A játék alaposan fel van vértezve olyan potenciálokkal, mint az egyediség, a humor és a hangulat; javarészt ezek a Truffle Trouble erősségei, ami miatt mégsem bántam meg a vele töltött órákat. Az őrületet megalapozó nyitójelenet azonnal hangos röhögésre késztet, és demonstrálja azt az elvetemültséget, ami az egész programot jellemzi: Pax nevű gombánk egy nap szerelmeslevelet kap hódolójától, Truffle hercegnőtől, amit azzal a lendülettel tűzre is vet. A levél írója ugyanis szereti, imádja őt, és azonnal házasodna is vele – ez annyira nyomasztja a kalapos fajankót, hogy a sorok beköltöznek álmaiba, éjszakánként pedig a hercegnő elől menekül, aki egy cuppanós puszit kiosztani akaró szörnyeteg formájában kergeti. Minden pályán rémálmunkból kikecmeregve kell eljutnunk az etap végére, ahol az ágyikónkba huppanva pihenhetünk meg a rémséges trip után. A pályák díszletei bár eléggé önismétlők, nagyon jól festenek, az LSD-tripre hajazó színekkel nyakon öntött vizuális elemek csak úgy keveregnek, így az egész egy valóban álomszerű, őrült kavalkád, a hangok pedig erre rátesznek egy lapáttal. Mindig hallani fogjuk őket. Mindig.
BAD TRIP
A kacagásomat azonban később egyre többször az ingerült hörgés váltotta fel, és úgy az ötödik pálya után kezdett kevésbé mókássá válni a dolog. Minden etapban a nyakunkban lihegő hercegnő elől menekülünk; ahogy haladunk, úgy épül fel lábunk alatt a lezuhanó kockákból álló pálya. Azok sokszor torlaszokat okoznak, így gombánkkal nem csak ugrálnunk kell, hanem eltolnunk, felkapnunk és átrakosgatnunk elemeket, illetve pár idegesítő ellenfelet is ki kell iktatnunk útközben, akik ugyan nem túl szívósak, de pont mindig útban vannak. Persze mindezt a megfelelő tempóban kell végrehajtanunk, mert ha sokat teketóriázunk, a monstrum hercegasszony elkapja a grabancunkat.
Viszonylag hamar megfogalmazódott bennem, hogy bár a hangulat fergeteges, sajnos sok dolog nem működik, ami egy platformer magját adja. Az oldalra görgetős, 3D-s perspektíva nem volt szerencsés választás, mert nem sikerült jól kivitelezni: sokszor nehéz a kockák rengetege miatt térben tájékozódni, ami miatt többször leestem ugrabugrálás közben, hiába jelzi Pax óvatos ingadozással a kockák szélét. Az egymást takaró elemek tetézik ezt, amit meg lehetett volna oldani azzal, ha áttetszőbbé válnának, mikor mögöttük matatunk.
FÁRASZTÓ FRÁSZ
A feladványok a lezuhanó kockák tologatásából állnak, ezeket kell felkapni, lerakni vagy eltolni úgy, hogy fel tudjunk kapaszkodni a magasabb kiszögellésekre. Sajnos, ha úgy forgatjuk be az elemeket, hogy azt már nem lehet korrigálni (kivenni és eltolni sem, esetleg leesik egy fontos kocka a mélységbe), akkor az egész pályát elölről kell kezdeni, sokszor pedig már erre vágyunk legkevésbé. Mindezt úgy végigélni, hogy a dömper hercegnő kiáltozását hallod egyre közelebb és közelebb, egészen frusztrálóvá tudja tenni az élményt, ezért a nehezebb szinteken kifejezetten kimerítővé válik a játék, mintsem szórakoztatóvá. Ezt lehet enyhíteni úgy, ha a könnyű fokozatot választjuk, ekkor a drága hölgy nem lesz az álom része. A nehéz fokozatot pedig, amelyben az alapbeállításnál is gyorsabban mozog a nőszemély, csak a birkatürelmű embereknek ajánlom.
Mindezek ellenére a sajátos stílus teljesen egyedivé teszi az egész játékot, így kétes érzések kavarognak bennem vele kapcsolatban: egy leárazás keretében érdemes vetni rá egy pillantást a platformerek kedvelőinek. Ha egy jó adag türelmet viszünk magunkkal az útra, még szórakoztató is lehet – a vicces hangok, poénok és hangulat sokszor képes ellensúlyozni a negatívumokat.
