Látszatra egy oroszlán és egy ember vad románcából született, igazi westernhős köntösbe bújt idegenrója az Oddworld: Stranger’s Wrath HD vadnyugati díszleteit. Az agilis fejvadász kitartó kopóként ered minden rossz útra tért fenegyerek nyomába, hogy „életmentő műtétjéhez” eleinte elég üresen kongó malacperselyében minél hamarabb összegyűljön az a bizonyos 20 000 moolah.
15 év hosszú idő, ami bizony még a videojátékokon is meglátszik, ami alól a grafika sem kivétel. Kifejezetten csúnyának alanyunkat sem nevezném, de a HD-címke ellenére a látvány erősen előző generációsnak érződik, persze, aki nem érzékeny a nem kifejezetten borotvaéles textúrákra, az valószínűleg ezt is gond nélkül meg fogja emészteni. A vadnyugati téma lévén füstölgő puskacsövekből nincs hiány, de drága Idegenünk mégis inkább a nyílpuskára tette le a voksát, amibe ráadásul a helyi élővilág legkülönbözőbb apróságait – a bódító borzféléktől a fogas szörnyecskékig – tárazta be, hogy aztán a gazfickókra zúdítsa őket. Ez talán nem a legpraktikusabb fejvadász arzenál, de a fájdalmat különböző módokon osztogató élő lövedékekkel egész változatos élményt nyújt, ráadásul relatíve könnyen utántölthető a gyakran előforduló állatkákkal vagy dobozokból, bár ez a tűzharcok közepette néha elég nehézkes. Ha a szokatlan fegyverzet nem lenne elég, egy igazi varázsflaska is van idegenünk tarsolyában, amibe úgy szippantja be a legyőzött ellenfeleket, mint a Poltergust 3000. Szerencsére hősünk elég stramm alkat, így ugyan elsősegély ládákba nem nagyon futunk bele, de egy King Kong-féle mellkasverdesős rituáléval könnyedén lehullathatjuk a benyelt lövedékeket, amitől életerőnk lassan visszakúszik eredeti állapotára.
Az Élve vagy Halva szlogen ellenére persze egyáltalán nem mindegy, hogy miként szolgáljuk fel a rosszfiúkat. A tetemekért csupán aprópénzt kapunk, így eszeveszett mészárlások helyett érdemes inkább csak kiütni, majd gyorsan bezacskózni a célpontokat. A Stranger’s Wrath talán legnagyobb sajátossága az FPS-TPS játékmenet, amik között egy gombnyomással válthatunk. A felfedezésnél és platformer szakaszoknál a külső kamera valamelyest könnyebbséget jelent, míg a lövöldözésnél egyértelműen az FPS nézet a nyerő. Mivel mindkét módban más-más képességek elérhetők, így kalandjaink során mindkettő használata elengedhetetlen, a folytonos váltás azonban egy idő után elég fárasztó és sokszor frusztráló helyzeteket szül. Ez a megoldás tehát a maga módján továbbra is egy izgalmas kísérlet, de közel sem tökéletes, különösen mai szemmel, amire a gyakran kényelmetlen kamerakezelés és irányítás is rátesz egy lapáttal. Szűkszavú hősünk és a vadnyugati hangulat mellé fergeteges humor is párosul, amivel nincs hiány megmosolyogtató pillanatokból sem, ahogy városról városra utazunk az újabb megbízások vagy épp célpontok nyomában, bár ezek sem kifejezetten változatosak.
Az Oddworld: Stranger’s Wrath HD egy üde – különösen az Oddworld-univerzumon belül –, de mára alaposan megfakult színfolt. A lövöldözős leszámolások és főellenfelek mellett platformer kihívásokban és egyszerűbb fejtörőkben is bővelkedő hibrid játékmenet még mindig ötletes és szórakoztató, de érthető módon már nem annyira, mint hajdanán. A mókás western miliőbe azonban a korán kívül apróbb kellemetlenségek is belerondítanak, például hibás feliratok és időnként érthetetlenül vetülő árnyékok. A Nintendo Switch-verzió továbbá pár apróságot kivéve ugyanazt nyújtja, mint a korábbi HD-kiadások, így nem igazán értem, hogy miért kérik el ezért utóbbiak árának majdnem háromszorosát. Akinek azonban kimaradt anno a Stranger’s Wrath, annak itt a remek alkalom pótolni, bár a pénztárcakímélés érdekében érdemesebb lehet más platformon, vagy legalább megvárni egy leárazást.
