Kulcsszó: kevesebb
Az Activison a Beenox-szal karöltve már jó ideje nem tud maradandót alkotni, pedig rengeteg projektet vállaltak el erre az évre, de sajnos bukás bukást követett. A pár hónappal ezelőtt kiadott X-Men III: The Official Game-től is sokkal de sokkal többet vártunk, és a Verdák című animációs filmadaptáció is hasonlóképpen járt, a felejtést a bukásuk előzte meg. E programok elé jött be a Madagaszkár című videojáték, amit személy szerint nagyon vártam, és miután a winchesteremre került, jókat nevetgéltem magamban. Persze ez nem azt jelentette, hogy humoros volt, hanem éppen ellenkezőleg, szánakozva röhögtem ezen a félresikerült produktumon.
Ismerős karakterek
A négy főhőst, Alex-et, a New York-i Állatkert "királyát", Marty-t, a keveset tudó, ám annál többet akaró zebrát, Gloria-t, a kövér és kedves vizilovat, illetve Melman-t, a piperkőc és félénk zsiráfot irányíthatjuk a játék folyamán. Mint azt már az ilyen gammáknál megszokhattuk, mindegyiknek van saját egyéni trükkje és erőssége. Alex hatalmasat tud ugrani, míg Gloria nagyot tud dobbantani. Ez eddig nem nagy kunszt, hiszen ilyesfajta dolgokat láthatunk bármelyik LEGO Star Wars-ban, vagy akár a Robots-ban is. Ezeken kívül Melman jól tud pörögni, "kétszínű barátunk" pedig a rugdosáshoz ért. Sajnos itt szembesülünk az első negatívummal is, a mozgás ugyanis darabos, főleg harc közben. Itt sem marad el a pingvin-négyes, velük szép kis mutatványokat tudunk elvégezni, az összes karakter közül ők lettek a legjobban kidolgozva, ám rájuk is igaz, hogy élettelen báboknak tűnnek. Mozdulataik, harctechnikájuk humoros, viccesek, de ugyanakkor brutálisak is. Velük sajnos csak egy küldetés erejéig leszünk, kár, hiszen ők a legjobb arcok az egész játékban.
Szabadságszobor, és ami még a túléléshez kell?
Mindig is el akartam jutni egy ilyen egzotikus helyre, mint Madagaszkár; ám ha így néz ki, mint ahogyan a játékban láthatjuk, azt hiszem inkább kidobom az összes prospektust. A grafikából nekem egyetlen dolog jött le, mégpedig az, hogy Activision-ék nem erőltették meg magukat, hogy vizuálisan is rendben legyen a program. Már a karakterek is nevetségesen néznek ki, ám a dzsungel látványa mindent visz - negatív irányba. Anno a Pitfall: Lost Expedition-nel (2005) alig egy órácskát játszottam, de már láttam dzsungelt, vízesést és egyebeket, s egy kicsivel jobb minőségben. Itt nincs az az érzésünk, hogy most egy igazi átláthatatlan dzsungelben vagyunk, ehelyett egy félkész őserdőt kapunk, ami egy ilyen egzotikus szigeten nem túl szép látvány. Az erdő egyébként él, itt-ott egy papagáj repül el, a fákon pedig kisállatok szaladgálnak, ám mint mondtam, rontja az összképet a tény, hogy élettelen bábok e karakterek. Ezalatt azt értem, hogy a mozgás primitív, illetve a szinkronszínészek hangjai is átlagosak. Egyes effektek, hangsávok kimaradnak, és egyszerűen színpadias ahogyan látjuk a lemúr tátogását, de a hangfalból a leghalkabb nesz sem hallatszik. Javít a játék minőségén a zene, bár itt sem John Williams-féle alkotásokban kell gondolkodni, mégis valljuk be: jól meg lettek komponálva. Hallunk a dzsungelben trópusi muzsikákat, ám lesz itt még James Bond-os betétdal is, ami a pingvinakció alatt fogja fülünket kényeztetni. Az irányításra nem térnék ki bővebben: bekonfigurálható, átlagos és a kameranézetettel sem lesz probléma. Inkább a játékmenetet vesézném ki bővebben. Az egész a Central Park Állatkertben kezdődik, ahol be kell tanulnunk az alapvető mozdulatokat, tehát az ugrást, pördülést és a futást. Amint ezeket az alapműveleteket elsajátítottuk, a program rögtön bele is dob a mélyvízbe! Először Marty elszökését kell lejátszanunk, ami főleg ügyességi feladatokból, illetve osonásokból áll. Itt gyakorolhatjuk a Boss-fight-ot is, hiszen egy felfegyverzett orvvadászon kell átverekednünk magunkat. Nem túl nehéz, csak éppen annyira, hogy ne unatkozzon az ember. A gammában található összes küldetés egyébként fantáziadús: néhol kukákat gurítgatva kell az őröket kiiktatni, máshol pedig erőspaprikák erejével kell legyőznünk pár struccot. Egyetlen gond van csak ezekkel a küldetésekkel: nem fogja lekötni a nagyobbakat, szerintem kifejezetten a kisebb korosztályt célozták meg. Miután Madagaszkár szigetére kerülünk, beindulnak az események. Megtaláljuk a lemúrokat, akik a fosszák elleni harcokba szerveznek be minket, ám miután nem válik be a terv Alex-et kell megmentenünk (önmagától), és ha ez megvan, jön az elfuserált finálé: meg kell küzdenünk, a fosszák királyával. Ez nagyon izgalmasan hangzik, ám a látszat csal: egy idióta missziót kapunk, bugos körítéssel. Az Outro pedig egy gyenge jelenet, ami nem pont a legjobb lezárása ennek a történetnek.
Több kéne?!
Ez az igazság. A Beenox (az Actvision-nel) annak idején pénzt nem kímélve, fantasztikus gammákat tudott alkotni (Tony Hawk's Pro Skater 4), ám most valamilyen belső gondok miatt nem produkálnak olyan jó játékokat, mint pár évvel ezelőtt.
