3D vagy nem 3D?
A Micro Machines mindig is vérbeli partijáték volt. Egyedül is jól érezhette magát vele az ember, de akkor teljesedett ki igazán, ha többen üvöltöttek egyszerre a képernyő előtt. Egy kihalóban lévő műfajt képvisel, a felülnézetes autóversenyt, mely anno nagyon hódított, gondoljunk csak az Indy Heat, Skidmarks, Super Cars, vagy egyéb műremekekre Amigán és a játéktermekben. Az idők során a grafika a kézzel rajzolt, bohókás stílusból átmozdult a 3D objektumok irányába, a játék maga gyakorlatilag semmit sem változott. A Micro Machines is pont olyan, mint mondjuk a kalandjátékok: nagyon nehéz megcsinálni stílusosan és élvezetesen a 3D irányából közelítve. Sajnos esetünkben inkább lelketlenné tette a játékot a technológiai fejlődés, mintsem vonzóvá, hiába a magas felbontások támogatása.
A pörköltszaftnál balra, de a tejszínhab előtt fék?
A kamerakezelés egyenesen botrányos. Harci módban, ami a legnagyobb élvezet még mindig a játékban, szinte használhatatlan. Harci módban azt kell elérni, hogy az ellenfél autója annyira lemaradjon, hogy kiérjen a képernyőből, ezért jár egy pont. Igen ám, de a kamera már kizoomolgat, ha kezd lemaradni a másik játékos, ezzel lehetetlenné téve a manőverezést a vezető pozícióban lévőnek, akinek fejből kell emlékezni arra, hogy vajh merre is halad a pálya. Bár ez a legsikeresebb epizódban (a második rész) is így volt, a statikus kameraállás és a 2D felülnézet ott küzdelmessé tette a dolgot, nem frusztrálóvá, mint itt.
Elvben 750 fajta autót lehet megszerezni, de ez tulajdonképpen 25 darabot jelent, csak más színnel, és némileg eltérő felfestéssel rendelkezik egy csomó - ami meglehetősen elszomorító. Sok pálya van, ugyanúgy megtalálhatók a kerti versenyek a homokozóban, vagy a konyhaasztalon a borsószemek közötti teherautós lökdösődés, mint korábban átélhettük már párszor. Továbbra is el-elmosolyodtam rajtuk, de ez már rég nem az az érzés, amire anno még vevők voltunk… A grafika önmagában nem hagy kívánnivalót maga után, de nem is különösebben szép. Az összes platform közül, ahol megjelent a játék, PC-n a legszebb, de valahogy elvesztette varázsát a 3D-s pályák között a brummogó és vinnyogó kisautók hangja. Tulajdonképpen a Re-Volt még mindig élvezhetőbb… Rossz a színhasználat, a pályák majdnem annyira unalmasan festenek, mint amennyire hirtelen jönnek a nem várt halálos kanyarok, nincs újrafeldolgozva egyetlenegy régi, klasszikus sikerpálya sem. A választható karakterek sem annyira jellegzetesek, mint anno, bár az is lehet, hogy számomra is eltelt 15 év és már túlontúl felnőtt fejjel állok a dologhoz - noha emlékszem, mennyit tudtam nevetgélni és tapsikolni a gimnáziumi éveim alatt a valahol, valakinél véletlenül előkerült második rész vérre menő csatái közben.
Az új Micro Machinest csak akkor ajánlom, ha nincs kéznél más autóversenyzős játék, és nagy rajongói vagytok a sorozatnak - talán akkor megtaláljátok azt az alkotóelemét, ami leköt pár napig. Remélhetőleg szórakoztatni fog, de óva intek mindenkit a túl nagy elvárásoktól!
Írta: Flatline
A Micro Machines mindig is vérbeli partijáték volt. Egyedül is jól érezhette magát vele az ember, de akkor teljesedett ki igazán, ha többen üvöltöttek egyszerre a képernyő előtt. Egy kihalóban lévő műfajt képvisel, a felülnézetes autóversenyt, mely anno nagyon hódított, gondoljunk csak az Indy Heat, Skidmarks, Super Cars, vagy egyéb műremekekre Amigán és a játéktermekben. Az idők során a grafika a kézzel rajzolt, bohókás stílusból átmozdult a 3D objektumok irányába, a játék maga gyakorlatilag semmit sem változott. A Micro Machines is pont olyan, mint mondjuk a kalandjátékok: nagyon nehéz megcsinálni stílusosan és élvezetesen a 3D irányából közelítve. Sajnos esetünkben inkább lelketlenné tette a játékot a technológiai fejlődés, mintsem vonzóvá, hiába a magas felbontások támogatása.
A pörköltszaftnál balra, de a tejszínhab előtt fék?
A kamerakezelés egyenesen botrányos. Harci módban, ami a legnagyobb élvezet még mindig a játékban, szinte használhatatlan. Harci módban azt kell elérni, hogy az ellenfél autója annyira lemaradjon, hogy kiérjen a képernyőből, ezért jár egy pont. Igen ám, de a kamera már kizoomolgat, ha kezd lemaradni a másik játékos, ezzel lehetetlenné téve a manőverezést a vezető pozícióban lévőnek, akinek fejből kell emlékezni arra, hogy vajh merre is halad a pálya. Bár ez a legsikeresebb epizódban (a második rész) is így volt, a statikus kameraállás és a 2D felülnézet ott küzdelmessé tette a dolgot, nem frusztrálóvá, mint itt.
Elvben 750 fajta autót lehet megszerezni, de ez tulajdonképpen 25 darabot jelent, csak más színnel, és némileg eltérő felfestéssel rendelkezik egy csomó - ami meglehetősen elszomorító. Sok pálya van, ugyanúgy megtalálhatók a kerti versenyek a homokozóban, vagy a konyhaasztalon a borsószemek közötti teherautós lökdösődés, mint korábban átélhettük már párszor. Továbbra is el-elmosolyodtam rajtuk, de ez már rég nem az az érzés, amire anno még vevők voltunk… A grafika önmagában nem hagy kívánnivalót maga után, de nem is különösebben szép. Az összes platform közül, ahol megjelent a játék, PC-n a legszebb, de valahogy elvesztette varázsát a 3D-s pályák között a brummogó és vinnyogó kisautók hangja. Tulajdonképpen a Re-Volt még mindig élvezhetőbb… Rossz a színhasználat, a pályák majdnem annyira unalmasan festenek, mint amennyire hirtelen jönnek a nem várt halálos kanyarok, nincs újrafeldolgozva egyetlenegy régi, klasszikus sikerpálya sem. A választható karakterek sem annyira jellegzetesek, mint anno, bár az is lehet, hogy számomra is eltelt 15 év és már túlontúl felnőtt fejjel állok a dologhoz - noha emlékszem, mennyit tudtam nevetgélni és tapsikolni a gimnáziumi éveim alatt a valahol, valakinél véletlenül előkerült második rész vérre menő csatái közben.
Az új Micro Machinest csak akkor ajánlom, ha nincs kéznél más autóversenyzős játék, és nagy rajongói vagytok a sorozatnak - talán akkor megtaláljátok azt az alkotóelemét, ami leköt pár napig. Remélhetőleg szórakoztatni fog, de óva intek mindenkit a túl nagy elvárásoktól!
Írta: Flatline
