Mióta megszületett (vagyis újraéledt) a Radar alatt elnevezésű rovatunk, a kisebb-nagyobb indie alkotások leginkább abba kerülnek, egy-két oldalas, hagyományos tesztet ritkábban kapnak. Az viszont elsőre egyértelművé vált, hogy a Harebrained Schemes következő lépése kiemelt figyelmet érdemel nálunk. A csapatról bővebben az extra szövegdobozban olvashatsz, azonban annyit már elöljáróban is érdemes megjegyezni, hogy a NECROPOLIS első látványterveit megpillantva a fél szerkesztőség szerelembe esett, a megjelenést pedig úgy vártuk, mintha a messiás jönne el. Amikor pedig végre elérkezett a nagy nap, wilsonnal bele is vetettük magunkat az élvezetbe, ami minimális instrukcióval, viszont annál több felfedezéssel és izgalommal ragadott el minket.
Itt még nem jártam
A stílus külső nézetes akció-RPG, méghozzá véletlenszerűen generált környezettel, kilenc szinttel, amik mind telis-tele vannak titkokkal, szerteágazó járatokkal, beindítható liftekkel. Felvezetés, mint olyan, szinte nincs is, egyetlen fali hieroglifa mutatja meg, mit és hogyan lehet tenni ebben a sajátos világban, a fejlesztők pedig már itt is jelzik, bizony elkél a kontroller a tökéletes élményhez, a könnyed irányításhoz. Ez persze sokakban visszás érzelmeket szülhet, de bízzatok bennem, tényleg érdemes csatlakoztatni egy jól bevált eszközt, amivel a harc olajozottabb és precízebb. Az induló karakter ugyanis gyengécske, friss husiként szolgáló „hős”, aki a bemelegítő körök alatt könnyen otthagyja a fogát a sötét kazamatákban, amik minden egyes próbálkozásnál más és más nehézségekkel, felépítéssel várják.
Csontvázak, páncélos harcosok jelennek meg az út elején, hangos morgolódással vetik magukat a játékos nyakába, majd ahogy mélyebbre merészkedünk, úgy jönnek elő az egyre nagyobb és erősebb monstrumok. Persze vigyázni kell a csapdákkal is, amik lépten-nyomon ott leselkednek a halál jeges érintését tartogatva az óvatlanok számára: a szobrok sem mindig ártalmatlanok, a ládát körbevevő lyukacsos padlózat meg pont azt takarja, amit a tapasztalt szemek már előre sejtenek.
Apríts, gyarapíts!
De a NECROPOLIS lényege természetesen a harc a loot mellett. A szimpla és erősebb csapáson túl ott a nyomva tartással előhozható speciális támadás, azonban a jég- és tűzkör, a villámok szórása és az erőlökés mind a staminát fogyasztja. Az állóképesség pedig ugyanolyan fontos a küzdelmek alatt, mint mondjuk a Dark Souls-szériában, elvégre az irányzott támadások elől a legjobb elvetődni, hátra csúszni, így elkerülve a biztos halált. Az ugrásból lecsapás szintén erőteljes mozdulat, viszont ezzel is csínján kell bánni, hiszen az ellenfelek ügyesen elkerülik a hatótávolságot, utána meg szinte biztos sebződés az elhamarkodott diadalmámor jutalma.
Ezeknek a tulajdonságoknak hála elveszetté és elanyátlanodottá tud válni az ember, de szerencsére a csupasz falak közt kóricáló szörnyetegek nemcsak pénzt, hanem mindenféle felszerelést is elhagynak, miután élettelen testük a földre hullt. Így lehet jobb kardhoz és pajzshoz, életerőtöltő élelemhez, italhoz jutni, míg az itt-ott üldögélő árustól vásárolni is lehet hasonlókat, sőt nála mágikus papírtekercsek is megtalálhatók, amikkel mondjuk, egymásnak lehet ugrasztani a harcias opponenseket. Nem utolsó sorban a monstrumok különböző frakciókba tartoznak, így ellentétes érzelmű társaikat is gyepálják rendesen. Továbbá mivel a játék nemcsak ismeri, hanem szigorúan alkalmazza is a „baráti sebzés” fogalmát, néha kifejezetten jövedelmező a tömegbe rohanás taktikája, amikor is mindenki a játékost próbálja majd agyoncsapni, de végül a másik gépi ellenfelet találja el. Persze ugyanez megtörténhet egy szintén emberi csapatjátékossal is, merthogy a program nem meglepő módon a kooperatív kalandra lett kiélezve.
Csak barátokkal
Aztán a kezdeti lelkesedés mellett gyorsan jön a hidegzuhany, ami a rendszer megtapasztalásából fakad, elvégre bár a NECROPOLIS esetében erősen javallott a közösségi felfedezés és a bandázás, erre csak barátokkal van esély, idegenekkel nincs rá mód. Viszont ha a koncepciót nézzük, miszerint egymást is megsebezhetjük, talán jobb is, ha nem a mikrofonba énekelő vérpistikékkel és csapatgyilkosokkal szövetkezünk. Pláne, hogy a fegyverek eléggé különbözőek és meglehetősen nagy a hatótávolságuk, ami miatt wilsonnal is egymást csapkodtuk nem egy alkalommal, miközben a kiszemelt áldozat eltáncolt az orrunk előtt. Hála az égnek fel is lehet éleszteni az így elhullott társat, gond csak akkor van, ha az utolsó életben maradt játékos beragad valahova, vagy felemészti a rossz pillanatban odasereglő horda. Ilyenkor sajnos nincs más lehetőség, mint az újraindítás, majd a teljesen új oldaláról mutatkozó járatrendszer ismételt bejárása.
Szeretlek, te Drága!
A játékkal ismerkedve nem kellett csalódnom, és hihetetlenül addiktív volt az első néhány óra, amit világában töltöttem. Az újra és újra próbálkozás, a még nem látott stílusok és elemek megismerése, az újabb típusú ellenfelek legyűrése, a liftek beindítása, a következő szint elérése az arany ládikóval, ami mindig valami finomságot rejt magában (mondjuk egy erősebb páncélzatot). Mindez nagyszerű és izgalmas kaland, jófajta zenékkel, vicces dialógusokkal. Plusz ott van a rúnák és pontok megszerzése a fejlődéshez, vagy éppen a jutalomfalat kraftolás, ami nem elsődleges feladat, de jól jön, ha éppen nincs árus a közelben. Más kérdés, hogy szerelem ide, szerelem oda, a Harebrained Schemes legfrissebb produkciója hosszú távon picit kevéske a jelenlegi áráért.
Eleve, az összesen kilenc szint és a nem annyira fantáziadús főellenfél lezúzása öt óra alatt teljesíthető. Persze ez után is neki lehet esni a következő menetnek, sőt, az ember kifejezetten késztetést érez erre, de annyira nem változatosak a helyszínek és ellenféltípusok, hogy az élmény sokáig megmaradjon. Továbbá a mesterséges intelligencia sem az igazi (a szörnyek néha egy bokáig érő platformban is elakadnak), és bár nekem például tetszik a minimalista dizájn, sokan talán túl sterilnek tartják majd az üres falakkal és csarnokokkal teli labirintusokat. Utolsóként az árazást említeném. Talán kis bővítéssel javítható a tartalom, ám most még nem ér meg ennyi pénzt, maximum 20 eurós kategóriába illene a program. Ott viszont igazi sikerré válhatna egyedi stílusa és látványvilága miatt.
