Bár Rockman, avagy Mega Man már 1987-ben napvilágot látott, egészen pontosan 10 esztendőt kellett várni, hogy a Legends 1997-ben szerepjátékos elemekkel bővítse a koncepciót, majd újabb négy évet, hogy a 2001-es Mega Man Battle Network egy taktikusabb, JRPG-s stílusba ágyazzon meg a klasszikus MM-hangulatnak. És az a helyzet, hogy ezt annakidején nagy ünnepléssel fogadtuk, elvégre a Game Boy Advance üde színfoltja lett a játék, melyben nem a megszokott módon, balról jobbra lövöldözhettük át magunkat a különféle ellenfeleken és pályákon, hanem taktikusabb változatban állhattunk neki a világháló vírusainak legyőzésének. Más kérdés, hogy azóta eltelt 22 esztendő, a taktikai játékok világában is másfajta szelek fújnak, ráadásul a célhardver miatt a megszokottnál is lényegesebb ez az eltelt időszak. De nézzük is, hogy mit tud a két részletben tálalt teljes gyűjtemény.
Net a lelke mindennek
A Mega Man Battle Network a 21. század valamely, nem pontosított évében játszódik ("20XX AD"), az eredeti Mega Man-sorozat alternatív valóságában. Ebben a világában a net az emberiség elsődleges kommunikációs, kereskedelmi és bűnözési eszköze, miközben a felhasználók képesek rácsatlakozni a világhálóra, és más számítógépes eszközökbe, és a NetNavis, avagy a Network Navigators nevű NPC-k segítségével felfedezni azok különböző aspektusait, mintha csak fizikai helyszínek lennének. A Net és a számítógépek belső működése virtuális világként jelenik meg, amellyel a humanoid formában megszemélyesített számítógépes programok minden fajtája interakcióba léphet. A felhasználók ezt gyakran úgy teszik, hogy egy PET, avagy PErsonal information Terminal eszközön keresztül férnek hozzá a NetNavisukhoz. A Mega Man Battle Network-játékok cselekménye pedig egy ilyen párost követ, Lan Hikarit és az ő NetNavi MegaMan.EXE-jét. Lan egy ötödikes gyerek ACDC városában. Apja, Dr. Yuichiro Hikari, a világ egyik legjobb tudósa és NetNavi-kutatója. A sorozat legtöbb részében Lan Hikari és MegaMan.EXE egy-egy gonosz bűnszövetkezet megállításán dolgozik, amivel megakadályozzák, hogy azok átvegyék a világuralmat.
Fontos, hogy a Mega Man Battle Network-sorozatban az epizódok két helyszínen játszódnak, egyfelől a valós világban, ahol Lan beszélgethet, keresgélhet, feladatokat oldhat meg, másfelől pedig a digitális világban, ahol MegaMan.EXE veszi át a főszerepet. Vele szintén lehet keresgélni, felfedezni, beszélgetni, chipeket összeszedni, miközben az ellenfelek véletlenszerűen támadnak, ezzel egy 18 mezős harctérre terelve a játékot. Itt aztán bejön a képbe a játék taktikai vonala, amikor a különböző chipek segítségével eltérő támadásokat és mozdulatokat választhatunk ki az ellenséggel szemben, akár közelharci, akár távolsági fegyverekkel operálva, miközben passzolva minden körben egyre több lehetőség áll a rendelkezésünkre, amiket kombinálhatunk is. Ez adja meg a sorozat sava-borsát, bár egyéb különbségek is előfordultak az évek alatt. A negyedik epizód például behozta a DoubleSoult, amivel a klasszikus szériához hasonlóan meg lehet szerezni mások képességeit, ám ezt csak ideiglenesen, egy-egy chip beáldozásával tehetjük meg. Sokat kritizált újítás még, hogy itt már háromszor kell végigvinni a játékot, ha mindent össze akarunk gyűjteni. Kisebb változások persze ezeken kívül is voltak, de a Mega Man Battle Network epizódjai nagyjából akkora különbségekkel rendelkeztek, mint a fő széria részei, amik ugyan mindig fejlődtek, de alapjaiban egy irányt követtek.
Minden egyben
Valahol mindig gyanúra ad okot, ha kiemelt feature-ként reklámozzák egy gyűjteménynél, hogy 3D-s PET segít a navigálásban, akit testre is tudunk szabni, elvégre ez azért nem egy olyan dolog, amire tényleg szükség van. És bár a Mega Man Battle Network Legacy Collection ennél többet is kínál, a két, fejenként 40 eurós (együtt “csak” 60, avagy darabonként 15 000, együtt 22 500 forintos) csomag meglehetősen borsos szórakozás, főleg, hogy magával a játékkal annyit azért nem foglalkozott a Capcom. Van itt filter, amit bekapcsolva kevésbé pixelesen, némileg magasabb felbontásban élvezhetjük a játékokat, ráadásul abból van 10 is, ha a dupla verziókat vesszük alapul, de alapvetően hat epizódról van szó, amik továbbra is úgy néznek ki, mint egy-egy, a 2000-es évek elején, handheld konzolra készített, már akkor is rétegjátéknak számító taktikai RPG. Különböző extra chipeket, bónuszokat, a játékmenetet befolyásoló extrákat is pakoltak a csomagba, miközben a képernyőn lévő keretet is kedvünkre változtathatjuk, illetve a galéria és a zenelejátszó segítségével a képekben és muzsikákban is kedvünket lelhetjük. Van online lehetőség, avagy másokkal megküzdhetünk, csereberélhetünk, de igazából az eredeti játékok kampánymódján van a hangsúly, azokért fizetünk.
Méghozzá nem is keveset, és azt gondolom, hogy ezúttal némileg többet a kelleténél. A Mega Man Battle Network-játékok alapvetően élvezetesek voltak a maguk idejében, de lényegében akkor is elég volt egy-kettő, hiszen hatalmas különbségeket nem találni közöttük. Mára már ráadásul minden téren megkopott az élmény, így igazából egy minden téren modernizált változatban láttam volna inkább a fantáziát, noha talán maga Mega Man is vesztett már a régi dicsőségéből, így kevesebbeket mozgat meg igazán. Emiatt, bár a kollekció egy alapvetően kicsit drágán, egyébként meg szépen mért múltidézés, semmi többet nem nyújt, méghozzá ezt is csak azon keveseknek, akik imádják a Mega Man-univerzumot, anno ott voltak a GBA-játékoknál, és még ma is kedvük van hozzá, hogy immáron a nagyképernyő előtt üljenek le eléjük (már ha nem GC-n játszottak velük, átalakítóval). Nem rossz, nem rossz, egy szeletke történelem ez is, csak éppen nem mindenkinek való, nem is köt le mindenkit.
