Mindannyian ismerjük azt az idegesítő alakot, aki valahányszor belefut egy kritizáló kommentbe, visszafelesel azzal, hogy „ha nem tetszik, csinálj jobbat”. És persze sokan pontosan azt tesszük, amit az ilyen „konstruktív” hozzászólásokat hagyó alakokkal tenni szokás: hagyjuk, hadd főjön meg a saját levében. Persze vannak olyanok, akik magukra vállalják a feladatot, és az internetes trollok által szított tűz parazsát a saját két kicsi kezükbe véve ténylegesen belefognak egy önálló projektbe.
A jó
A Mad Games Tycoon 2015-ben került forgalomba Early Access játékként, majd idén, szeptember közepén jelent meg teljes fényében tündökölve. Az eddigi mérleg alapján 18 nyelven lokalizálták, köztük magyarul is, igaz, a nyelvtudása hagy némi kívánnivalót maga után a félig angol, félig magyar mondataival. Persze ezt fel lehet fogni úgy is, hogy a Mad Games Tycoon jó választás azoknak, akik frissen kezdtek el idegen nyelvet tanulni, és nem riadnak vissza attól, ha hirtelen identitászavaros kezelőfelülettel találkoznak. Cserébe a program meghálál minden rászánt percet.
A Mad Games Tycoonban saját játékfejlesztő cégünket igazgathatjuk, akárcsak a Game Dev Tycoon vagy a Game Tycoon 2 esetében. Azonban itt már jóval több lehetőségünk akad, mint ahogy azt korábban megszokhattuk. Kezdésként megadjuk a cégünk nevét, avatárt és logót választunk, majd kapunk egy üres irodát, kezdőtőkét, és így kell boldogulnunk. Saját munkaterületünket nekünk kell a szükségleteink és ízlésünk szerint meghatároznunk. Mindezt egy kísértetiesen az eredeti Simsre emlékeztető rendszeren keresztül tehetjük meg, amivel persze semmi gond, hiszen minek toldozzunk valamit, ami hibátlanul működik? A kurzort használva kijelölünk egy területet, ahova lehelyezzük a falakat, megadjuk a szoba funkcióját, majd berendezzük azt. Még mielőtt valakiben feltámad a lelkébe rejtett belsőépítész, leszögezném, hogy az opcióink igen limitáltak, szóval az enteriőr dizájnerek nem itt fogják megtalálni álmaik segédprogramját. De például ha MMO-t vagy multis játékot akarunk fejleszteni, akkor érdemes saját szerverszobát kialakítanunk. Az idő múlásával egyre több lehetőségünk és tőkénk lesz az iroda fejlesztésére, amit érdemes megtenni, hiszen a munkaközeget a játék értékeli és kategóriákba sorolja. A terület fejlesztésével nem csupán esztétikai oldalunk teljesedhet ki, de megnő azon munkások száma, akik nálunk szeretnének dolgozni.
Persze az is nyilvánvaló, hogy nem egyedül látunk neki a videojátékainknak. Megalakíthatjuk saját fejlesztőcsapatunkat, akiket magunknak kell összefognunk. Azzal sincs gond, ha alkalmazottaink nem elég tanultak, hiszen elküldhetjük őket képzésekre. Ezzel az egyszerű megoldással megspóroljuk az időt, amelyet az új kollégák keresésével töltenénk. Imázsunk kialakításához azonban nem csupán az irodánk csinosítása és a nekünk dolgozók hozzáértése szükséges. Arról is döntenünk kell, mégis milyen típusú stúdiót szeretnénk igazgatni. Egyetlen műfajjal szeretnénk foglalkozni vagy több területen akarjuk kipróbálni magunkat? Teljes mértékben rajtunk áll, hogy milyen utat választunk, csak az számít, hogy a végén jó játékkal rukkoljunk elő. Miden egyes kész termékünket értékelni fogják a szaklapok, ahogy azt a való életben is tennék. A végeredmény befolyásolja az eladások számait, illetve az is dobhat az ügyfelek vásárlási kedvén, ha cégünk anyaországának slágerzsánerét választjuk műfajként. Tehát, ha Kanadában állomásozol, ahol 5 százalékkal jobban fogynak a szimulátorok, és jó kritikát kapott az általad készített Lazy-Cat Simulator, akkor jóval több kópiát fogsz eladni, mintha mondjuk egy közepesen értékelt RPG-t adnál ki a kezeid közül.
Több megvásárolt példány egyenlő a nagyobb nyereséggel, a pénz pedig kulcsfontosságú elem minden tycoon játékban. Mondanom sem kell, hogy a fejlesztés pénzt emészt fel, és meg kell téríteni az abba belefeccölt összeget, hogy legalább nullára felhozd magad. Amennyiben ez nem következik be, akkor veszteséges lesz az üzleted, ami könnyen csődhöz vezethet. Persze azt is megteheted, hogy önálló játék fejlesztése helyett elszegődsz nagyobb vállalatokhoz, akik téged és a csapatodat felbérelve készíttetik el a maguk programját. Ebből az üzletből mindenképpen nyereségesen jössz ki, hiszen nem neked kell állnod a kiadás költségeit, csupán kódolnod kell, akkor és úgy, ahogy a főnökeid megszabják. Ez egy könnyű pénzszerzési lehetőség, és főként akkor jöhet jól, ha meg vagy szorulva pénzügyileg, vagy egy nagyobb projecthez szeretnéd összeszedni az anyagiakat.
A játékfejlesztésnél azonban nem áll meg az élet. Szoftvereken kívül megalkothatod a saját készítésű engine-ed, amit bérbe adhatsz más fejlesztőknek, ezzel is profitot termelve. Viszont ha ez sem elégíti ki a vágyaidat, lehetőséged van hardveres úton is haladni. Létrehozhatod a saját konzolod és írhatsz rá játékokat, hogy jobban fogyjanak a gazdátlan darabok.
A rossz
A lehetőségek tárháza csupán egy karnyújtásnyira van, viszont mint minden remek játéknak, a Mad Games Tycoonnak is megvannak a maga hibái. Bugokkal nemigen fogunk találkozni, (ez egy jó pont) és szerencsére a fejlesztés már túlesett azon az időszakon, amikor nem állt módunkba menteni (ez pláne). Az viszont elszomorító, hogy a játék cseppet sem befogadó a kazuár réteggel szemben. A tapasztalt szimulátorosok is szenvedni fognak vele, sokat – ugye ők valahol el is várják ezt –, a kezdők azonban még többet. Ellenben középtájt megtaláljátok a tippek-trükkök sávot, ami segítséget nyújt majd számotokra, szóval igazán semmi ok a pánikra.
És a csúf
Végezetül pedig mindenképpen szót kell ejtenem az esztétikáról, vagyis inkább arról, hogy voltaképpen a Mad Games Tycoonban ez a jelenség nem létezik. Már a képeken is láthatjátok, hogy a fejlesztőstúdió szó szerint a felhők között lebeg, és ezen minél többet agyalsz, annál inkább értelmetlen lesz, de ez talán a legkisebb gond. Maga a grafika ugyanis iszonyatosan csúnya – a cikk elején az első Simshez hasonlítottam a Mad Games Tycoont, és azt kell mondanom, a játék nem csupán az építkezési elemeket, de a vizualitást is egy az egyben átemelte azokból az időkből. A hangokról pedig inkább ne is beszéljünk: a zene unalmas, repetitív, a szinkron pedig ebben az univerzumban felér a fülbe öntött ólommal.
Mindezektől eltekintve a Mad Games Tycoon iskolapéldaként szolgál minden Early Access játék előtt, hiszen ha a grafika és a kísérő melódiák nem sikerülnek fényesre, attól még a játékélmény lehet fenomenális.
