Mount & Blade: Warband teszt

Ama szenvedélyes emberek nélkül, akik nem adják fel egykönnyen az álmaikat, most rengeteg játék nem pihenne ott a polcunkon. A TaleWorlds is gondolt egy nagyot, megalkotta a Mount & Blade-et és a recept olyannyira bevált, hogy az indie-nek számító alkotás alig két év leforgása alatt egy teljesen egyedinek számító, piacképes gyöngyszemmé vált. Mára már a sorozat tucatnyi kisebb-nagyobb díjjal büszkélkedhet, és nagyon jó úton halad előre. A Warband lett az a rész, amely az igazi áttörést meghozta; a szomorú talán csak az, hogy még mindig nem kap elég figyelmet -- leginkább azért, mert nem túl tág a célközönség köre. Ha az egyszerű „casual gamerekről” (magyarán a csak kikapcsolódni vágyókról) beszélünk, bármilyen beállítottságú legyen is az illető, ingerszegénynek hathat a játék a temérdek lehetőség ellenére is.  

Kalandorok középkori paradicsoma

Az 1200-as években járunk, a középkor idején, egy fiktív földrészen: Calradiában. Ez a valaha egységes birodalom nehéz időket él mostanság. A koncain dögkeselyűk élősködnek; szétszabdalták egymás közt a részeit, s folyamatos háborúk dúlnak a felek között. Nordok, vaegirek, swadok, khergitek, rhodokok és az újonc sarranidák ölik egymást halomra a hatalomért; mind-mind az akkori idők különböző társadalmaira jellemző vonásokat hordoznak. A tájegységek is roppant változatosak: hegyvidékek, sivatagok, havas dombok és sok-sok egyéb finomság található a térképen.

Ebben a zűrzavarban a különböző népek fiainak sok lehetősége nyílik szerencsét próbálni és meggazdagodni a harcokból. Mi is ilyen kalandorként indulunk majd utunkra, hogy eldőljön: elveszünk a süllyesztőben, avagy felemelkedünk a kemény küzdelmek által. Mindenekelőtt egy nagyon részletes karakterkészítőbe kerülünk, ahol egy RPG-től elvárhatóan kellő részletességgel testre szabhatjuk magunkat. Az előtörténetünket, nemünket és kinézetünket, tudásunkat formálhatjuk kedvünkre. Egy szerteágazó rendszer foglalja statisztikába képességeinket, mely figyelembe veszi az alapvető elemektől kezdve a mélyre nyúló jártasságokig egész lényünket, hogy minden ezekhez kapcsolódó játékmenetbeli tényezőt eszerint alakítson. Természetesen ez nem szentírás, menet közben bármin változtathatunk, illetve fejlődni, szintet lépni is fogunk. Miután átgondoltuk, milyen emberek szeretnénk lenni, már kezdődhet is a kalandunk az ígéret földjén.  

Minden kezdet nehéz

Amint eljutunk a kiválasztott kezdővárosunkba, rejtélyes módon valaki ránk támad, és meg akar ölni minket, majd belebotlunk egy pénzzel foglalatoskodó úrba, akitől az első feladatainkat megkapjuk. A történetünk mindig így fog kezdődni, karaktertől függetlenül. Ilyesfajta sablonokra érdemes lesz még felkészülnünk, ugyanis akadnak erre-arra. Maguk a párbeszédek is ilyenek. Érdemes a fantáziánkat kikészíteni magunk mellé, hogy kéznél legyen, amikor meg kell álmodni egy-egy jelenetet, amit a játék pár sorral elintéz. Az első rész veteránjainak ez ismerős lesz, az újaknak pedig szerencsére csak később tűnik fel, ha már ötödszörre olvassák végig ugyanazt a párbeszédet, viszont addigra egész kellemesen bele lehet merülni a játékba.

A térképes részeken, ahol nagy léptékben mozoghatunk, ugyan sok időt töltünk majd el, de mégsem ez adja az igazi élményt. Bár több hangsúlyt helyeztek a fejlesztők erre is, ennek ellenére még mindig vannak hiányosságai. Itt érdemes az MI-t megemlítenünk, amire ugyan olyan nagy panaszunk nem lehet, túlzottan jó eszű ellenfeleket mégsem remélhetünk, még nehezebb szinteken sem. A tájegységek teljes átdolgozáson estek át, sokkal realisztikusabb látványt nyújtanak, sőt egy teljes országrész is bekerült újonnan: a már említett Sarranida Szultánság, forró sivataggal, oázisokkal, pálmaligetekkel és mindennel, ami csak dukál. Az élet pedig csak úgy nyüzsög mindenfelé Calradiában: kereskedőkaravánok, parasztok csoportjai, fejvadászok, fosztogatók, dezertőrök és a nemesség tagjai járnak-kelnek, mennek dolgukra a városok, erődök és falvak között. Itt futhatunk bele rejtekhelyekbe is, illetve a csatákba, dialógusokba, településekbe, melyek a játék velősebb részét rejtik.  

Véres turizmus

Amint interakcióba kerülünk a környezetünkkel, egy ablak jelenik meg, amelyben választhatunk párbeszédek esetén arról, mit óhajtunk mondani, vagy dönthetünk, hogy mit szeretnénk tenni. A személyekkel való kapcsolatfelvétel ugyan monoton, de a települések szabadon bejárhatók. Korhű, jellegzetes városok, várak, falvak tömkelege várja a felfedezőket, kocsmákkal, ahol a legérdekesebb emberekkel futhatunk össze, továbbá boltokkal, arénákkal, kastélyokkal, börtönökkel. Minden tájnak saját atmoszférája van, gazdagsága vagy nyomora, ráadásul még a piac is egy folyamatosan változó tényező a játékban, így kedvünkre kereskedhetünk az árucikkekkel, melyek tucatjával állnak rendelkezésünkre -- a vasaktól kezdve a szerszámokon át egészen az edényekig bármit vehetünk és értékesíthetünk.

A Warband legnagyobb ereje azonban a csatákban rejlik, melyekből kapunk is százszámra, amikor önszántunkból támadunk, vagy bekóstolnak minket a rosszarcú népek. Fontos tudnunk, hogy ezen a téren is magunknak kell mindent menedzselnünk: a saját felszerelésünket, a társainkét, illetve a zsoldosokat is nekünk kell összetoborozni, akik mögöttünk vonulnak majd harcba. Itt is maximális részletességgel alakítható minden, megannyi ruházat közül választhatunk nekünk megfelelőt: csóró vagy épp elegáns viseletek, olcsóbb harci felszerelések és kőkemény páncélzatok, egyszóval minden van, amit csak szeretnénk. Fegyverzetből szintén nagyon széles a repertoár: íjak, számszeríjak, kardok, bárdok, dobófegyverek és így tovább, sőt csataméneket, pajzsokat és mindenféle nyalánkságot is vásárolhatunk magunknak. A „hőseinket”, akiket legtöbbször kocsmában szedünk össze, szintén mi öltöztetjük, illetve a képességeikre is nekünk kell odafigyelni a sajátunk mellett. A zsoldosok egyszerűbben működnek, őket csak fejlesztenünk kell egy technológiai fa ágain.

Ha készen állnak a seregek, akkor jön a legjobb rész: a harc. A rendszer ilyen téren gyakorlatilag kifogástalan, az egérrel és a szokásos WASD kombóval operálunk. A támadásokat és a védekezést is nekünk kell irányozni (jobb, bal , fent, lent), illetve a dobálózást és lövöldözést is egy „bal klikk - tart és céloz - lő” formával intézzük. Fontos szempont a taktikázás, a jó helyezkedés, a gyors reflexek, főleg ha komolyabb ellenféllel akadunk össze. A nehézséget saját szájízünk szerint szabhatjuk testre a beállításokban, s bár az MI könnyen kijátszható, nehezebb szinteken már jelent némi kihívást legyűrni a rosszakarókat.

A grafika szintén sokkal szebb lett az alap Mount & Blade-hez képest, a mozgások is megújultak, az egész csatatér mechanikája átalakult, és ezzel az újítással lehengerlő eredményt értek el a készítők. Persze továbbra sem egy szemkápráztató alkotásról beszélünk, de tökéletesen visszaadja középkort, a csaták hangulatát, ráadásul egy bikább géppel bizony nagyon masszív tömegeket képes a program egyszerre mozgatni a pályán. A játék más részein szokványos és kellemes, de nem eget rengető látvánnyal találkozunk.

Pajzs a pajzsnak, kard a kardnak

A Warband a legnagyobb sikert a legnagyobb újításával érte el, ez pedig a multiplayer. Egy ilyen kiváló és többjátékos mód szempontjából száz százalékig potens harcrendszert valljuk be, igen nagy hiba lett volna veszni hagyni, és remekül össze is hozta nekünk a Taleworlds, hogy szétkaszabolhassuk egymást a haverokkal egy-egy jó meccs alkalmával. Gyakorlatilag mindegyik frakcióval egymásnak ugorhatunk; választhatunk kasztot magunknak, vásárolhatunk fegyverzetet, melyet a teljesítményünk függvényében kapott pénzből bővíthetünk, javíthatunk, és közben levezethetjük a napi feszültséget is. Temérdek játékmód vár kipróbálásra: a hagyományosak, mint a deathmatch, team deathmatch, csata, de vannak olyan finomságok is, mint például az ostrom, mely talán az egyik legélvezetesebbre sikerült mind közül.

A közösség általában jó, kellő mennyiségű szerver áll rendelkezésre, ráadásul a játékosok többsége érett és hasonló felfogású, hála a szűk célközönségnek. Vannak kirívó egyének, akik mondjuk alsóneműben, egy szál bárddal harcolnak, de velük nem kell foglalkozni. Fontos megemlíteni, hogy a játék sarkalatos pontját képezi a kreatív közösség, amelynek tagjai folyamatosan új tartalmakat gyártanak a Warbandhez: eszközöket, ruházatokat, méneket, nagyobb volumenű módokat, programokat. Hála a könnyű szerkeszthetőségnek és a fantáziát szabadon engedő aspektusnak, kitűnő projektek születtek már és születnek sorra, melyek teljesen egyedi, új ízt adnak a játék egész arculatának. Így tehát ha van egy kis affinitásod a középkori harcokhoz, szeretsz a fantáziádra hagyatkozni, szívesen válnál tagjává egy jó közösségnek, akkor mindenképpen érdemes beruháznod erre a remekműre, mely minden kisebb-nagyobb hibájával együtt egy szerethető, örök emléket nyújtó alkotás.