Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm 3 Full Burst teszt

Ahogy a legfelkapottabb filmek és tévésorozatok, úgy a legnépszerűbb mangák és animék is kapnak saját játékadaptációkat, ám ezek többsége sajnos a konzolosok szórakozása marad, mert a mögöttük álló fejlesztők és kiadók egyszerűen nem látnak fantáziát a PC-ben. Példaként felsorolhatnánk egy sor Dragon Ball- vagy Naruto-játékot, amik kifejezetten jók lettek – mostantól azonban kevesebbet kell keseregni, ugyanis utóbbi franchise végre rátalált a helyes útra, és a fárasztóan hosszú címmel megáldott Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm 3 Full Burst képében hozzánk is elért, megfelelve a mostanában dúló divatnak, miszerint egyre több verekedős játék kap PC-s átiratot.

Teljes gőzzel

A Naruto-univerzum ismerete ajánlott, de nem kötelező kelléke a Full Burstnek, így csak az alapokkal fárasztunk titeket. Történetünk egy japán mitológiára épülő fantasyvilágban játszódik, ahol minden valamirevaló fiatal előtt az a kép lebeg, hogy egy nap híres nindzsa, majd a faluját védelmező, az ártatlanok és gyengék kedvéért akár életét is áldozó hős, hokage lesz. Persze nincs pátosz áldozat nélkül, és ahol a nindzsatechnikák gyakorlatilag egyenlők a varázserővel, ott bizony akadnak gátlástalan gonosztevők, akik élvezik, hogy félisteni erejük bármire ráveszi az emberek többségét. Ebből következik, hogy a nindzsák néha összekapnak, és kirobbantanak egy Nagy Nindzsaháborút.

A játék története a negyedik ilyen fogcsikorgatást dolgozza fel, amit annak idején a manga és az anime is megénekelt már. Csakhogy az Ultimate Adventure-nek nevezett sztorimód néha elágazáshoz vezeti a játékost, ahol mi dönthetünk arról, hogy a már ismert történetet játsszuk tovább, vagy elfordulunk a kánontól, ennek köszönhetően a kampány még azoknak is nyújthat újdonságokat, akik kívülről fújják az ifjú nindzsatanonc Naruto összes kalandját. Hogy mást ne mondjunk, rögtön a játék elején átélhetjük a kilencfarkú rókadémonnal vívott gigászi csatát, amit a sorozat és a képregény említett ugyan, de sosem részletezett eddig. Attól függően, hogy az elágazásoknál merre indulunk tovább, hős- vagy legendapontokat kapunk. Ezek szerepe viszont egyáltalán nem egyértelmű, és mi sem jöttünk rá pontosan, mi értelme van az egésznek – főleg úgy, hogy a sztori mindkét utat követve vissza-visszatér a sorozat főszálához.

Van dzsa, nindzsa

Az Ultimate Ninja Storm legnagyobb erőssége a kiváló játékmenet, ami a manapság kissé hanyagolt 3D-s verekedős játékok koncepcióját viszi közel az áhított tökéletességhez. A helyszínek itt is választható arénák, amiken a karakterek bármilyen irányban mozoghatnak, a helyezkedés pedig nagyon is fontos taktikai szemponttá válik. Összesen 81 karakter közül választhatunk, ami hatalmas mennyiség, igaz, érdemes tudni, hogy vannak köztük átfedések. Az irányítás kiváló, a bunyók gyors tempót diktálnak, a harcrendszer pedig elsősorban a kombózást díjazza, kifejezetten offenzív stílusú játékká téve a Ninja Storm 3-at. A kamera felett sosincs teljes uralmunk, mégsem fordult elő a teszt alatt, hogy ne láttuk volna, amit kell, holott ez a műfaj talán legtöbb bukásáért felelős akadálya. Mégis, a Naruto könnyedén veszi, és még az sem esik nehezére, hogy tartalmi lehetőségekkel nyűgözze le az embert.

Van itt sima egy-egy ellen verekedés, online játékmód, bajnokság, sőt, még tag-fight, azaz csapatalapú bunyó is, amiben ráadásul beállíthatjuk a választott karakter két társának viselkedési mintáit, úgymint támogató, támadó vagy kiegyensúlyozott. S hogy milyen maga a harc? Egy megvalósult álom! Komolyan, ha láttatok már Narutót, le fog esni az állatok, mert senki sem hinné, hogy ilyen jól adaptálni lehet az anime dinamizmusról híres akciójeleneteit. Ráadásul a játék hihetetlenül jól néz ki, a grafikát teljesen alárendelték a sorozat látványvilágának, a fanatikus Naruto-rajongók pedig elégedetten csettinthetnek, lévén a hangbeállítások között a japán szinkron is elérhető.

Gaara homokszeme

A Full Burst egy remek játék, szóval, aki szereti a Narutót, vagy csak simán egy klassz verekedős programot keres, amiben végre el mertek távolodni a húsz éve érintetlen 2D-s játékmenettől, azonnal vegye meg – feltéve, ha elég erős gépe van, és egy Xbox 360-as kontroller is lapul a fiókjában.  Nem vicc, a program csak a már említett irányítóval játszható, és elkél a vas, ha szeretnénk stabil 60 fps-sel élvezni a verekedést. Ez van, lehet örülni vagy morgolódni – személyes véleményem, hogy aki 2013-ban klaviatúrával akar verekedős játékot játszani, valószínűleg szatyorban élt az elmúlt tíz évben, mára ugyanis ebben a műfajban a kontroller vált elfogadott sztenderddé.