Nos, a fejlesztők nem jöttek zavarba és számtalan újdonsággal készültek az új szezonra, így nem túlzás kijelenteni, hogy a valaha készült egyik legjobb kosárlabdajátékot kapják az NBA 2K16 vásárlói. A játékmenettel már tavaly sem volt különösebb gond, most azonban tényleg nem lehet okunk a panaszra: a gyönyörű látvány mellé csaknem hibátlan kosárlabdaélmény társul. Minden sportolót tetőtől talpig újra beszkenneltek a fejlesztők, és nem csak kinézetüket, frizurájukat, testfelépítésüket, de még a tetoválásaik is a valóságnak megfelelően alkották újra a játékban, de persze nem csak a karaktermodellek, hanem az animációk is sokkal csiszoltabbak, a sztárjátékosok pillanatok alatt beazonosíthatók a pályán jellegzetes mozdulataikról is. Az új prezentációs elemek, a mérkőzéseket felvezető videók, a meccsek szünetében látható bejátszások, a rövid interjúk, a Kevin Harlan - Clark Kellogg - Greg Anthony trió által elkövetett remek meccskommentár, vagy a Shaquille O'Neal és Kenny Smith közreműködésével készült értékelések elképesztően feldobják a hangulatot, pláne, hogy ezek töltési idejét sikerült elég jól optimalizálni. Emellett a szimuláció apróbb hibáinak is búcsút mondhatunk, mostantól nem lehet mindenki mellett gyorsan elrobogva könnyű kosarakat szerezni, pontosabban egyszer-egyszer megtehetjük, de csakis taktikusan felépített, kijátszott figurákkal lehetet hatékonyan érvényesülni és mérkőzéseket nyerni. Ez főként az MI jelentős fejlődésének köszönhető, ami folyamatosan alkalmazkodik játékunkhoz, már pár alkalom után felismeri, hogy mire vagy éppen kire szeretnénk kijátszani az adott figurát, így biztosak lehetünk benne, hogy azonnal szoros őrizetet kap az ügyeletes dobógépünk, a cselkirályunkra pedig ketten is kilépnek, hogy feltartóztassák a palánk felé vezető úton.
Emiatt a kezdők nem feltétlenül fogják élvezni a játékot, amíg rá nem érzenek az egyes játékhelyzetek megoldásának módjára, illetőleg az irányítás ritmusára és finomságaira, és bár rengeteg beállítási lehetőség közül választva könnyíthetünk a játékmenet kihívásain, olyan segítséget, mint a tavalyi, NBA sztárok által narrált gyakorló opció most nem kapunk. Pedig a veteránoknak is lesz mit tanulni, hiszen az irányítás újabb opciókkal bővült. A Pro Stick névre keresztelt rendszer természetesen megmaradt, a jobb analógkarral hajthatunk végre minden fontosabb mozdulatot kosarasunkkal, a dobásokat, a cseleket, a zsákolásokat, és a trükkös passzokat egyaránt, de dedikált gombot kapott például a magas- és a pattintott átadás, a bal ravasszal pedig minden eddiginél hatékonyabban foghatunk pozíciót a palánk alatt.
A bőség zavara
Ha már otthonosan mozgunk a pályán, akkor az NBA 2K16 elképesztő mennyiségű lehetőséget biztosít a tudásunk próbára tételére. Az ismert játékmódok mind visszatérnek friss opciókkal felvértezve, de találunk teljesen új megoldásokat is, amikkel főként a tavaly kifogásolt online szegmens bővítésére feküdtek rá a készítők. A legnagyobb ellenfelünk azonban sajnos ezeknél ismételten a 2K megbízhatatlan szerverei lesznek, ezt a problémát évek óta nem sikerül rendbe raknia a kiadónak, és kifejezetten bosszantó, hogy sokszor egyáltalán nem, vagy csak nehézkesen tudunk csatlakozni, a lagos pillanatok pedig biztos, hogy a döntő kosár megszerzésének pillanataiban zavarnak majd be.
Mindezek ellenére azért sokat javult a helyzet, és nem csak az online játékmódok minőségét, hanem mennyiségét illetően is. Play Now név alatt érjük el az alap multiplayer lehetőségeket, itt mérkőzhetünk meg az internet legjobb kosarasaival, a szokásos online pontvadászatot és ranglistát azonban ezúttal egy kiesésre-feljutásra kihegyezett bajnoki rendszer fejeli meg. Újdonságot a Jordan Rec Center örökébe lépő Pro-Am játékmód jelent, itt ugyanis egyszerre akár 40 játékos is összegyűlhet egy hatalmas, négy egymás melletti pályát magában foglaló arénában, hogy az NBA szabályoknak megfelelően mérkőzzenek meg egymással. Csapatunknak itt nem csak logót, felszerelést, de saját játékteret is tervezhetünk, amihez döbbenetesen sok kelléket használhatunk, még a gyűrű színét is kedvünkre váltogathatjuk.
A teljesen ízlésünk szerint alakítható bajnokságokat, valamint 25 Euroliga gárdát és klasszikus csapatokat egyaránt kínáló MyLeague szintén kapott egy online komponenst, a saját fantázia ligánkba ugyanis 29 valódi játékost meghívva küzdhetünk akár 80 szezonon keresztül. A sorozat történetében első alkalommal lehetőségünk van a létező csapatok minden egyes részletét megváltoztatni, a Lakerst például átköltöztethetjük a Keleti-partra, miközben átvariáljuk a mezük színösszeállítását, a stadionjukat, netán az emblémájukat is, ezzel garantálva bajnokságunk egyediségét. Ez az opció egyébként a jegyárak beállításától egészen az igazolásokig minden apró menedzseri teendőt ránk bízó MyGM játékmódban is elérhető, melyben már a szimulált meccsekbe is belenyúlhatunk edzőként, hogy stratégiai változásokat eszközöljünk, így könnyű belátni, hogy hosszú hónapokra elegendő elfoglaltságot kínál az NBA 2K16, pedig még nem is beszéltünk a legnagyobb, és leginkább reklámozott újításáról, a történetorientált karriermódról.
Lépéshiba
A 2014-es LeBron James köré épített sztori után, tavaly nem kaptunk ilyet, mindenféle kerettörténet nélkül kellett felküzdenünk magunkat az NBA legjobb játékosai közé, most azonban az Oscar-díjra jelölt filmrendező, Spike Lee által jegyzett történetbe tapasztalhatjuk meg milyen érzés a középiskolai csapatból az profi ligába csöppenni. A Livin’ Da Dream címre keresztelt MyCarrier kampány azonban óriási csalódás, és dacára annak, hogy a New York Knicks rajongó Lee kiválóan ismeri mind az észak-amerikai profi liga közegét, mind pedig a hip-hop zenétől hangos, fekete szubkultúrát a koncepció teljesen elhibázott. A legnagyobb bakival már az első képsorokon szembesülünk, ugyanis hiába alkottunk meg egy fehérbőrű, netán egy kínai játékost magunknak, akkor is egy fekete család szeretetteljes mindennapjaiba csöppenünk bele, ráadásul egy fekete lány ikertestvér oldalán! Ez már önmagában annyira zavaró és komikus, hogy innentől kezdve nehéz bármit is komolyan venni, amit látunk a képernyőn. Más kérdés, hogy ettől eltekintve is egy érzelgős, és borzasztóan sablonos felemelkedés történetet kapunk, a legmegdöbbentőbb, pedig az, hogy Lee pont olyan sztereotip módon ábrázolja figuráit a pénzéhes (khm… fehér) klubtulajdonostól a balhés gyerekkori barátig, mint ami ellen egész életművével fellépett eddig.
A „légy te a történet” marketingszövegnek se dőljön be senki, hiszen semmi ráhatásunk nincs a sztorira, a mérkőzések által csak néha megszakított, hosszas beszélgetéseket és borzasztóan drámainak szánt képsorokat bemutató animációs videókban minden teljesen függetlenül zajlik tőlünk, csak arra kapunk lehetőséget a történet egy-egy pontján, hogy eldöntsük, mely csapatokban szeretnék kosarazni. Szerencsére nem kínoznak bennünket sokáig ezzel a készítők, a középiskolás csapatban, az egyetemi bajnokságban, és az első NBA szezonunkban összesen 15 meccsen kell túl lennünk ahhoz, hogy végére érjünk a zavaró intermezzónak, és nekivághassunk az amúgy tényleg izgalmas és tartalmas karriermódnak. Amelyben természetesen minden eddigi opció a rendelkezésünkre áll most is, a játékosunk képességeinek fejlesztésétől kezdve a NBA sztárokkal való haverkodáson át egészen a cipőtervező alkalmazásig, sőt, még újdonságokra is futotta a fejlesztők erejéből. Így kapunk egy saját, fejleszthető-csinosítgatható kosárpályával felszerelt lakást, amolyan központi HUB-ként, innen pedig végre kicsit összeszedettebb és átláthatóbb menürendszeren keresztül minden fontos opciót elérhetünk a MyCarrieren belül. A legnagyobb újdonság emellett talán, hogy a szabadnapjainkat is ügyesen kell szerveznünk, hogy az extra tréningek, a különböző, in-game pénzszerzésre szolgálós médiaeseményeken való megjelenések, valamint a rajongókkal való találkák is beleférjenek a zsúfolt napirendünkbe.
Az NBA 2K16 már-már átláthatatlan mennyiségű elfoglaltságot kínál egyetlen játékon belül rengeteg aspektusát megmutatva a világ egyik legnépszerűbb sportágának. A Visual Concepts újra bizonyította, hogy igenis figyel a rajongók elvárásaira, és minden eddiginél több lehetőséget zsúfolt a programba, az online részleget érintő technikai problémákat és a teljesen középszerű, és felesleges sztorimódot leszámítva olyan magas színvonalon, hogy azt nem csak a rivális NBA Live-nak, hanem a jövőre esedékes új epizódnak is nagyon-nagyon nehéz lesz felülmúlnia.
