My name is Archer, Kate Archer
A játék főszereplője Kate Archer, egykori mestertolvaj, s jelenleg (állítólag) még ügyetlen kém, a UNITY nemzetközi kémszervezet tagja, s akire mindeddig a kávéfőzésen és fénymásoláson kívül semmi komolyabb feladatot nem bíztak. A világ éppen aktuális szupergonoszának, Dmitrij Volkovnak „köszönhetően” azonban az ügynökség fénye az elmúlt időkben igencsak elhalványult (értsd: gyakorlatilag a kémek felét lemészárolta), ráadásul tevékenykedése sárgolyónk békéjét is veszélyezteti. Ezen krízishelyzetből kifolyólag az okosok ott fent kénytelenek hősnőnket is kiküldeni a terepre. Akkor még nem is sejtik, hogy a világot mentik meg ezzel…
Világ körüli turné a UNITY jóvoltából
Az ádáz Volkovot és H.A.R.M. névre hallgató terrorszervezetét 15 szinten és számos országon keresztül fogjuk üldözni, mire magas sarkú cipőnkkel jól a heréire lépünk. Kalandjaink Marokkóban kezdődnek, ahol mesterlövészpuskával a kézben egy rövidlátó-nagyothalló diplomatát kell megvédenünk, majd olajra lépnünk. Ezt követően gyorsan felpörögnek az események, s igazi hajszának leszünk részesei. Berlinben titkos dokumentumokat kell lefényképeznünk és professzort szöktetnünk, ezt követően ejtőernyő nélkül ugrunk ki egy repülőből, éjszakai bárba látogatunk, víz alá merülünk, motorra, majd hósiklóra szállunk, hogy miután körbeutaztuk a világot és egy ízben bejártunk egy űrállomást is, elérkezzünk a végső megmérettetés helyszínére, ahol igazán fagyos fogadtatásban részesülünk majd.
Hosszú utunk során változatosabbnál változatosabb küldetéseket kell megoldanunk, s gyakran fordul majd elő, hogy lehetőség szerint emberi életek kioltása nélkül. Ekkor legnagyobb ellenfeleink a biztonsági kamerák lesznek, melyek elől szintén rejtve kell maradnunk, látótávolságukon kívül kellő körültekintés mellett persze nyugodtan végezhetjük dolgunkat. A játékélmény tehát mindvégig rendkívül intenzív, az akciódúsabb és lopakodós részek adagolása és aránya folyamatosan tetőfokon tartja a hangulatot, sehol nincs üresjárat, a filmszerű hatás garantált. Küldetéseink után értékelést is kapunk, ami feltűnő helyen hagyott hullák, összeszedett titkos dokumentumok, zavarok-riadók okozásának számából adódik össze. Ez ugyan apróság, a maximalisták azonban sokáig elszöszmötölhetnek, míg kiérdemlik a „szuperkém” címet.
Kémnek lenni csupa móka és kacagás
Mindezen kalandjainkat olyan humorral fűszerezték a készítők, melyet akciójátékokban eddig nem láttunk. A helyszíneken megtalálható titkos dokumentumok mind rendkívül bolondosak, már csak szövegük miatt érdemes időt és energiát ölni megkeresésükbe. A játékban szereplő fő karakterek is egytől egyig rendkívül érdekes és mulatságos személyiségek. Magnus Armstrong öltözéke, valamint ízes skót akcentusa és kötözködő stílusa, Dumas báró idióta megnyilvánulásai, a kövér Inge Wagner és az ő borzalmasan hamis hangja mind-mind kellemesen bohókás pillanatokkal tarkítják a játékot. Az egyszerű gazfickók sem csupán golyófogók, sokszor kihallgathatjuk őket, ekkor is felettébb komikus dialógusoknak lehetünk fültanúi. Egy alkalommal hallhatjuk, hogy az egyik azt ecseteli, csak azért dolgozik ott, mert a terrorista-szervezet jól fizet, másszor azt fülelhetjük ki, hogyan panaszkodik anyósára szegény pára, vagy hogy szerinte egyáltalán nincs is itt semmilyen kém. Tévedett...
Diplomával a H.A.R.M.-ba
Azonban a nagy viccelődések mellet sem szabad félvállról vennünk a H.A.R.M. dolgozóinak képességeit. Ellenfeleink látnak-hallanak, méghozzá nem is akárhogy! A hóban magunk mögött hagyott lábnyomainkra egyből felfigyelnek csakúgy, mint zseblámpánk fénycsóvájára a sötétben, valamint távoli lövéseink zaját, de még cipőnk kopogását is meghallják. Ha csendben végzünk valamelyikükkel, s a többiek ezt meglátják, odasietnek hozzá, először noszogatják, hogy keljen fel, s csak akkor fújnak riadót, ha megbizonyosodtak társuk haláláról. Ha észrevesznek, fedezékbe bújnak vagy bútorokat rántanak maguk elé, kihasználják a terep adottságait, riadóztatják egymást, ekkor akár még hajtóvadászatot is tartanak. Amint megsérülnek, igyekeznek visszavonulni, valamint képesek összehangoltan dolgozni, akár egymást fedezni is. Mindent összevetve életszerűen és gyorsan reagálnak cselekedeteinkre, elég okosak -- a H.A.R.M.-nál tényleg csak a legjobbak kaptak helyet.
Télapó ajándékai
Kémparádé persze nincs kémkütyük nélkül. Az apró (s néhány kicsit nagyobbacska) csecsebecsékről az EGYSÉG belső feltalálója, alias Santa gondoskodik. Ő bizony tényleg olyan, mint a télapó, ha magához hívat minket, mindig meglep valami különlegességgel. Van itt minden, amire egy igazi nőnek szüksége lehet: ellenfeleink élnek-halnak (de inkább halnak) a robbanó rúzskészletünkért (van belőle kérem rögtön három: időzített, azonnal robbanó, mozgásérzékelő), parfümjeink illatától pedig vagy rögtön kifekszenek (altatógáz), vagy megvakulnak az ámulattól. A kutyák elterelésére Santa megalkotta a tökéletes és csábító robotkutyát, de magas sarkú cipőnk kopogását is tompítani tudjuk a lopakodó bolyhos papucs segítségével. A már megszokott kémkütyük is megjelennek: az egyre több funkcióval rendelkező napszemüveg, a zártörő hajcsat, a minihegesztővé alakítható öngyújtó, vagy az övre szerelhető kilövőszerkezet mind-mind elengedhetetlen eszközök lesznek a továbbjutáshoz.
A UNITY szerencsére nem ölte bele minden pénzét e kütyük megalkotásába, maradt bőven tőke a fegyverarzenálra is. Pisztolyok, gépfegyverek, mesterlövészpuskák garmadája áll rendelkezésünkre, melyek többféle tölténnyel is működtethetők, némelyikük pedig hangtompítóval is felszerelhető. Ezek mellett az igazán csendes természetűek rendelkezésére áll a tökéletesen zajmentes számszeríj is. Az eszközök tárháza folytán tehát Kate-ből kedvünk szerint faraghatunk Jane Rambót vagy Jane Bondot egyaránt – a választási lehetőség adott.
Formás idomok, gyönyörű hangok
Ügynöknőnk bizony külsejében sem szégyenkezhet, a játék ugyanis ámulatba ejtő. A helyszínek, karakterek mind nagyon színesek, részletesek. Ellenfeleink mozgása rendkívül folyamatos, a halálanimációk pedig különösen emlékezetesek. Robbanáskor vagy a nagy kaliberű lövedékektől kicsit komikusan hátraesnek, nyílpuska általi halálkor a falhoz szegeződnek, ha lépcsőházban éri őket a végzet, lebucskáznak a grádicson, az erkélyekből, tornyokból pedig nagy (és minden bizonnyal utolsó) kiáltás mellett a korlátot átszakítva zuhannak ki. A sérülésmodell is meggyőző: fejlövéskor a halál persze kötelező, láb és kézlövés esetén jajveszékelnek-botladoznak, stb. Ami kicsit talán gyengébben sikerült, az a motorral, illetve hósiklóval történő gázolások fizikája, ez azonban az összképen nem változtat. A helyszínek tökéletesen visszaadják a kémfilmek és a 60-as évek hangulatát. A napfényes Marokkó, a hamburgi nightclub, az éjszakai csendes bajor kisváros mind-mind nagyszerűen vannak kidolgozva, intenzívek és színesek, szinte életre kel a körülöttünk lévő világ.
A hangok egyszerűen fantasztikusak, a szinkronszínészek mindegyike telitalálat. Minden karakterre jellemző, hogy már-már túlzó akcentussal beszél, továbbá a főbb szereplőknek sajátos stílusuk is van. Ezek a túlzásba esések még tovább erősítik a játék sajátos, komikus hangulatát. A fegyverek ropogása, kamerák zümmögése és az egyéb hangok is meggyőzőek, semmi rosszat sem tudok elmondani róluk. A zene is fantasztikus, dinamikusan változik az akció hevétől függően, s amolyan tipikus Dr. No és Goldfinger dallamok áradnak a hangszórókból, melyek egyszerűek, lágyak, s illeszkednek a képi világhoz.
Habár egységben az erő, tevékenykedjünk inkább egyedül
A többszemélyes opcióról nem írok sokat, mert egész egyszerűen nem érdemes. Van neki. A rendkívül kidolgozott egyszemélyes játékmód mellett ugyanis a multis móka eltörpül, kicsit úgy érzem, hogy a készítők azért tették bele, hogy mégis legyen. Véleményem szerint nem lett volna muszáj. Mindössze két lehetőségünk akad, hogy egymást szórakoztassuk, a szokásos deathmatch, valamint a UNITY vs. H.A.R.M, ami leginkább a Capture The Flagre emlékeztet, csak itt a harc az ellenfél csapatának titkos dokumentumaiért folyik. Bár utóbbi még hordoz magában némi különlegességet, összességében a multi azonban felejtős.
Teljes a H.A.R.M.ónia
Mit is írhatnék még? Humoros, fordulatokban gazdag játékmenet, rendkívüli változatosság, kiváló mesterséges intelligencia, fantasztikus látvány, ez a recept, rázva, nem keverve odaültette a kémkisasszonyt, ahová való: Gordon Freeman mellé az FPS-ek trónjára. A Monolith szerencsére azóta sem adott alább a minőségből, csak most már játékaikon nem nevetünk, hanem félünk. De én azért egyszer még szeretnék nevetni...
