Mivel vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy megbíznak bennem a jelenleg forgatott magazinotok általam eddig elfogyasztott főszerkesztői, így 2019-ben is együtt elemezhetjük ki az olasz Milestone gyorsasági motoros címét. Ez egyrészről áldás, mert szeretem ezeket a programokat, de másrészről átok is tud lenni. Böjti a „Biztos unod már…” mondat keretében adta át nekem a tesztpéldányt, de ez azért nem teljesen igaz. Szeretem látni azt, ha egy játék fejlődése abba az irányba kezd el haladni, amit egy-két korábbi teszt során elvárásként, vagy csak jószándékú észrevételként fogalmaztam meg. Nos, kicsit úgy érzem most, hogy a derék taljánok mintha csak az én cikkeim alapján alakítanák a húzócímeiket. Kezdeném talán az MXGP- és az ahhoz szorosan kapcsolódó Monster Energy Supercross-sorozatokkal, amelyek rendkívül impozáns grafikai és optimalizálási fejlődésen mentek keresztül, megjelent bennük az időjárás váltakozása, és a multiplayer részek stabilitása is megnövekedett. Az idők során elhagyták végre a borzasztóan idegesítő launcher-ablakot, grafikai motort is váltottak, majd elkezdték az újgenerációs konzolokra is felkészíteni a játékaikat – több vagy kevesebb sikerrel. Aki tehát az elmúlt két évből emlékszik a MotoGP-t érintő siralmaimra, az a jelenlegi kétoldalas terjedelemből következtethet arra, hogy itt most kicsit valami más dolog fog következni. Maradéktalanul természetesen sosem leszünk elégedettek (itt a Gurunál legalábbis állandóan törekszünk a tökéletesítésre), de a MotoGP 19 párszor elő tudta csikarni belőlem az elismerő bólogatást. Kérem alássan, az irány abszolút pozitív!
CSAK SZABÁLYOSAN
A karriermód adta lehetőségek ugye rendkívül korlátozottak egy hivatalos sportjáték berkein belül. Nyugodtan ide lehet sorolni a FIFA, NHL, F1 és szinte bármelyik éves megjelenést, az egyik legkevesebbet változó módról van most szó. Gyakorlatilag, ha az ember nem 0-24 óra között játszik az ilyen stílusú anyagokkal, akkor sok értelme nincsen a dolognak, mivel nincs átjárhatóság az évenként megjelenő epizódok között, nem vihetjük magunkkal a mentésünket, mint mondjuk a Witcher-játékokban. Én tehát nem ettől vártam el a radikális fejlődést, hanem az egyéb tartalmak terén, amiket a licenc lehetőségei megadnak, csak ki kellene aknázni. Az tehát továbbra is adott, hogy bármelyik osztályban nekivághatunk pályafutásunknak, egészen a Red Bull újonc sorozatától a királykategóriáig. A mérnökkel való párbeszédes kommunikáció most is nagyon hasznos, ha nem akarunk manuálisan buherálni a motor beállításain, azonban a gumik kopását magunk is jobban nyomon tudjuk követni már a menüben és a HUD-on is. Utóbbi nagyon informatív, igyekszik a hivatalos logókkal és dizájnnal operálni. Minden játékmódban magunk dönthetjük el, hogy melyik etapját tervezzük teljesíteni a hétvégének, egészen az első szabadedzésen át a versenyig. Ezek lebonyolítási rendje is szimulálva van, tehát nem mindenhol ugyanazokkal a „szessönökkel” fogunk találkozni.
VISSZA A MÚLTBA ÉS A JÖVŐBE
Akkor végre jöjjön az én nyávogásom ellenszere is. Emlékszünk a Valentino Rossi fémjelezte 2016-os MotoGP-játékra? Hát persze! Kifejezetten jót tett a sorozatnak a mindenféle szórakoztató tartalom, legyen az Supermoto vagy speciális rali etap. Mindezt megfűszerezték Rossi karrierjének fontosabb csatáival, és a hivatalos világbajnoki tartalom úgymond mellékesként szerepelt a program kínálatában. A Milestone 2019-ben is valami ilyesmit vitt véghez, de ezúttal rengeteg legendás versenyző és még legendásabb csaták visszaidézésével. Ezek összesen két kategóriára, azon belül 4 érára vannak lebontva, hogy kicsit könnyebb legyen a tájékozódás az idővonalon. Valentino Rossi jónéhány frizurájával és motorjával teljesíthetünk kihívásokat, felülhetünk a nyeregbe Max Biaggival, szaggathatjuk Donington aszfaltját az ötszörös világbajnok Mick Doohannel, vagy a rendkívül szimpatikus Sete Gibernau múltját írhatjuk újra. Ez több mint 50 legendás versenyzőt foglal magába (beleértve a többször is szereplő neveket), 35 motorkerékpáron. Az 1992-es szezon legendás pillanatait azonban már egy DLC foglalja magába, amely jelenleg 5 euróba kerül. Lesz munka az alaptartalommal is, tehát addig elég csak a kívánságlistát duzzasztani vele. Az igazán meglepő újdonság azonban a MotoE szerepeltetése, amely idén indul majd először. Bővebben a keretes írásban olvashattok róla.
A GÉPEK LÁZADÁSA
A Rideatar kifejezés nem létezik, mert kellően hülyén hangzik, de a mesterséges intelligencia idéntől valamelyest hasonlóan működik már a MotoGP-ben is, mint a Forza-sorozatban. Történetesen a hibáinkból próbálnak meg táplálkozni, amelyhez azért kell a megfelelő nehézségi beállítás megtalálása is, mert amúgy így is nagyon le fognak maradni tőlünk, ha a könnyű oldal felé mozgunk. Az AI igenis megpróbálja betenni a kereket, ha szélesen veszünk egy kanyart, teszi ezt azonban akkor is, ha korábban ott már hibáztunk, de éppen az adott körben nem tesszük. Ha ilyenkor lassabbak vagyunk a kelleténél, akkor jönnek az igazán szép felöklelős kilövések. Mivel a versenyzők névsora itt erősen kötött, így nem találkozunk a Ride 3-ból ismert felhasználónevekből álló válogatással, viszont szerintem ugyanazokon az alapokon nyugszik a dolog. A másik fontos említenivaló, hogy egy ideje már esport-címről is beszélünk, ha a MotoGP-t említjük, tehát a megfelelő menüben, ha rendelkezünk saját, egyedi kóddal, akkor már meg is kezdhetjük a megmérettetést. Nos, az teljesen megengedhetetlen, hogy egy ilyen program nem rendelkezett eddig dedikált szerverekkel, így kitéve a lag kellemetlen hatásainak a résztvevőket. Ennek tehát vége, mostantól nem saját gépeinken hozzuk létre a lobbikat, a Race Director módban pedig gyakorlatilag saját szabályaink szerint állíthatjuk be a futamokat. Első próbálkozásomra ez nem is működött rosszul, csak illik minden lobbi indításánál jelen lenni, mert az időméréses fázisokba sem tudunk már menet közben becsatlakozni. Még mindig maradt újítás, ami figyelemreméltó, ez pedig a Forza-szintű grafikai szerkesztő beépítése a játékba. Az MXGP a rengeteg variálható alkatrészével és szponzori rendszerével elviszi a show-t, de itt mindenképp szükség volt erre, hogy a versenyzőn a ruházatát és sisakját egyedileg testre szabhassuk. Minden egyes alkotás azután elérhetővé válik egy online adatbázisban, hogy bárki letölthesse magának a szimpatikusabb verziókat.
KOCKÁS ZÁSZLÓ
Ha engem kérdeztek – márpedig eljutottatok idáig az olvasásban –, akkor valahogy így kellene kinéznie egy licenc korrekt kihasználásának. Akik az ínségesebb egy-két év alatt elpártoltak a sorozattól, most szerintem igencsak sajnálhatják a dolgot. A MotoGP 19-et sikerült olyan tartalommal megtölteni, amely minden rajongó vagy volt rajongó számára érdekes lehet. Remélem, hogy a továbbiakban kiadott letölthető csomagok azért visszanyúlnak majd a kisebb kategóriájú legendák felé is, mert szívesen újraélnénk a 2007-es szezon pár pillanatát Talmácsi Gábor 125-ös Apriliájának nyergében. Ennek valószínűsége azonban elég kicsi, mert a saját versenyzőnket valamilyen érthetetlen oknál fogva a magyar nemzetiség hiányában csak a World kategóriába tudjuk besorolni.
