Tartozom egy vallomással: mindig is szerettem volna a Nosztalguru rovatba írni az Oddworlds-sorozatról, mert óriási rajongója voltam. Erős túlzás lenne azt mondanom, hogy sok platform játékot kipróbáltam fiatalon, de az Abe’s Oddysee egy olyan kedvencem volt, amit többször elővettem azóta is (legutóbb úgy három évvel ezelőtt), és meglepő örömmel tapasztaltam, hogy legkedvesebb mudokonom legnagyobb kalandja egyszerűen nem öregszik, nem lesz avíttas, nem válik a feledés részévé. Egy igazi örökzöld. Szóval, ha valamit, akkor egy ilyen játékot mindenképp fel kell újítani korunk mindent leporoló lázában – és így legalább nekem sem kell éveket várnom arra, hogy végre bekerülhessek a Nosztalguru rovatba.
ADJUNK HOZZÁ NÉMI NÉMASÁGOT
A Just Add Water ráadásul igazán jó munkát végzett. Az Oddworld: New 'n' Tasty! az 1997-es Abe’s Oddysee minden tekintetben felturbózott változata, a grafika legalább 2.5D-ben pompázik (de nem egyszer látni teljes 3D-s valójában is), az összes zene, effekt és hang újra lett keverve, valamint eszközölve lett egy nagyon pici újítás is, aminek a mai fiatalok biztosan örülnek, révén ennek köszönhetően valamelyest könnyebbé vált az a játék, melynek nehézsége még a legedzettebb gamereket is próbára tette a kilencvenes évek végén.
A történet a fiktív Oddworld világában játszódik, ahol Abe takarítóként dolgozik a Rupture Farms nevű húsüzemben, amit a sligek – a rovarszerű, gonosz és gépfegyverrel őrjáratozó katonák – vezére, Molluck működtet. Ez a faj az uralkodó: rabszolgasorba taszították a mudokonokat, befogták és háziállatosították a scrabeket – egyfajta négylábú, nagyon gyors és halálos fajt –, a paramite-ok pedig tisztes távolságot tartanak tőlük (vagy fordítva, ki tudja, mindazonáltal őket jobb mindenkinek elkerülnie). Az élet egyszerű, egészen addig, míg Abe véletlen meg nem hall egy beszélgetést, melyből kiderül, hogy Molluck kitalált egy új terméket, a Mudokon Popst, amihez az alapanyag természetesen nem lehet más, mint mudokon-hús. Ezt követően dönt úgy Abe, hogy megszökik, és megpróbál felszabadítani minél többet a sorstársaiból. Útját valós és spirituális akadályokgarmadája szegélyezi –, a gyárat elhagyva be kell járnia Oddworld minden szegletét, hogy végül kvázi félistenként térjen vissza és szüntesse meg a sligek rémuralmát.
VAK VEZET VILÁGTALANT
Abe kalandja attól válik igazán érdekessé és emlékezetessé, hogy nincsen semmilyen fegyvere, menekülése során állandóan a gyorsaságára és ügyességére kell hagyatkoznia. Persze némi kivételt képez ez alól a kántálás képessége, amivel a sligek felett át tudja venni az irányítást, de ne higgyük azt, hogy erre gyakran lesz lehetőségünk. Az Abe’s Oddysee egy próbálgatásos módszeren (trial and error) alapuló játék: nem tudni, hogy adott helyzetekben mi a jó megoldás, ezért gyakorta meghalunk és kezdhetjük a legutolsó checkpointtól újra, vagy gyorstöltéssel onnan, ahol utoljára volt eszünk lenyomni az F5-öt. Ez utóbbi egyébként a New ’n’ Tasty! egyik legfontosabb újítása, az eredeti változatban ugyanis ez a funkció nem szerepelt. Persze ettől még nem válik sokkal könnyebbé a játék, de azért pár felesleges kör lefutásától megkímél minket.
S akkor most már szenteljünk egy bekezdést a többször emlegetett nehézségnek is: jó értelemben véve brutális. Idővel szinte semmit nem lehet elsőre megcsinálni, ki kell tapasztalni, hogy adott helyzetben mik a lehetőségeink, és mi történik, ha meghúzunk egy kart, felugrunk vagy lepottyanunk valahova, és mi(k) vár(nak) ránk eme helyzetekben. A rejtett helyekről nem is beszélve! Sok mudokon a pályák eldugott zugaiban robotol, és rengetegszer bizony a jó szerencsén múlik, hogy észrevesszük-e azt, hogy be lehet menni lezártnak vélt helyekre is (pl. hordók takarnak el egy lejáratot, nem minden szakadékba való leeséskor halunk meg, stb.). Míg azonban sok játék ettől borzasztó idegesítővé válik, az Abe’s Oddysee pont ezzel lett lebilincselő. Magam sem tudnám megmondani, hogy a fejlesztők mit találtak el annak idején ennyire, de sosem éreztem, hogy szivatva lennék, inkább a kihívás nőtt állandó jelleggel, amit teljesíteni akartam. És ez ugyanígy van most, a felújított változatban is.
SZÉP RABSZOLGASÁG
Külcsín terén is elégedettek lehetünk. Az Oddworld koncepció tervei már önmagukban is lenyűgözőek, de elképesztően jó látni, hogy ez a világ minden egyes elemével és színével még tizenhét év után is izgalmas és eredeti. Sőt, talán ma még pofásabban is mutat, mint régen, mert akkor egy relatíve kis mezőnyből emelkedett ki, ma meg egy sokkal nagyobból. Jó döntés volt meghagyni az eredeti hangokat és zenéket, ugyanis újrakeverve szintén érezhető rajtuk ez a fajta időtálló jelleg. Abe kommunikációja még mindig aranyos és megmosolyogtató, ráadásul hozzáad az összhatáshoz valamiféle debil humort, ami pont annyira tompítja el a történet sötét tónusait, hogy ne legyen az egész túl komoly, de súlytalanná sem válik. Minden tökéletes egyensúlyban van – alighanem ez a hosszú távú siker egyik legfontosabb feltétele.
Két, apró és picit bosszantó hibát azért megemlítek. Egyfelől nem teljesen értem, hogy ha beépítették a gyorsmentés funkciót, akkor az különböző pályák közt miért nem működik. Mondok egy példát: végigmentem az első pályán, és egy átvezető animáció után jött a következő, ahol rájöttem, hogy pár mudokon társamat elfelejtettem kiszabadítani. Rányomtam a gyorstöltésre, és ekkor szembesültem azzal, hogy nincs mit betölteni, ugyanis az új szakasz elején a játék automatikusan felülírja a gyorsmentést, így kezdhettem elölről a korábbi pályát. Persze nem feltétel minden mudokont kiszabadítani a happy endhez (érdemes minél többet!), de engem azért bántott. A másik baki: billentyűzetkiosztás. Mivel klasszikus platformerről van szó, ezért nincs szükség egérre, és ilyenkor a magamfajta régisulis gamer a WASD négyes helyett a nyilakkal szeret navigálni. Ezt be is lehet állítani, de mivel ezek Abe kommunikációjának alapbillentyűi is, ezért valamiért minden egyes esetben át kell állítanunk ezeket, ha elindítjuk a játékot, a beállítások nem mentődnek el. Ez fél percet minden indításkor elvesz, ami nem katasztrófa, de tipikusan az a fajta buta hiba, amit semmibe nem került volna javítani.
TISZTES MUNKA
Nagy baj tehát nincs, de a New ’n’ Tasty! így pont nem tökéletes, csak nagyon jó. Abe kalandja még mindig végtelenül szórakoztató, és kipróbálhatja mindenkit 5 és 99 éves kor között. Mélységéből és rejtett szépségéből annyit lehet észrevenni, amennyire keressük ezeket, és ez egy tök jó megoldás: ha akarjuk, csak „végigszaladunk” a pályákon és abszolúte ügyességi kihívásként értelmezzük a játékot, de ha többre vágyunk, akkor érdemes figyelni az erre-arra elhelyezett világépítő elemeket, ráadásul az interneten is találhatunk háttér-információkat, amik még színesebbé teszik a végeredményt. Az utóbbi időkben számos felújított játékot kipróbáltam puszta nosztalgiából, és szerintem ez az egyik legjobb. Még több ilyet, főleg, mert egyértelműen kiolvasható a trendből, hogy a kilencvenes éveket még mindig nem tudta überelni a játékipar.
