Az olasz Milestone egyáltalán nem fukarkodik, ha motoros játékokról van szó. Érdemes megnézni, hogy a cég hol kezdte a ’90-es évek közepén (akkor még Graffiti néven), és hogy hol tart most. Az áttörést az 1999-es Superbike World Championship hozta el, bár a MotoGP és a később máshoz átkerült WRC talán ismerősebb lehet. Tény, hogy a Milestone az utóbbi években a Ride-szériával is hatalmasat ment, míg a Monster Energy Supercross 2018 óta szépen meghúzódik a háttérben. Utóbbival egyértelműen a crossmotorozás szerelmeseinek próbálnak kedvezni, ám az első MES még inkább kiforratlan tulajdonságaival és szörnyen laggoló multiplayerével okozott rossz szájízt a téma iránt érdeklődőknek, viszont a 2019-es folytatás mindezt szépen helyrebillentette.
Karaktergenerálásból jeles
Az alapok túl sokat nem változtak: ismét adott az ismerős osztályokkal felvértezett karriermód, ahol már az elején a legapróbb részletekig testreszabhatjuk karakterünket (férfit és nőt egyaránt választhatunk, megadhatjuk magasságát, szeme színét stb.), valamint motorunkat (még mindig elképesztően sok a felaggatható licencelt kiegészítő), majd a kezdeti kisebb – egyben persze könnyebb – versenyek után egyre feljebb és feljebb törhetünk, krediteket és értékes pontokat bezsebelve. Visszatért a Single Event, a Time Attack, a Compound (ez a legjobb hely a gyakorlásra) és a Championship mód is, kiegészítve egy új kategóriával, a kihívásokéval (Challenges).
Utóbbiak remek alternatívaként szolgálnak pontok farmolására, és minden esetben a Compound nevű mód egyik pályáján kell végrehajtanunk bizonyos előre megszabott feladatokat. Háromféle értékelést kaphatunk, és igazából akkor sincsen túl nagy para, ha nagyon bénán teljesítünk, hiszen valamennyi pont akkor is üti markunkat. Néhány kihívás mondjuk elég izzasztóra sikeredett, de ha a legjobb helyezésekkel csináljuk végig mindet, akkor elég szuper spéci cuccokat zsebelhetünk be: ruhakiegészítőket és egy baromi klassz festést is kioldhatunk velük a mocinkhoz. Aki szeret ilyen apróságokkal bíbelődni, annak a MES3 is igazi aranybánya lehet, hiszen tényleg rengeteg a beállítható tulajdonság, legyen az karakterünk származása, arctetkója, netán a győzelmi animációja, sőt ha akarjuk, akár még fülbevalót is vásárohatunk neki – na, nem mintha ezt bárki észrevenné a sisak alatt.
Többjátékos élmény és kreatívkodás
Rögvest megakadt a szemem a Multiplayer részlegnél szintén új belépő Online Minigames fülön, amiben található egy Knock-Out, egy Checkpoint és egy Treasure Hunt menüpont is. Ezek elég klasszak, jól kiegészítik a sokkal stabilabbá varázsolt multis élményt, noha az alapoktól túlságosan elrugaszkodott játékmenetet senki se várjon tőlük, a Knock-Out például neve ellenére nem megy át Road Rage szintű, egymást a motorról lerúgó ámokfutásba, csupán a körökön belül az utolsó mindig kiesik, míg a legvégén – pont úgy, mint a Hegylakóban – csak egy maradhat!
Szerencsére itt van megint a Create részleg, ahol a már említett karaktercicomázáson túl ismét helyet kapott a Track Editor, amiben kis gyakorlással saját pályát kreálhatunk és oszthatunk meg online. Némileg pepecselős folyamat, de akinek ilyesmire van ingere, az könnyedén tud remek pályákat készíteni (kültéri és beltéri is választható!), igaz, ez már a korábbi MES-részekben is meglehetősen jól sikerült feature volt.
Az igazi adrenalinfröccsöket persze a versenyek biztosítják, ahol végre élesben láthatjuk működni az újraírt fizikát. A Milestone tényleg nem árult zsákbamacskát, valóban sokkal reálisabban érezhető az alattunk zakatoló motor, valamint maga a pilótánk súlya, így a nagyobb ugratásoknál már észnél kell lennünk, hogy ne úgy érkezzünk le, hogy közben tömegbalesetet okozunk a pályán – a levegőben például már nem tudunk úgy navigálni, mint eddig. Főleg, mivel nehezebb fokozaton a többiek sebessége jelentősen megnő, ezért elég egy apróbb hiba részünkről, és máris buktuk az első helyet, de lehet, hogy az egész futamot is.
Új vagy javított?
Persze nem kell attól tartani, hogy a MES elment a hardcore motorszimulátorok irányába, nem, erről szó sincs. Még mindig az erőteljesebb arcade vonulat képviselteti magát, viszont pont az opcionálisan választható nehézségi szintekből adódóan a tapasztaltabb, netán permanens kihívásra vágyó játékosok is megtalálhatják benne számításaikat. A látvány a korábbi részekben is gyönyörű volt (emlékezzünk csak a MES2 dinamikus napszakváltakozására), itt pedig csak tovább fokozzák az élményt például a homok elképesztően valósághű animációjával, vagy a kültéri helyszínek részletgazdagságával, de nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy végre a belső nézet is mennyivel használhatóbb lett. Mindettől függetlenül, ha az előző két részt már rongyosra játszottad, és nem most készülsz csak belépni a virtuális crossmotorozás világába, akkor a MES3 simán keltheti egy felspécizett alapjáték érzetét.
Kicsit olyasmi ez, mintha az évről évre megjelenő FIFA legújabb részével játszana az ember: szebb is, jobb is, sőt tartalmasabb is, de az igazán fontos alapelemeit már láttuk korábban és azokhoz képest nem is változott olyan drasztikusan nagyot. Gebbbe 85%-ot adott az első, és 81%-ot a második részre, én valahová a kettő közé lőném be a MES3-at. Alapjaiban tényleg nem változott, de ami újdonságként belekerült, az csak a javára szolgál, és persze a fizikai finomhangolásért is jár a fejlesztőknek a piros pont. A jövőre esedékes MES4 érkezéséig online letölthető tartalmakkal, DLC-kel biztosan életben fogják tartani a community-t, a kérdés csupán az, hogy jópofa minijátékok ide, könnyen kezelhető pályaszerkesztő oda, vajon érdemi újdonságok nélkül meddig tarthat ki még ez a széria?
