Jól nézel ki, kő kóla?
Bár távol áll tőlem a dolgok és emberek felületes megítélése, és le kell szögeznem, hogy szerintem a külső nem minden, de most nézzetek rá erre a játékra! Elképesztően szép! Közös képet akarok csinálni vele és kirakni az íróasztalomra. Ha ember lenne, a Vogue címlapjára kerülhetne. Igazából tök mindegy, milyen sztorija van, vagy mit kell csinálni benne – ha valami így néz ki, azt feltétlen meg akarom venni. Szerencsére tornyoztak némi extra habot a tortára azzal, hogy még értékelhető történetet is kerítettek az agyatlan lövöldözés köré. Korántsem egy Űrodüsszeia a sztori, de azért akad benne anyag és érzelem: a Földre visszatérő hős, Kal Wardin szerepét kapjuk meg újra, aki az előző két epizódban is ritkította a Volterite harcvonalakat. A randa és velejéig gonosz idegen sereg ezúttal természetesen a mi bolygónkon üti fel szétlövésre váró kis fejét, és Kal neki is lendül, hogy földi helyszíneken aprítsa fel a rohadékokat. Nem lenne értelme elspoilerezni az eseményeket, de említettem már a Halót, na, onnan lop... izé, ihletődött miliőre számítsatok.
Master Kal
A single kampány kifejezetten mozis élmény, a dramaturgiailag egész ügyesen megoldott átvezető részek után mindig egyértelmű, hogy épp melyik irányba kell lőni és merre vezessük a csapatot. A nehézség pont ideális szintre van belőve, s Kalnek mindig segít pár bajtárs, akik lelkesen lövöldözik oldalán az ufókat. Ők szolgáltatják egyébként a játék történeti részét is, főleg a velük folytatott beszélgetésekben bontakozik ki Kal személyisége, múltja és a bolygó jelen helyzete is, ami egy üdítő megoldás arra, hogy érdekes maradjon a sztori. Viszont – nehéz dönteni, hogy ez feature vagy bug – kicsit fogyatékos az AI a harcvonal mindkét oldalán, ami olykor roppant idegesítő helyzeteket eredményez. Különösen, mivel a touchscreen használata alapból szül némi ügyetlenséget a legtöbb gamer esetében. Az irányítás amúgy szintén jobb az átlagosnál, virtuális stickekkel és giroszkóppal is megoldható, mindenkinek preferenciája szerint.
Amellett, hogy a grafika páratlanul szemet gyönyörködtető, a helyszínek változatossága és elképesztően nagy száma is feltétlen dicséretet érdemel. Nincs két egyforma terep, a részletek kidolgozottak, az animációk szépek, egyik izgalmas jelenet követi a másikat. Annyira pörgős és izgalmas az egész, hogy az akár konzolon is megállná a helyét. Egy iOS játék esetében ilyet remélni sem mertem volna... Adjuk hozzá ehhez a remek főellenfeleket és a meglepetésként érkező, járműves "betéteket", és már meg is kaptunk mindent, amit egy átlag konzolos FPS szokott nyújtani. Óh, de még van valami!
A multiplayer
Mindig meglepő, ha egy amúgy is élvezetes és kidolgozott játékhoz hasonlóan jó többjátékos opciót is hozzácsapnak. A multiplayer mód egészen remek, 6 különböző módot kínál, amiket wifin keresztül ismerősökkel, vagy a Gameloft szerverein át a világon bárkivel játszhatunk. A 12 fős térképeken az egyik legnagyobb élvezet talán az a free for all deathmatch mód, ahol egyetlen lövéssel szabadulsz meg a konkurenciától – persze a jól bevált Freeze Tag és Capture the Flag módok sem maradhattak ki. A részletes statisztikák, fegyver upgrade-ek és a testre szabható karakter mind segítenek, hogy a multi egy külön élmény legyen a kampány végigtolása után is.
Talán említettem már, hogy milyen fantasztikusan gyönyörű ez a játék... Ajánlom, hogy nézzétek meg a trailerét is, ha eddig kimaradt. Visszatérve a belbecs kérdésére, őszintén szólva, ha a külsejét leszámítjuk, minden pozitívuma ellenére sem nevezném instant klasszikusnak. Jó kis darab, csak hiányzik belőle az a "je ne sais quoi", amitől kiemelkedik a hasonló címek letöltésre váró tengeréből, és amitől még jövőre is emlékezni fogunk bármire, ami történt benne (leszámítva azt, hogy mindez elszabottul gyönyörű volt). Ettől függetlenül ajánlom a beszerzését, hiszen tényleg mindent megad, amit mobilplatformos FPS-től egy józan elvárásokkal rendelkező gamer csak várhat. És persze amíg a Halo ki nem jön iOS-re, addig ez a legjobb pótszer a piacon.
