újabb beatmapekkel.

Bármilyen egyszerű is a játék, ha egyszer elkap, akkor néha-néha mindenképpen visszacsábít. Én amondó vagyok, hogy ez egy olyan cím, melyet ki kell próbálni -- és nem olyan, mint egy MMOG, ahol órákat kell a monitor előtt tölteni ahhoz, hogy szórakozni is tudjunk. Az osu! már a legelején megmutatja a foga fehérjét, és mindegy, hogy pár percre vagy több órára, de remek szórakoztatást tud nyújtani bárkinek, aki ráérez az ízére, és megkedveli.