A nyolcvanas évek végén felbukkant The Legend of Zelda generációk számára határozta meg a konzolos akció-kalandjátékok fogalmát, sikerreceptjét pedig sok kis Zelda-klón próbálta utánozni, többé-kevésbé szemtelenül másolva az ikonikus példaképet. A másolatok azonban az elődhöz hasonlóan megmaradtak a konzolok (és immáron mobilok és tabletek) világában, csak kevesen merészkedtek át más platformra. Az Oceanhorn: Monster of Uncharted Seas is eredetileg iOS rendszerekre készült, a PC-sek most azonban egy revampolt verziót kapnak kézbe.
KALANDRA FEL!
A történet a példakép hagyományaihoz híven egy hősi, epikus kaland, melynek főszereplője egy kusza, barna hajú fiúcska. Az ő feladata lesz, hogy karddal és pajzzsal, na meg némi varázslattal felvértezve útra keljen az Arcadia nevű birodalom megmentésére, mivel azt a tenger ősgonosza, egy Oceanhorn nevű monstrum fenyegeti. A kissrác az öregje által hagyott jegyzetek nyomán indul felfedezni a szigetvilágot, hogy összegyűjtse a három ősi erő szimbólumait, amelyek segíthetnek a szörny ellen vívott harcban. A csapat célja az volt, hogy az olyan régi konzoljátékok előtt tisztelegjen, amelyekben még nem az eszetlen XP-darálás volt a középpontban, hanem a világban való kalandozás és az eldugott dungeonök felfedezése. Így az Oceanhornban is szigetek közt hajókázva kell kulcsok és elhagyatott ládák után kutakodnunk fejtörőket megoldva, miközben a játék nem fogja túlságosan szorosan a kezünket: feljegyzésekből kell kikövetkeztetnünk, hogy melyik a következő állomás, és útközben több NPC-vel is társalgásba elegyedünk, mire egyik pontból a másikba jutunk.
ZELDA NYOMDOKAIN
Ez a kalandos játékmenet adja az Oceanhorn igazi ízét, ami tagadhatatlanul Zelda-mix: azaz akció-kalandjáték, sok-sok környezeti puzzle feladvánnyal dúsítva, némi szerepjátékos fejlődéssel. Az ellenségek elpusztításáért tapasztalati kristályocskákhoz jutunk, szintet lépve pedig újabb képesség a jutalmunk. Kardunk mellé íjat és bombákat is kapunk, az utóbbi eszköz sok fejtörőben játszik kulcsfontosságú szerepet. Így a csaták változatosan lezavarhatók, bár egy-két kivételtől eltekintve nem igazán izzasztók – a bossharcok esetében van csak szükség némi taktikára. A feladványok terén is kimondottan gyerekbarát programról van szó, javarészt csak dobozok tologatása és kapcsolók aktiválása a feladat, ám ez mégsem válik unalmassá annak köszönhetően, hogy egy igazán lebilincselő világot álmodtak meg az alkotók. Egyedi ötletekben ugyan nem bővelkedik a program, a recept mégis működik.
RETRÓ-MODERN BÁJ
Az iOS-átirat meglehetősen jól sikerült: a fejlesztők négyszer annyi poligonnal dúsították fel a látványt, amihez élesebb textúrák és részletek, valamint dinamikusabb effektek társulnak, hogy akár 4K felbontásban is gyönyörűen mutasson a játék. A sok élénk kék és -zöld szín használata a 16 és 32 bites éra esztétikájára emlékeztet, amire rátesznek egy lapáttal a már-már szeretni való szörnyecskék is. Az Oceanhorn világa annyira a Nintendo japános hagyományaiból merít, hogy senki sem gondolná, valójában egy kis finn indie-csapat kreálmánya. Érdekesség, hogy a játék zenéjét a Final Fantasyn is dolgozó Uemacu Nobuo, illetve Ito Kendzsi komponálta, így hangulatban is hozza a távol-keleti ízt. Irányítás terén sikerült megoldani a hatékony átszabást egérre és billentyűzetre, a kiosztás kényelmes és kellő mértékben reszponzív. Technikailag tehát mindenre próbáltak figyelni a készítők, egyedül az optimalizálás sikerült kicsit döcögősre – a minimálisan ajánlott gépigénynél azért erősebb vas kell ahhoz, hogy egyáltalán megmoccanni tudjunk.
AZ ÓCEÁNON TÚL
A játék meglehetősen tartalmasra sikeredett, a főszál végigfutásához közel 15 órára van szükség, és ekkor még meg sem oldottuk a mellékküldetéseket és a szigetenként három kihívást, melyek további felfedezésre sarkallnak. Egyedül a túlságosan egyszerű feladatokat és szintén nem túl nehéz harcokat lehetne kis morgolódással illetni, de elbűvölő bájának köszönhetően még így sem válik unalmassá a játék egy pillanatra sem. Ennél tovább azonban nem megy, és a műfajt sem reformálja meg semmiféle eredeti ötlettel; nem korszakalkotó darab, hanem sokkal inkább élvezetes, tisztességes iparosmunka, amely megéri a 15 eurós árcédulát.
