Mortal Kombat: Komplete Edition teszt

Akár kezdhetném azzal is, hogy sajnálatos módon PC-n nincs túl sok verekedős játék, és hogy pont a Mortal Kombat-sorozat maradt ki az utóbbi évtized repertoárjából, de nem teszem, mert végre megérkezett a konzolokon már 2011-ben debütált Mortal Kombat-reboot számítógépes átirata. És nem akármilyen portról van szó, hiszen a Komplete Edition az alapjáték mellett magában foglalja az eddigi DLC-karaktereket és javításokat is, így PC-n ezúttal is egy teljes csomagot kapunk, csak a PlayStation-exkluzív Kratos marad ki a felhozatalból. És ez csak a hab a tortán, hiszen már maga az alapjáték is kiváló, többek között azért is, mert a sorozatot feltámasztó NetherRealm Studios volt olyan jó fej, hogy tiszteletben tartotta a széria hagyományait. Lenge öltözetű, halhatatlan amazonok, velejéig gonosz túlvilági uralkodók, rengeteg vér és persze kitépett gerincoszlopok – Fight!

Új csapás

A Mortal Kombatról látatlanban annyit illik tudni, hogy a sorozat egykoron nagynevű bunyós franchise volt, amit rossz üzleti döntések egész sora sodort a szakadék szélére. Az utóbbi pár év pocsék MK-játékai láttán a jogörökös Warner Bros. Interactive úgy döntött, hogy egy közvetlen folytatás helyett újrakezdi a szériát, a Mortal Kombat cím tehát szándékosan nem egészült ki számmal vagy alcímmel. A játék egy totális reboot, mely történetében az első három Mortal Kombat eseményeit meséli el, itt-ott módosítva a szálakon. Hogy micsoda? Sztori az új MK-ban? Bizony, a NetherRealm nemcsak egy teljesen átlagos verekedős játékot hegesztett nekünk, hanem készítettek mellé egy kifejezetten jól sikerült kampányt is, ami 16 fejezetre bontva regéli el, miként védték meg világunkat a kiválasztott harcosok Shao Kahn rémuralmától.

Természetesen nem szabad zseniális forgatókönyvet várni, de aki ismeri és szereti a Mortal-univerzumot, annyira pöpec összeállítást kap, hogy imába kulcsolt kezekkel, térdre rogyva zokog majd, miközben feszül rajta a netherrealmes póló és a Sub Zero-maszk. Az alapfelállás annyi, hogy a már említett császár szemet vet Earthrealmre, mely a mi világunkat jelenti. Persze az emberi koponyából eszkábált maszkot viselő, halhatatlan félisten sem szerezhet meg akármit a szabályok betartása nélkül. Ezért hívták életre a régi istenek a Mortal Kombatet, egy létsíkok közti tornát, melynek keretében a Föld hősei megvédhetik otthonukat Shao Kahn vérszomjas hordáitól, csupán győzniük kell a viadalon, amit a császár egyik hű bábja, Shang Tsung mester vezényel le. A sztori rögvest maga alá gyűri az embert, hisz tobzódik az imádni valóan klisés karakterekben és a direkt túldramatizált dialógusokban. A recept működik, és hamar azon kapja magát az őszülő Mortal-fanatikus, hogy halál komolyan aggódik a nagyszájú Johnny, vagy a csúnyán tragikus múltú Scorpion sorsáért.

Csak az arcomat ne!

A Mortal Kombat, bár elméletileg mindent újrakezd, nem találja fel a spanyolviaszt. Pont ellenkezőleg, visszanyúl a sorozat gyökereihez, végtére is erre vágyott a legtöbb rajongó. Noha a grafika 3D-s, a Mortal Kombat még mindig 2D-ben „működik”, tehát a pályák nem interaktívak, és a szereplők sem tudnak minden irányba mozogni. Talán lesz, akit ez meglep, de az MK-élmény mindig síkban volt az igazi, és a sorozatra jellemző, arcade-es dinamizmust ezúttal tökéletesen sikerült átültetni egy új hardvergenerációra. A sztorimód vitathatatlanul a Mortal Kombat legkidolgozottabb része, és simán lekörözi az eddig mozikba került filmadaptációkat. Mindössze egy bibi van vele: piszkosul nehéz, és mivel Shang Tsung nem a Fair Play-díj gyűjteményéről híres, a program a csalástól sem riad vissza.

Már rögtön a játék elején fel fog tűnni, hogy nem lehet nehézségi szintet választani, a fejlesztők azt akarták, hogy mindenki ugyanannyi vért izzadjon ki a végigjátszás alatt. A dolgok aztán a hatodik fejezettől kezdve durvulnak be, mikor megszaporodnak a kettő az egy ellen felállású bunyók. Mivel minden egyes fejezet egy adott karakterre összpontosít, hőseinknek egyedül kell szembenézniük a párosával felvonuló rosszfiúkkal és rosszlányokkal, akiknek láthatóan nem okoz gondot az sem, hogy egy speciális támadás kellős közepén váltsák egymást, vagy épp egyszerre legyenek a képernyőn pár másodpercre – ha valaki már találkozott a konkurens Tekken-sorozat Tag játékmódjának kényes szabályaival, könnyűszerrel kitalálhatja, hogy ez miért kellemetlen. Míg élek, kísérteni fog Liu Kang harca Quan Chi és Scorpion ellen, az utolsó, játékot záró csetepaté pedig szó szerint nevetségesen sokáig tart – és nem, ez nem egyéni bénaság kérdése. Viszont piros pont illeti a NetherRealmet azért, hogy feloldandó karakterek helyett rögtön mindenkit a játékos kezébe adnak, és azonnal elérhető az összes játékmód és aréna is, azaz ha nagyon az agyunkra megy egy-egy ellenfél, akkor sem maradunk le semmiről.

„Get over here!”

A fenti idézetnél szebb emlékek aligha társíthatók a Mortal Kombathez: a brutális, gyors, de mégis taktikus játékmenet a sorozat gerince, és szerencsére ezt a NetherRealm sem felejtette el. A Komplete Edition harcrendszere a régi részeket idézi, azaz most is inkább a védekezés és az ügyes manőverezés a fontos, mintsem a látványos kombók, amelyek természetesen most is elérhetők, de kivitelezésük elképesztő precizitást igényel. A Mortal Kombat nem az a játék, amiben elég össze-vissza nyomkodni a gombokat és várni a győzelmet, az esetenként megállíthatatlan mozdulatsorok felépítése több hetes gyakorlást követel. Ebben persze segítségünkre lehet a beépített oktatómód, mely külön kitér a kegyetlen és véres Fatality kivégzésekre is, ám meccs közben még rengeteg gyakorlást követően sem lesz könnyű Perfectre verni valakit.

A mozdulatok az összes karakternél ugyanazok, csak a speciális támadások esetén vannak különbségek. Minden egyes bekapott ütésnél növekszik a karakter X-ray sávja, mely három állomást, azaz háromféle különleges támadást tesz lehetővé. Az első egy gyors, de viszonylag alacsony sebzésű ütés, a második egy erősebb, de lassabb csapás, a harmadik pedig az úgynevezett röntgentámadás, mely a játék egyik leglátványosabb eleme: ellenfelünk egy rövid időre megbénul, mi pedig végignézhetjük, hogy az ütések milyen borzasztó sérüléseket okoznak neki. A kamera ráközelít a célzott testrészekre, és belülről, a csontok és a szervek szintjén ábrázolja a kegyetlen erőszakot. Érdekes megoldás, hogy az X-ray sáv feltöltése nem a bevitt, hanem a bekapott pofonok függvénye, de ez a megoldás nyilván a játékegyensúly megtartása végett lett így kialakítva. Ráadásul az X-ray nemcsak látványos, de extra stratégiai dimenzióval bővíti a játékmechanizmust, és az ügyes használata akár meg is fordíthatja a meccsek kimenetelét.

Természetesen minden karakternél eltérő röntgentámadásokat csodálhatunk meg, melyek azonban sajnos mindig ugyanazok, pedig jó lenne, ha legalább két-három különböző animáció közül válogatna a program. Így ugyanis hamar elmúlik az újdonság varázsa, és pár meccs után már csak legyintünk a szilánkosra tört gerincoszlopok és felszakadt lépek látványára. S ha már fájdalmak: a Mortal Kombat iszonyú brutális, groteszk kivégzésekkel van tele. A Fatality néven emlegetett animációk a meccsek végén adhatók elő, mikor az ellenfélbe már csak hálni jár a lélek. Az eredmény pedig… nos, maradjunk annyiban, hogy Johnny Cage fejletépős attrakciója még egy finom darab, főleg ahhoz képest, hogy Sheeva elevenen megnyúzza áldozatát, Mileena pedig meg is csócsálja kicsit a megcsonkított hullát. Persze nemcsak ezeknél az akcióknál, de a legenyhébb suhintásnál is fröcsög a vér, a karakterek pedig egyre rosszabbul néznek ki. Visszatértek továbbá a cuki Babylity befejezések is, amikor az ellenfélből kisbaba lesz (nem viccelek, tényleg), viszont a Mortal Kombat II Friendship és a Deception Brutality alázásai nem szerepelnek a repertoárban.

„Fatality!”

A főmenü egy rakás lehetőséget rejt – a Mortal Kombat roppant jó befektetés, ha hosszan tartó szórakozást keresünk magunknak. Kezdetnek ott van mindjárt a Challenge Tower játékmód, ami nem kevesebb mint 300, egyre nehezedő minijátékot tartalmaz. Van minden az „itt a piros, hol a piros”-tól kezdve a Double Dragonra hajazó beat ’em up szakaszon át egészen egy bizarr kártyajátékig. Aztán ha már ezt is unjuk, jöhetnek a Fight menü lehetőségei, mint mondjuk a „Test your luck!”, amiben a játék véletlenszerűen sorsolja ki az ellenfelünket és a hozzá járó, sokszor teljesen agyament perkeket, mint a földrengés vagy az elektromos padló. Mivel a Komplete Edition összesen 31 játszható karaktert tartalmaz, annyi biztos, hogy nem fogunk unatkozni.

Sajnálatos azonban, hogy a konzolos változatok hibáit a PC-s portban sem sikerült kiküszöbölni. Elsősorban egyensúlybeli problémákra gondolok: még mindig vannak túlságosan erős és a végletekig nerfelt szereplők, akikkel egyszerűen nem éri meg szenvedni. Liu Kang például csak árnyéka Armageddon-beli önmagának, gyenge tűzlabdáit épp csak nem fújja el a szél, holott a franchise egyik főszereplőjéről van szó. Vele ellentétben Sektor vagy Kitana igazi gyilkológépek, akiket értő kezekben képtelenség megállítani. Márpedig ha van kényes pontja a bunyós címeknek, akkor az az egyensúly, és ezen a téren az MK igencsak övön alul üt, ami sajnálatos, hisz maga a harcrendszer nagyon jó, és az alapjai könnyen elsajátíthatók.

Persze mindegyik karakterrel meg lehet tanulni játszani, de nem véletlen, hogy akad néhány harcos, akiket egész egyszerűen elkerül az online közösség. Sajnos az internetes multiplayert a teszt során PC-n nem tudtuk kipróbálni, mert bár az eredménylistán szerepeltek játékosok (10-20 mérkőzéssel a nevük mögött), de elérhető meccset egyet sem találtunk. Annyit viszont elmondhatunk, hogy minden maradt a régiben, azaz most is a rangsorolt bunyók viszik a prímet – meglepődni senki nem fog, de ilyen erős szólista, illetve lokális támogatás mellett talán nem is szabad túl sokat várni a multitól.

PC Kombat

A leglényegesebb kérdés persze még mindig az, hogy milyen lett a számítógépes átirat, hisz ha már két évet vártunk, szeretnénk minőséget látni a képernyőn. Nos, egy biztos: billentyűzettel senki nem fog Mortal Kombatet játszani. Nem azért, mert nem lehet, hanem mert nincs értelme, a teljes harcrendszert kontrollerre (vagy arcade padre) szabták, klaviatúrával még a legalapvetőbb támadások is nehezen kivitelezhetők. Ugyanakkor technikai fronton minden a legnagyobb rendben van. A grafika nagyon jól néz ki, a karakterek dizájnja és a pályák régimódi, igazán „mortálos” hangulata (nem csoda, egytől-egyig az első három játék helyszíneit kapjuk vissza, csak épp 3D-ben) tökéletes összképet alkotnak, és a fejlett konfigurációknak hála most már a felbontást és a látványjavítókat is az egekbe tornászhatjuk. A Mortal Kombatot 60 fps sebességre optimalizálták, és ezt hozza is a legtöbb konfiguráción, ráadásul az eltelt két év nem igazán látszik meg a ránk váró grafikán. A kissé giccses színvilág és az akciófigurákra emlékeztető karakterdizájn nem megy ki a divatból egyhamar, így az MK külalakja sokáig állhatja az idő vasfogát. Mindehhez kiváló zene és szinkron társul, s bár a film legendás főcímdala ezúttal kimaradt, valahogy ez már nem is hiányzik.

„Finish him!”

A steames Mortal Kombat: Komplete Edition egy kiválóan felépített csomag, mely ugyan nem tökéletes, de így is többet nyújt, mint a legtöbb hasonszőrű PC-s játék (és még a szemünk se folyik ki tőle, igaz-e, Capcom?). Komolyabb negatívumként tényleg csak a karakteregyensúly hiányát lehet felemlegetni, illetve hogy ilyen sokáig tartott az átirat elkészítése. Mindennek ellenére viszont tény: a Mortal Kombat a nyári uborkaszezon egyik igazi PC-s kék madara, amit kár lenne elszalasztani. Természetesen lehet fogást találni rajta, a balanszproblémák remek példái a „sokat akar a szarka, de tesztelni már nincs kedve” szituációnak. Mégsem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ennél tartalmasabb játék kevés van a piacon. A szinte túlzásba vitt lehetőségek, a számtalan karakter és a kioldható achievementek gondoskodnak róla, hogy ajánlott program legyen a Mortal Kombat. Get over here, PC-s verzió!