Mióta a Mortal Kombat 9 megjelent, az első dolog, amit minden új NetherRealm játékban kötelező megtenni, az a Story Mode végigjátszása. Pontosabban inkább végignézése, ugyanis olyan hosszúak az átvezető videók, hogy néha az a pár perces megszakítás – amikor elverünk valakit – már szinte fel sem tűnik. Ez egy olyan élmény, amit a látványos, olykor a nevetséges, néha a meglepő szavakkal tudnánk a legjobban jellemezni. A Mortal Kombat 1 történetét is valahol ezen a skálán lehetne elhelyezni, bár egy-két tulajdonság sokkal jobban dominál a többinél. A történet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a Mortal Kombat 11 lezárult – illetve itt feltehető a kérdés, hogy melyik lezárásra gondolunk, igaz? A játék ugyanis rendelkezett egy jó (Liu Kang) és egy gonosz (Shang Tsung) befejezéssel is. De most haladjunk az új Tűzisten (Fire God Liu Kang) vonalán, ami a játék történetének az alapjául is szolgál.
Ez a nagy piros gomb mire való?
Fire God Liu Kang, az idő homokjának a segítségével próbál egy olyan univerzumot megteremteni, ahol a jóság és a békesség sokkal nagyobb százalékban fordul elő a világban, mint a gonoszság. Ez a jóhiszeműség nagyon rányomja a bélyegét a játszható karakterek történeteire és persze magára a világra is. A cselekmény egyébként úgy kezdődik, mint valami rossz kung-fu vígjáték, majd rövid időre kapunk valami ZS-kategóriás Indiana Jones koppintást. Ezután a rákövetkező sok-sok órában a játék válaszokat keres a rengeteg ismert MK-szereplővel kapcsolatban, hogy kik ők, honnan jöttek, mi a céljuk ebben az új univerzumban? Hogyan lett Quan-Chi bőre olyan fehér? Baraka miért néz ki úgy, ahogy? Hogyan veszítette el Kenshi a látását? Hogyan tud Reptile csak úgy egyszerűen külső formát váltani? És a kérdések száma egyre növekszik, ahogy haladunk előre a történetben.
A fő cselekményről ennél többet már nem is szeretnék megosztani, ugyanis a Story Mode rengeteg meglepetést tartogat, amit mindenkinek saját magának kell felfedeznie. A sztori most egy kicsit rövidebb lett, mint az elődökben, ami nem feltétlenül baj, de még így is nagyon gyorsan el fog repülni az a 6-7 óra. Lenyűgöző jelenetek és harcok, szemet gyönyörködtető tájak és helyszínek tárulnak elénk, mi pedig az állunkat csak úgy kapargatjuk fel a földről. A sok karakter felvonultatása – és ahogy a NetherRealm megváltoztatta őket, hogy milyen élményeket élnek át egy istenekkel, idővonalakkal, titánokkal, varázslatokkal teli történetben – néhol zseniális, de néha klisés is. Az viszont nagyon nagy piros pont a fejlesztőktől, hogy végre a harcok nemcsak úgy maguktól, véletlenül megtörténnek, hanem minden összecsapásnak valódi oka van. És még itt kiemelném azt is, hogy a történet is szépen építkezik. Kezdetben megismerkedünk egy új, viszonylag békés Mortal Kombat univerzummal, de hamar kiderül az alattomos igazság, és a kampány végül begyújtja a rakétáit. Egyik fordulat követi a másikat, amíg azt nem gondoljuk, hogy ennél nagyobb őrültség már nem jöhet… de aztán az utolsó pillanatban a játék rátesz még egy lapáttal, és mi fülig érő mosollyal az arcunkon vágunk bele a végső leszámolásba!
A felfelé ívelő építkezés nemcsak a történetre jellemző, hanem a karakterekre is, akik jelentős személyiségfejlődéseken esnek át. Nagyon sok harcos kezdetben teljesen unalmas, csak néhány képességgel rendelkezik, de a történet folyamán mindenki szépen kiteljesedik. Ott van például Kenshi Takahashi, aki talán a leggyengébb karakter kezdetben, de amint a történetben elérünk a fordulóponthoz, képes lesz őseinek az erejét felhasználni. Ennek köszönhetően képességei tovább fognak fejlődni, mozdulatsorai kiteljesednek, mindezt pedig gyönyörű színekkel és effektekkel megfűszerezve tárja elénk a játék.
A mini Mortal Kombat társasjáték
A főtörténet mellett a játék másik nagy pillére Invasion névre hallgat, amibe szintén rengeteg órát fogunk beleölni. Ez a játékmód tulajdonképpen az előző részek Krypt örököse, egy egyszemélyes játék, RPG és társasjátékos elemekkel vegyítve. Tartalmaz mini-játékokat, szezonális pénznemet, amit az adott térkép felfedezése során lehet megszerezni. Első körben egy kicsit ijesztő lehet, de hamar bele lehet rázódni, és rájövünk, hogy gyakorlatilag kaptunk egy másodlagos történetet is a játékban. Ebben a módban különböző birodalmakon kell előre nyomulnunk, különböző erőkkel kell megküzdenünk, amelyek mindegyike saját, egyedi kihívásokat és szinteket követel meg.
Az egész egy tutorial szakasszal kezdődik, kedves barátunk, Johnny Cage hatalmas villájában. Az Invasion Mode tele van egyedi helyszínekkel, sok közülük visszautal a sorozat korábbi részeire. Egy társasjáték-szerű térképen haladunk az előre kiválasztott hősünkkel pontról-pontra. Ezt szó szerint kell érteni, ugyanis minden állomást vonalak kötnek össze, amin keresztül lehet mozogni. Valamelyest lineáris a hatás, ugyanis a területeket nem lehet szabadon bejárni, csak az előre megadott útvonalakon keresztül lehet közlekedni. Egy újabb pontra csak akkor tudunk lépni, ha az aktuálisat már teljesítettük. A pontokon lévő kihívások lehetnek küzdelmek, ügyességi játékok, Test Your Might, és így tovább. Ezzel a játékmóddal különböző kozmetikai tárgyakat, történeteket, kameo harcosokat tudunk feloldani, és még coinokat is tudunk gyűjteni. A megszerzett pénzünket pedig a Kollectornál tudjuk elkölteni, ahol olyan tárgyakat tudunk vásárolni, amivel képesek vagyunk karakterünk statisztikáit megváltoztatni.
Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!
Az Invasion és a Story Mode mellett megtalálhatjuk a jó öreg Tower adta kihívásokat is. Itt egy kis változás történt, ugyanis csak öt nehézségi szintet találunk, kezdve a Novice-től, a Survivor-ig. A Living Tower kikerült a képből, amibe a játékosok régebben rengeteg órát beleöltek, bár lehetséges, hogy egy későbbi DLC folyamán visszakerül a játékba, további karakterekkel együtt. Jelenleg 23 választható és 15 kameo harcos áll a rendelkezésünkre. Szokás szerint rengeteg kozmetikai tárgyat, befejező mozdulatokat, pózokat tudunk hozzájuk gyűjteni, ami ismételten hosszú órákra leköti majd a játékosokat. A hősök felhozatala véleményem szerint kicsit megosztóra sikeredett. Sokan fogják nehezményezni, hogy olyan harcosok kerültek be játszható változatként, akik nem voltak túl népszerűek az évekkel ezelőtti epizódokban. Illetve, hogy sok veterán hős kényszerült a „kispadra”, tehát csak a kameo szerepbe. A NetherRealm sajnos fekete pontot érdemel erre a rendszerre. Előzetesen úgy harangozták be, hogy a főharcosunk mellé kell majd egy bajtársat választanunk, de a gyakorlatban ez nem sokkal több, mint néhány extra speciális mozdulat, egy kevésbé kidolgozott B-karaktertől, aki néha megszakítja a játékmenetet, ahelyett, hogy inkább kiegészítené a harcokat. Én például sok meccset úgy játszottam le, hogy elő se hívtam a társam képességét, mivel eszembe se jutott, hogy van egy ilyen lehetőségem is. Idővel és rengeteg gyakorlással a hátunk mögött, könnyen elképzelhető, hogy jól össze lehet majd kombinálni a harcosok képességeiket. Viszont a X-Ray támadás nagyon jól működik a kameo karakterekkel, akik nagyon izgalmas és szórakoztató formában viszik be a különböző csapásokat az ellenségeinknek. De az igazság az, hogy ezek inkább csak töltelékként vannak jelen, és a Mortal Kombat 1 tökéletesen meglenne nélkülük is.
A javított animációk és a harcok sebessége a béta óta, és az előző részekhez képest jelentősen javított a játék legfontosabb részén: a harcrendszeren. Néhány elemet eltávolítottak az előző címekből, mint például a háttérben elhelyezkedő tárgyakat, amiket lazán nekivághattunk az ellenfelünknek. Visszatértek a jól ismert kombó breakerek, és ismét nagyobb hangsúlyt kaptak az ugrás utáni légi harcok. Ezek együttesen gyorsabb, letisztultabb, simább harcokat eredményeznek. A játék látványa teljesen magával ragadó, más szóval lenyűgöző. Sokkal színesebb, világosabb, mint az előző részek. Az animációk pedig realisztikusabbak, mint valaha. A pályák kialakítása már az előző részekben is lehengerlőek voltak, és ez a kivitelezés most is jelen van, ugyanis a fejlesztők minden apró kis részletre nagy hangsúlyt fektettek. Mivel ebben a részben, és ebben az univerzumban Liu Kang igyekezett a békét és a harmóniát előtérbe helyezni, a fejlesztők is mintha egy kicsit visszavettek volna a sötét, komor hangulatból, és a horror, slasher hatású kivégzésekből is, ami nem feltétlenül probléma, csak egy kicsit eltérőbb így az összkép.
Finish Him/Her!
A végső értékelés és gondolatok előtt, pár szót még írnék a teljesítményről, ugyanis ezzel akadnak problémák. Nekem PC-n volt szerencsém tesztelni a játékot, ahol az fps sokkal jobban ugrált, mint a konzolos változatokon. A játékmenet szép folyamatos, egészen addig, amíg a X-Ray kombók el nem kezdődnek, akkor viszont a teljesítmény döbbenetesen leesik, ami eléggé elrontja a kegyetlen csapások animációit. Ugyanez a jelenség sajnos sztori-módnál is megfigyelhető, amikor a program kezdi betölteni az átvezető videókat. De ezektől eltekintve nem sok mindenbe lehet belekötni. A Mortal Kombat 1 nem egy egyszerű rókabőr lehúzás vagy reboot, hanem egy új korszak, egy újjászületés. Örömmel merít az eddigi részekből, és mindabból, ami a Mortal Kombat nevet egyedivé teszi. A fejlesztők óvatosan nyúltak hozzá kedvenc karaktereink háttértörténeteihez, de mindezek ellenére, az igazi veterán rajongóknak azt tanácsolom, hogy legyenek nyitottak az újdonságok felé. Az új játékosoknak, akik most szeretnének bekapcsolódni az univerzumba, azoknak itt a megfelelő alkalom, ugyanis a verekedős játékok piacán még sose volt ennyire élvezetes és szórakoztató mások püfölése!
