Az NBA 2K14-gyel lezárult egy korszak, hisz idén végre tényleg visszatér az EA-féle NBA Live!-sorozat, elsőként biztosítva potenciális kihívót a 2K remek szériája számára. A magasztos jelző nem túlzás: az NBA 2K10 óta folyamatos fejlődés tapasztalható, a játékok egyre jobbak, így mindenki kíváncsi volt, vajon mit hoz ki a Visual Conceptsből a konkurencia aktivitása. Ráadásul érkezőben vannak a nextgen konzolok, még nagyobb nyomás alá helyezve a kosarasszérián dolgozó csapatot. A körülmények ismeretében azt hihetnénk, hogy a 2K most aztán beleadott apait-anyait – ezzel szemben a helyzet az, hogy a rajongók Messiásként várt programja nem képes bravúros hárompontost dobni az idei szezonban.
Lepattanó
Az NBA 2K14 hihetetlenül hangulatos, zenés montázzsal nyit, ami alatt rögtön megcsodálhatjuk a PlayStation 4-re és Xbox One-ra érkező változat brutális látványvilágát – hogy aztán annál nagyobbat koppanva érjünk talajt a kockafejű, elkent textúrák köntösében feszítő játékosok láttán. Hát igen, ami tavaly még megbocsátható volt, az mostanra teljesen nevetségessé vált. Az NBA 2K14 egyszerűen csúnya, a karaktermodellek közepes minőségűek, a pálya pedig az élethű felépítés ellenére is csak egy rideg, miniatűr makett benyomását kelti. Egyelőre csak a PlayStation 3-as változathoz volt szerencsénk, ami nagy képernyős tévére kötve végül is szódával elment, de tekintve, hogy a PC-s átiratot tavaly is megnyirbálták (például hiányoztak a tükröződő felületek és az árnyékok), kicsit aggódunk, hogyan szerepel idén kedvenc platformunkon a program. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a körítés most is profi.
A menük hangyányit átláthatóbbak lettek, de a tavalyi, Jay-Z által meghatározott irányvonal jelenleg is dominál. A zenei anyag páratlan, a játék betöltésekor rögtön Kanye West és Rihanna próbál meggyőzni bennünket arról, hogy tekerjük fel a fényerőt, mert ezt bizony látni akarjuk. Egyedül a program indítását megelőző, LeBron James-féle közhelytenger nem nyerte el a tetszésünket. A kosaraslegenda a saját vállát simogatva darálja el látványosan unatkozva, hogy a kosárlabda bizony kemény dolog, és neki 110 százalékot kell beleadnia a pályán, ahol persze tök mindegy, kik vannak körülötte, csak magára számíthat. Most komolyan, LeBron, tudsz te ennél jobbat is!
Ez már csak 2 pont
A játékmódok között kutakodva idén is megtaláljuk a szinte kötelező sztárcsináló lehetőséget, ami ezúttal LeBron James karrierjét adja a kezünkbe. Ráadásul a Path to Greatness immár kétféle módon is játszható: maradhatunk a Miami Heatnél, hogy a következő hét szezon során egyre feljebb húzzuk a patinás csapatot, vagy indíthatunk egy „Fantasztikus utazást”, mely során más csapatok is leszerződtethetik LeBront. Ebből már kitalálhattátok, hogy az idei Path to Greatness a 2K11-es Michael Jordan-féle múltidézés után James jövőjét adja a kezünkbe, ami igen kreatív ötlet. A megvalósítás azonban már nem ilyen fényes, ugyanis korlátozott számú etap áll rendelkezésünkre, amikhez a játék producerének bevallása szerint LeBron Jamesnek semmi köze sincs, ő csak a Heattel kapcsolatos, konzervatív út megtervezésében vállalt szerepet. Ennek ellenére érdekes látni, hogyan képzelték el a játék tervezői a jövő NBA-idényeit, és pozitívum, hogy most már nem kell elérnünk egy bizonyos pontszámot ahhoz, hogy fejest ugorhassunk a Path to Greatnessbe. Elég választanunk egy játékot, és élvezni a közeljövő kosaras miliőjét. Ráadásul a fejlesztők próbáltak a hitelességre törekedni, így előfordulhat, hogy 2015-ben nem azok a legnagyobb sztárok, akik ma.
A Path to Greatnessen túl egyébként nem sok újdonságot találunk az NBA 2K14-ben: ismét indíthatunk saját játékost (akit sajnos a program indításakor akkor is le kell generálnunk, ha nem akarunk ezzel a móddal foglalkozni), de a My Player gyakorlatilag teljesen ugyanaz, mint a 2K13-ban volt, ami szintén nem sok újat hozott a 2K12-höz képest. Micsoda? Hogy most már játszhatunk a barátainkkal is? Hoppá, igen, ennek örvendünk, de a helyzet az, hogy 2013-ban már nem esünk hanyatt egy ilyen alapvető funkció bevezetésétől. Hasonló a helyzet a tavalyi sztár My Teammel, amiben egy virtuális kosaras álomcsapat felépítése a cél, online cserélhető, vehető kártyákkal: csak apró módosítások érhetők tetten benne, például megjelentek a bronz-, ezüst- és arany bajnokságok, illetve adott a 2014-es NBA-évadhoz kapcsolódó tornák ígérete, de ez még a jövő zenéje.
Fault, de ér
Az NBA 2K-sorozatban évente eljátsszák, hogy átalakítják az egyébként teljesen jól működő irányítást, hogy a játékosoknak folyton újra kelljen tanulni a kezelést (ezzel keltve a változás illúzióját). Tavaly az analóg karral való célzás és dobás okozott miniinfarktust a rajongóknak, most pedig az lesz felelős az ősz hajszálakért, hogy ezt a mechanikát is ejtették, helyette a karok rövidebb-hosszabb húzogatásán van a hangsúly: minél folyamatosabb a hüvelykujjunkkal bemutatott mozdulatsor, annál életszerűbb animációkat látunk a képernyőn. Akik sokat játszanak az NBA 2K14-gyel, megtanulják értékelni az új irányítást, mert tény, hogy valamivel közelebb hozza a virtuális labdabalettet a valóshoz, viszont komoly negatívum, hogy a program nem nagyon igyekszik beavatni minket az új módszer rejtelmeibe. Van ugyan oktatómód, de a program ezen része csak fájdalmas általánosságokat ver a fejünkbe, ráadásul irtó unalmas az egész, sokkal hasznosabb az MI ellen játszani pár meccset, hogy belejöjjünk a dologba.
És ha már az MI-nél tartunk, már most szólunk, hogy nem szabad sokat várni tőle. A bamba játékosok sokszor nehézségi szinttől függetlenül bámulnak maguk elé egy lepattanó láttán, mintha fogalmuk sem lenne, hogy mi történik körülöttük, és irtó szürreális látvány, ahogy az egész csapatunk lefagy egy döntő kellős közepén. A fizika és a labdakezelés tavaly rendben volt, idén viszont ezt is átalakították, ami apró bugokhoz vezetett. Előfordul, hogy a labda irreális ívet ír le a levegőben, vagy csak simán nem oda repül, ahová küldtük. Bosszantó apróságok ezek, amiket könnyedén javítanak majd az első foltban, de azért furcsa, hogy az egy évvel ezelőtt működő rutin erőszakos cserélése ilyen kellemetlenségeket idézett elő. Lehet, hogy okosabb lett volna maradni a már bevált dolgoknál, főleg úgy, hogy a játékdizájn nem mutat fel markáns újdonságokat?
110%?
Elérkezett hát az a pillanat, amire tavaly óta várnak a kosárlabda rajongói: értékelni fogjuk az NBA 2K14-et! Nincs könnyű dolgunk, mert a fentebb taglalt hibák ellenére is igaz a játékra, hogy most is egy kerek egészbe gyúrt termék benyomását kelti. Az ember leveszi a polcról és azt kapja, amit várt, azaz egy 2014-es NBA extravaganzát, hivatalos licencekkel, kiváló angol nyelvű szakkommentátorral (a FIFA 14-et látva aggódunk az NBA Live! 14 e téren nyújtott színvonaláért), és ami mindennél fontosabb, frenetikus hangulattal. Ez utóbbi faktor pedig megbocsátóvá teszi az NBA-sorozatot kedvelő játékosokat és kritikusokat, megmagyarázva a tengerentúli újságírók irtó magas, bőven 90 százalék feletti értékeléseit. Pedig az az igazság, hogy az NBA 2K14 több ponton inkább térfélcsere, mint győzelem: a játékmódok nem változtak eléggé, pedig bőven lenne még mit fejleszteni, például a My Playerben a menedzselés sokkal több lehetőséget kaphatna. Olyan érzést kelt az NBA 2K14, mintha nem lett volna rá elég idő vagy energia, s erre magyarázatot adhatnak a nextgen konzolok, amik a bevezetőben is említett új grafikusmotor miatt rengeteg erőforrást vontak el a Visual programozóitól. A magunk részéről nagyon kíváncsiak vagyunk az Xbox One-os és PS4-es kiadásra, mert a mostani gépek ereje már egész egyszerűen limitálja a kiadott játékok lehetőségeit. Erre pedig kiváló iskolapélda az NBA 2K14.
