Tehát újabb epizód helyett (amit amúgy mindenki vár már, csak jelzem… nem mint utalás vagy ilyesmi, ááá, dehogy), egyfajta megcsúszott születésnapi válogatást kapunk, a legismertebb és legkedveltebb pályákkal, valamint olyan minijátékokkal, amelyek valamiért a N64-es és Gamecube-os epizódokból maradtak emlékezetesek. És hogy mi az a Mario Party? Nos, ha valaki nem tudja, akkor részben pont neki készült a Superstars, aki pedig ismeri a szériát, már szaladt is a boltba a játékért.
Felújított klasszikusok
Maga a Mario Party a partijátékok csimborasszója, ami már régen megmutatta, mi kell a családnak és a népnek, ha minijátékokról van szó, amikkel aztán a kicsik és nagyok is jól szórakozhatnak. Később a receptet számos slágercím próbálta több-kevesebb sikerrel lemásolni (például az Xbox-exkluzív Fuzion Frenzy), de igazából mind a mai napig a Mario Party maradt a legismertebb és legsikeresebb sorozat a témában. Koncepciója az, hogy a játékosok egy társasjátékoshoz hasonló táblán a dobok-lépek elvén kockadobással haladnak, feladatokat oldanak meg, csillagokat és érméket gyűjtenek, majd minden forduló végén egy minijáték keretein belül küzdenek meg. Amivel még több érméhez jutnak. És így zajlik ez a játék végéig, amikor a csillagok és érmék mennyiségének tükrében a MI eredményt és nyertest hirdet.
Közben persze van mindenféle kavarás. Az alap mezők például pár érmét adnak vagy vesznek el, ha oda érkezünk, másiknál pedig valami eszközt nyerhetünk. Van például gomba, ami plusz öt értéket ad a kockadobás eredményéhez, illetve van tripla kocka, amivel akár 30-at is dobhatunk. De mozgathatjuk a térképen a csillagárust, ellophatunk eszközöket másoktól, illetve vannak a játéktáblának is speciális részei, amiknél oda kell figyelnünk, mivel valamilyen eseménysort vagy karaktert indíthatunk be velük. A minijátékok aztán azt a bizonyos habot jelentik a tortán. Itt ugyanis mindenki mindenki ellen, vagy éppen párban, esetleg hárman egy ellen alapon kell megoldani feladatokat, amikhez van gyakorlás is, és ezek a legkülönfélébb megmérettetéseket jelentik. Ugrálás, gyűjtögetés, a másik lelökése egy platformról, versenyzés és a többi. Ebből pedig 100 is a rendelkezésre áll, ráadásul, ahogy a játéktáblák esetében, úgy itt is teljes felújítás mellett, így minden sokkal jobban néz ki, mint a N64-es és Gamecube-os verziókban.
A legjobbak legjobbjai?
Nehéz lenne bármi igazán rosszat mondani egy olyan sorozat legjobb pillanatairól, mint amilyen a Mario Party, amit már a korábbi platformokon is imádtam, ráadásul úgy, hogy az utolsó rész óta 3 esztendő telt el. A Superstars ráadásul tényleg a széria kiemelkedő pillanatait rántja össze, így van születésnapi torta-pálya az első epizódból, sci-fi helyszín a másodikból, miközben régen nem látott, visszatérő karaktert is kapunk Birdo képében. A látvány az utolsó, Switch-es részt idézi, legyen szó a játéktáblákról vagy a minijátékokról, utóbbiak pedig tényleg nagyon szórakoztatóak. Emellett, ahogy minél többet játszunk (akár gépi, akár emberi ellenfelekkel, bár előbbiek azért messze nem olyan jók, ráadásul hajlamosak a csalásra) és szerzünk ingame fizetőeszközt, úgy a karakterekről kapunk extra infókat, játékzenéket vehetünk meg és a többi. Bár ezek sokkal kevesebbet adnak hozzá az élményhez, mint maga a tényleges játékmenet.
Az már más kérdés, és lényegében ez a Mario Party Superstars egyetlen komolyabb negatívuma: valamiért a válogatás sajnos nem tökéletes, bár ez esélyesen szubjektív és mindenki megtalálná a maga kedvenceit a teljes sorozatból, az így született válogatások pedig minden esetben eltérnének. De emlékszem számos kiváló minijátékra, amik nem kerültek bele a repertoárba, miközben többször is egyazon elképzelés másfajta megvalósításával futottam össze, legyen szó gyorsítós versenyzésről, vagy olyan “ki bírja tovább cérnával?” megmérettetésről, melynél arra kell vigyázni, hogy ne hívjuk ki magunk ellen a sorsot. A másik gond, hogy ez a Superstars ugye csak egy megúszós/felújítós Best of, nem egy újabb rész, ami tényleg kreativitást igényelni. Bár ez legyen a legnagyobb bajunk, hiszen esélyesen kevesen mondhatják el, hogy rendelkeznek a N64-es és Gamecube-os epizódokkal, amik ráadásul nem is mutatnak ilyen jól a képernyőn. Szóval akár megvannak a régi részek, akár nincsenek meg, a Mario Party Superstars igazából mindenképpen jó választás, amit a téma kedvelőinek, a sorozat rajongóinak, vagy azoknak, akik még csak most ismerkednének vele, egyaránt érdemes beszerezni.
