Az Oddworld Inhabitants 1994-ben jött létre, azzal a szándékkal, hogy megalkossanak egy öt játékból álló szériát a képzeletbeli Oddworld-univerzumban. Ennek első része az Abe’s Oddysee volt, folytatása pedig jelen teszt tárgya, az Abe’s Exoddus.
A játék egy rabszolgasorsban sínylődő nép történetéről szól, a mudokonokról, akiket leigáztak a ravasz és gonosz glukkonok, és bányáikba deportálták őket; a munkásokat megvakították, hogy még csak véletlenül se tudjanak megszökni. A nép egy kis csoportja azonban még időben elmenekült, és barlangokba, mélyen a föld alá rejtőzött. A törzs uralkodója éppen utódját nevezi ki ünnepélyes keretek között, amikor a jelölt egy véletlen baleset folytán leesik az emelvényről, s eszméletét veszti. Abe-nek, mert hisz róla van szó, látomása támad: megjelenik előtte az ősidők három szelleme, akik komoly feladattal bízzák meg: ki kell szabadítania a bányában sínylődő szerencsétleneket. És innentől elkezdődik a felfordulás…
Elképzelni is nehéz lehet, hogy szabadítjuk ki történetünk során társainkat. A helyzet ugyanis az, hogy Abe tud beszélni, azaz a mudokonoknak parancsokat adhatunk. Először persze köszönnünk kell nekik, hiszen enélkül létezésünkről sem vesznek tudomást, utána jöhetnek a fárasztó parancsosztogatások: a legtöbbször a 2-es billentyűt fogjuk használni (a játék végére nekem teljesen lekopott róla a szám...), amellyel a „follow me” (kövessetek) utasítást adjuk ki, de ha például egy általunk elérhetetlen kart akarunk meghúzatni velük, a „work” (dolgozz) ukáz a megfelelő „varászszó”. A játék egészen elképesztő módon még „személyiséget” is adott zöld barátainknak. Előfordulhat ugyanis, hogy a megrántott kar csatornavizet zúdít a nyakukba, ettől megsértődnek és nem fogják követni a további parancsainkat, amíg oda nem megyünk hozzájuk és bocsánatot nem kérünk, vagy ne adj isten nevetőgázt szabadítunk rájuk, ekkor egy kiadós hátba verés után fognak csak engedelmeskedni.
Általában a játékokban gyakori, hogy a főhősnek több képessége van, mint a mellékszereplőknek -- itt azonban Abe és a többiek ebben a tekintetben egyenlőek. Tudnak „beszélgetni” egymással (mondjuk ez a „ok” és a „no” szavakban merül ki), tudnak lopakodni, futni, ugrani, sőt, még azt a különleges képességet is ismerik, amivel azt hittük, hogy csak Abe rendelkezhet: a madarak gyűrűjét ugyanúgy megtudják bűvölni (igaz, csak a játék vége felé), ahogy hősünk, hogy átalakuljon kapuvá, amelyen át távozhatnak. És persze ugyanúgy képesek meghúzni karokat, elforgatni a csapokat, kinyitni az ajtókat -- még jó, hogy eszük nincs, mert akkor nem kéne játszanunk... Ám Abe-nek mégiscsak van egy egyedi tudása, mellyel más nem rendelkezik: szelleme át tud költözni az ellenség testébe, s így irányíthatjuk, vagy éppen megsemmisíthetjük azt. (Bizarr dolog, de saját szellentésébe is képes átköltözni, bár ezt csak Feeco Depot-ban, a sörgyárban lesz lehetőségünk kipróbálni).
A játék története változatos színhelyeken játszódik, a grafikája a két dimenzió ellenére is egészen elkápráztató,. Az első pályák helyszíne a bányák mélye, ahol megannyi veszély les ránk. Ennek felrobbantása után az őserdőbe kerülünk, onnan vissza a bányába, végül eljutunk a fent említett Feeco Depot-ba, amit szintén szabotálnunk kell -- ez a legkeményebb és leghosszabb része a játéknak: Abe-nek végeznie kell a sörgyár három generálisával, közben pedig százszámra szabadítjuk ki társainkat.
Egy szó, mint száz, egy remek alkotásról van szó, amelyet mindenkinek érdemes kipróbálnia. Ez a kedves kis kék figura egészen a szívemhez nőtt a játék végére. A sztori néhol véresen komoly, máshol mókás, teli van humorral. A játék nagyon változatos, garantáltan élvezni fogja a család apraja-nagyja. Kár, hogy mára már teljesen kihalt ez a műfaj, bár mondjuk az is igaz, hogy überelni egy ilyen remek platformjátékot... hát, nagyon fel kell kötni hozzá a gatyeszt...
Intro
A játék egy rabszolgasorsban sínylődő nép történetéről szól, a mudokonokról, akiket leigáztak a ravasz és gonosz glukkonok, és bányáikba deportálták őket; a munkásokat megvakították, hogy még csak véletlenül se tudjanak megszökni. A nép egy kis csoportja azonban még időben elmenekült, és barlangokba, mélyen a föld alá rejtőzött. A törzs uralkodója éppen utódját nevezi ki ünnepélyes keretek között, amikor a jelölt egy véletlen baleset folytán leesik az emelvényről, s eszméletét veszti. Abe-nek, mert hisz róla van szó, látomása támad: megjelenik előtte az ősidők három szelleme, akik komoly feladattal bízzák meg: ki kell szabadítania a bányában sínylődő szerencsétleneket. És innentől elkezdődik a felfordulás…
Follow me!
Elképzelni is nehéz lehet, hogy szabadítjuk ki történetünk során társainkat. A helyzet ugyanis az, hogy Abe tud beszélni, azaz a mudokonoknak parancsokat adhatunk. Először persze köszönnünk kell nekik, hiszen enélkül létezésünkről sem vesznek tudomást, utána jöhetnek a fárasztó parancsosztogatások: a legtöbbször a 2-es billentyűt fogjuk használni (a játék végére nekem teljesen lekopott róla a szám...), amellyel a „follow me” (kövessetek) utasítást adjuk ki, de ha például egy általunk elérhetetlen kart akarunk meghúzatni velük, a „work” (dolgozz) ukáz a megfelelő „varászszó”. A játék egészen elképesztő módon még „személyiséget” is adott zöld barátainknak. Előfordulhat ugyanis, hogy a megrántott kar csatornavizet zúdít a nyakukba, ettől megsértődnek és nem fogják követni a további parancsainkat, amíg oda nem megyünk hozzájuk és bocsánatot nem kérünk, vagy ne adj isten nevetőgázt szabadítunk rájuk, ekkor egy kiadós hátba verés után fognak csak engedelmeskedni.
Itt mindenki egyenlő
Általában a játékokban gyakori, hogy a főhősnek több képessége van, mint a mellékszereplőknek -- itt azonban Abe és a többiek ebben a tekintetben egyenlőek. Tudnak „beszélgetni” egymással (mondjuk ez a „ok” és a „no” szavakban merül ki), tudnak lopakodni, futni, ugrani, sőt, még azt a különleges képességet is ismerik, amivel azt hittük, hogy csak Abe rendelkezhet: a madarak gyűrűjét ugyanúgy megtudják bűvölni (igaz, csak a játék vége felé), ahogy hősünk, hogy átalakuljon kapuvá, amelyen át távozhatnak. És persze ugyanúgy képesek meghúzni karokat, elforgatni a csapokat, kinyitni az ajtókat -- még jó, hogy eszük nincs, mert akkor nem kéne játszanunk... Ám Abe-nek mégiscsak van egy egyedi tudása, mellyel más nem rendelkezik: szelleme át tud költözni az ellenség testébe, s így irányíthatjuk, vagy éppen megsemmisíthetjük azt. (Bizarr dolog, de saját szellentésébe is képes átköltözni, bár ezt csak Feeco Depot-ban, a sörgyárban lesz lehetőségünk kipróbálni).
Ábel a rengetegben
A játék története változatos színhelyeken játszódik, a grafikája a két dimenzió ellenére is egészen elkápráztató,. Az első pályák helyszíne a bányák mélye, ahol megannyi veszély les ránk. Ennek felrobbantása után az őserdőbe kerülünk, onnan vissza a bányába, végül eljutunk a fent említett Feeco Depot-ba, amit szintén szabotálnunk kell -- ez a legkeményebb és leghosszabb része a játéknak: Abe-nek végeznie kell a sörgyár három generálisával, közben pedig százszámra szabadítjuk ki társainkat.
Ítélet
Egy szó, mint száz, egy remek alkotásról van szó, amelyet mindenkinek érdemes kipróbálnia. Ez a kedves kis kék figura egészen a szívemhez nőtt a játék végére. A sztori néhol véresen komoly, máshol mókás, teli van humorral. A játék nagyon változatos, garantáltan élvezni fogja a család apraja-nagyja. Kár, hogy mára már teljesen kihalt ez a műfaj, bár mondjuk az is igaz, hogy überelni egy ilyen remek platformjátékot... hát, nagyon fel kell kötni hozzá a gatyeszt...
