Harminckét év alatt – 1991-ben jelent meg az EA Sport első NHL játéka Sega Genesisre – sokat változott az Észak-Amerikában hatalmas népszerűségnek örvendő sport játékadaptációja. Ugyanakkor az NHL Hockey-val óriási kritikai sikert elérő EA a soron következő években/évtizedekben ráült a hullámvasútra és rosszabb/jobb részeket adott át a jég szerelmeseinek. Az új, nem túl meglepő módon NHL 24 címet kapott epizódban ismét a mélyben történtek változtatások, annak ellenére, hogy a kiadó által közölt újdonságok elnevezései mást sejtettek.
Nyomáspróba
Az egyik újdonság a megszokott dolgok mellett az ún. Exhaust Engine, amely nem egy új fizikai motorra utal, hanem arra a játékmenet elemre, amit a kapu előtti csihipuhira talált ki az Electronic Arts. Az Exhaust Engine két eleme a Sustained Pressure System és a Golie Fatigue: ez a védőkre van hatással, és minden egyes megmozdulás a játékosokat és a kapust terhelő „nyomást” erősíti és amikor az eléri a maximumot, uralom alá lehet hajtani a jeget, na meg az ellenfél kapuját, hibára kényszerítve a kapust. Ez az elem az összes játékmódban megtalálható, és tényleg látványos megmozdulásokat lehet így kivitelezni, különösen, ha hozzáadjuk ehhez a teljesen új irányítási metódust, és a vision passzrendszert. Ennek a lényege, hogy sokkal pontosabban lehet a korongot eljuttatni a következő játékoshoz, ami valljuk be, az elmúlt években bizony nem volt túl jó. Az események követhetetlenül gyorsan zajlanak a jégen, és mire meglátnánk, hogy hol van a korong, már tovább is adták. A vision passzal ki lehet jelölni azt a játékost, akihez küldeni akarjunk a fekete bogyót...
A játékmenetet érintő újdonságok kimerülnek ennyiben, de ezeken kívül is lehet találni olyan dolgokat, amikkel az EA feldobta az NHL 24-et, amiben egyébként ismét tonnányi tartalom van a Be a Protól (karrier) a Franchise-on (GM) át a HUT-ig és más kisebb játékmódokig. Ezekkel rengeteg időt lehet eltölteni, a Be a Pro most is izgalmas, melyben az alsóbb osztályokból kell feljutni a csúcsra, miközben az edzőnk állandóan új feladatokkal bombáz minket, akár meccs közben is kihívhat a pálya szélére, hogy új instrukciókat adjon.
Ez mindig élvezetes, hiszen nem egyszerűen arról szól a karrier, hogy nyerd meg a meccset, folyamatosan alkalmazkodni kell. Fokozd a nyomást, tedd a korongot a kapuba, fejezd be látványosan a meccset és így tovább… Két játék között pedig interjúkat adunk, a játékost fejlesztjük, hogy egyre jobb és jobb legyen. A jégen nem csak a játékosunk változik, hanem az, hogy új kommentátort kapunk: Ray Ferraro távozott az NHL csapatából, az ő helyét pedig James Cybulsky mellett az a Cheryl Pounder vette át, aki kétszeres olimpiai bajnokként a jéghoki igazi szaktekintélye több, mint 30 éves múlttal. James-szel remekül kiegészítik egymást, és az, hogy egy férfi/női párost hallhatunk, tovább színesíti az NHL 24-et. A HUT (Hockey Ultimate Team) ismét a kártyacsomag nyitásokról, a napi/heti/szezonális kihívásokról szól, napi jutalmakkal és természetesen rengeteg más játékmód is, melyben hosszú órákra elegendő szórakozást lehet találni.
Elég? Már nem annyira...
Vannak új gólörömök, vannak HUT Momentsek, amelyekkel az NHL több évtizedes történelmének legjobb pillanatait (jelenleg több, mint ötvenet) lehet átélni, van teljes keresztplatformos játék, de az, hogy ismét csak a játékmenetet érintő apróbb változtatásokat kapunk az eddig megismert tartalom változatlansága mellett, már nem elég. Ugyanazt kínálja az offline / online játék, a HUT-ban ugyanúgy kihívásokat teljesíteni, mint tavaly, a Be a Pro-ban sem történt lényeges újítás, de ez még mindig élvezetes, csak nem elég. Félreértés ne essék, tonnányi tartalom van az NHL 24-ben, ami nagyon sokáig szórakozást ad, de lényeges újítások nélkül az Electronic Arts-ra ugyanúgy a játékosok haragja fog zúdulni, mint az EA Sports FC24 esetében. Jövőre ez már nem lesz elég.
