Már a Street Fighter IV sikerével bebizonyosodott, hogy akár egy bejáratott sorozat is meg tud újulni anélkül, hogy a lényegi tartalma megváltozna – többórányi intenzív játék után bátran kijelenthetjük, hogy ez a bravúr a Mortal Kombatnak is sikerült. A sallangok elhagyásával úgy érezhetjük, hogy a küzdelmek újfent a maguk teljes pompájában tündökölnek: az eredeti trilógia szinte valamennyi karaktere visszatér (szám szerint 26, kiegészítve az elengedhetetlen rejtett karakterekkel, valamint a PS3-exkluzív Kratosszal), és mindegyikük teljesen eltérő egyéni stílust, kosztümöt és háttérsztorit kapott (leszámolván így a korai részekre jellemző azonos pózokkal és mozgásokkal) – és persze folyik az elengedhetetlen paradicsomlé is. A 10-12 órányi sztorimód bevezet minket az Armageddon folyományaként bekövetkező alternatív univerzumba, ahol Raiden a világ pusztulásának előestéjén még figyelmezteti múltbéli alteregóját, így tulajdonképpen újrajátszhatjuk a teljes első három Mortal Kombat bajnokságot. Mindeközben pedig még az összes karakter háttértörténetébe is bepillantást nyerhetünk (milyen motivációk és személyes tragédiák vezetnek Jax mechanikus karjaihoz, miként változik át Cyrax vagy Sektor robottá, vagy hogyan lesz Kabalból egy szörnyeteg).
Mindemellett persze rengeteg egyéb elfoglaltságot is biztosít számunkra az új Mortal Kombat. Itt van példának okáért rögtön a Challenge Tower, ami egy 300 egyedi meccsből álló kihívássorozat, olyan extrém körülmények között, amikor korlátozva vagyunk bizonyos mozgásokban (fejjel lefelé fordul a képernyő, vagy zombihadsereget kell lemészárolnunk limitált energiával). A vicces és meghökkentő jelenetek persze nemes célt is szolgálnak: mire a torony tetejére érünk, garantáltan képben leszünk az összes szereplő mozgásaival és képességeivel. Persze nem hanyagolták el az egymás elleni küzdelmeket sem, amit akár többen, egymást váltva (akár menet közben, kombókkal kiegészítve), akár online is űzhetünk (a King of the Hill módban például együtt várakozhatunk egy nagy kivetítő előtt, ahol az aktuális meccset látva még azt is nyomon követhetjük, hogy mikor kerülünk sorra). Minden mozdulatunkat figyeli a játék, hiszen teljesítményünkért cserébe érméket kapunk, amit aztán egy speciális teremben (az előző részekből ismert kriptában) különböző extra nyereményekre válthatunk (új kivégzések, kosztümök, háttérképek, zenei betétek stb.).
A Special Meter hozza talán a legkiforrottabb újdonságot a meccsek alatt – ez egy olyan kijelző a képernyő alján, amit sikeres blokkolással vagy támadásbevitellel növelhetünk, és szakaszaiban három különböző dolgot érhetünk el. Az Enhanced Move durvább mozgásokat hivatott jelenteni (erősebb speciális támadásokat), a Combo Breaker megkímélhet egy gyalázatosan erős ellenséges kombótól, míg az X-Ray mozdulat egy nagyon látványos és akár halálos kimenetelű röntgentámadást is eredményezhet, ahol elképesztő brutalitással törnek a csontok és belső szervek. Az ilyen apró, ám mégis látványos újításokon érezni igazán, hogy mennyire elemében van a széria.
A Mortal Kombat tehát fel tudott nőni a feladathoz, és le tudta rázni magáról azokat az évek során felszedett tulajdonságait, amik visszatartották attól, hogy a verekedős játékok királyának nevezhessük. A tét nagy, a konkurencia erős, ugyanakkor bátran állíthatjuk, hogy senki sem fog csalódni, aki a játékra szavaz pénztárcájával. Egy látványos, borzalmasan erős, átgondolt és jól felépített küzdelemsorozatot kaphat – mindezt a rengeteg kihívásnak köszönhetően hosszú-hosszú heteken keresztül! Még ha akadnak is apróbb hibák és rendellenességek a játékban, szinte egyikük sem zavaró (a főellenségek egyértelmű erőfölényén és a hangyányit akadozó online csatákon kívül). Fight!
