Az MXGP-től senki sem várt nagy dolgokat, a mainstream újságírók pedig meg is mondták róla a frankót az interneten, 3-tól 6-ig osztva rá a pontokat, és a frászt hozva rám, miután átvettem wilsontól a PS4-es verzió lemezét. Mielőtt felgyújtanátok az újságot, elárulom, hogy az előrelátás volt az elsődleges szempont a tesztplatform megválasztásakor: a szintén Milestone-féle MotoGP 14-gyel való gyötrődésem után elegem lett abból, hogy a tesztelésre szánt órák a játék futtathatóvá tételével – vagy inkább az arra tett kísérletekkel – telnek el. Szóval, amikor hazahoztam az MXGP-t, és becsúsztattam a konzol száján, egy középszerű, hangulattalan versenyjátékra számítottam, csúnyácska grafikával és béna, arcade fizikával. Szerencsére azonban csak a látvánnyal kapcsolatos előítéleteim nyertek alátámasztást. Az MXGP nem valami szép játék, kurrens generációs konzolon és erős PC-n pedig inkább tűnik jól összerakott indie címnek, mint teljes árú szimulátornak. A külsőnél azonban sokkal hangsúlyosabb a belső, mely ez esetben nagyon is rendben van.
KIS VERSENY, KEVÉS KÖBCENTI
A játék a címéül is szolgáló MXGP (vagy ahogy magyarul nevezik, FIM motokrossz-világbajnokság) minden hivatalos licencét magába foglalja, így valós arénákban dagonyázhatunk, hús-vér motorosok virtuális társaságában. A játékmenet alapjai egy az egyben a MotoGP-ből kerültek átemelésre, azaz itt is egy névtelen senkiként kezdjük a karrierünket, hogy végül a legjobbak közé verekedjük fel magunkat, rajongókat és ellenségeket gyűjtve a hosszú út során. Nem romlott el, nem kell megjavítani – bár annak azért örültünk volna, ha az MXGP köré is ugyanakkora feneket kerít a Milestone, mint tette azt a MotoGP-nél. Sajnos megkerülhetetlen tény, hogy a motokrossz kevesebb rajongóval bír a gyorsasági VB-nél, és ebből következően a potenciális vásárlók száma is alacsonyabb. Emiatt aztán a pályákat bemutató kisfilmek a MotoGP-ben látottakhoz képest ezúttal fájóan rövidek lettek, nincs zene a versenyek alatt, mert sokba kerül a krosszozáshoz illeszkedő, zúzós rock jogdíja, és a fizika is inkább csak korrektre sikeredett, semmint tökéletesre, pár bizarr, de vicces bugot eredményezve így. Lettetek már másodikak egy motokrossz-futamon úgy, hogy az első helyezett fején egykerekezve értetek be a célba? Én igen.
SISAKOT FEL!
Egy szó, mint száz, némi tesztelés és extra munka jót tett volna a játéknak. Meg kell hagyni azonban, hogy az MXGP a hibáival együtt is a stílus egyik legjobb darabja. A motokrossz rajongói imádni fogják, hogy komplett versenyhétvégéket roboghatnak végig, a gyakorlástól kedve a kvalifikáción át a nagymellű lánykák által elindított évadzáró futamokig. A valósághűen lemodellezett motorok megannyi funkció szerint szabhatók testre (felfüggesztés, kormányrúd-érzékenység, első-hátsó fékerősség stb.), nem beszélve a más-más gyártóknál készült modellek közötti, érezhető vezetési különbségekről. Ezeket az eltéréseket idővel kénytelenek leszünk kihasználni, mert a bennünket futtató, rendre nagyobb nevű istállók egyre komolyabb célokat tűznek ki elénk. Ez többé már nem Bivalytakonyszék, ahol a fatertől kapott robogóval egykerekezve próbáljuk lenyűgözni a faluvégi Dzsenikét, hanem a nagybetűs VB, ahol nem számít az arcoskodás, csak az ügyesség és az alkalmazott versenystratégia. Ennek megfelelően freestyle sincs az MXGP-ben, helyette meglepően okos gépi ellenfelek vetnek be olyan trükköket, mint a látványos súrolástechnika (szaknyelven scrubbing). A játékélménnyel tehát nincs gond, így ha az MXGP ára lejjebb csúszik a steames 30 euróról teszem azt 20-ra, erősen ajánlott vétellé válik a műfaj szerelmesei számára.
