Az első rész (a játék, sikeréből kifolyólag, már a harmadik részénél tart) azon verzióját sikerült megszereznem, mely az Amun Rising névre keresztelt kiegészítőt is tartalmazza. Így egy külön bekezdést szentelek ennek is, hogy mégis lássátok, mi újat nyújt számunkra.
Megjegyzem továbbá, hogy kíváncsi voltam, vajon milyen minőségű termékekkel próbálják fenntartani a fejlesztők az alkalmi játékosok érdeklődését, esetleg mivel próbálják elcsábítani a hardcore gamereket. De ugorjunk is neki, és ismerkedjünk meg e műfaj egyik gyöngyszemével!
A sztori… Na ez az, nincs sztori. Na jó azért össze lehet hozni valamit, ha megerőltetjük egy kicsit magunkat. Ugyanis vár ránk a fáraó, és ha találkozni akarunk vele, meg kell felelnünk az elénk táruló megannyi kihívásnak. Mégpedig az elvetemült, vérszomjas szkarabeuszbogarakat kell megakadályoznunk ördögi tervük véghezvitelében. Ezek a kis ízelt lábaikkal elszántan görgetik a különböző színekben pompázó kakigalacsinjaik tömegét, hogy betermeljék a piramisok zugaiba későbbi lakomázás céljára. Na most, vagy bulira készülnek, vagy nagyon éhesek, mert rengeteg golyóval tekernek. 88 pályán keresztül kell elvégeznünk ezt a feladatot, mely végigvezet az ősi Egyiptom meseszép vidékein. Izgi.
A játék lényege, hogy ezen ürülékgolyó-csíkokat eltüntessük. Ezt úgy tehetjük meg, hogy három azonos színűt egymás mellé illesztünk a kakipultunk (ez jó) segítségével. Azaz, mi is egy ganéjgalacsin-vetővel vagyunk felszerelve, és jó célzással minimum triumvirátusokat robbanthatunk szét. Természetesen háromnál nagyobb csoportokat is megsemmisíthetünk, de nem ritka a sorozatos bandák eliminálása sem. Egyszerre csak egyfajta színű lasztit lövünk a tömegbe, ezért előfordulhat, hogy olyan színünk van, amit sehova nem illik. Ezt a problémát orvosolja részben a jobb egérgombos kattintás, mely egy másik színre (a kilövő alján látható a következő szín) vált. Még mindig megvan az esély, hogy nem stimmel egy szín sem, így ebben az esetben gyorsan lőjük el vaktában (játéktéren kívülre) minimum az egyik gombócot! Eredményességünket pontokkal jutalmazza a játék, míg jobb esetben különböző extra jutalmak is az ölünkbe potyoghatnak - de nézzük ezeket részletesebben.
A történetben való előrehaladást egy térképen követhetjük végig, mely Egyiptom Nílus-menti vidékét ábrázolja. A torkolatnál lévő Alexandriából indulunk, útba ejtjük a piramisokat, a szfinxet, Necropolist, és még számos nevezetességet, hogy a végén elérjünk Philae-be. A pályák szakaszokra vannak tagolva (ezeket jelzik a nevezetességek), és csak akkor léphetünk tovább egy adott blokkon, ha megadott számú élettel teljesítjük az alfejezeteket. Meg kell mondanom, a vége felé minden életünkre és ügyességünkre szükségünk lesz, hogy teljesítsük az adott szakaszt, és továbbléphessünk. Ez maga után vonja a „minél bénábbak vagyunk, annál nagyobb játékidőt biztosít a program” elvének érvényesülését. És még akkor nem is említettem a páros helyszíneket, ahol két bogár keseríti meg az amúgy is stresszes, kapkodó életünket... Itt egyszerre kell két helyre figyelnünk, de könnyítésképpen jelentősen lassabban haladnak a kijárat felé kis barátaink.
Mindebből érezhető, hogy bizony több napos (ha nem hetes) szórakozásról van szó. Maguk a pályák mérsékelten változatosak, kicsit cifrább megoldásokat is vártam volna. Azért előfordul egy-két igen kacifántos megoldás amellett, hogy pályaelemként alagutak, hidak (itt védettséget élveznek a golyók lövedékeink elől) is feltűnnek. Egy idő után elfogynak az új pályák és ismétlődés figyelhető meg, csak az adott szakasz utolsó helyszíne változik komolyabban. Az új fejezetek látványban kicsit mindig eltérnek egymástól: más színeket, motívumokat, hieroglifákat és alakzatokat kapunk, nem beszélve egy-egy új színű golyó megjelenéséről.
Nem beszéltem még a játék magjáról, ami mindennek az alapja, vagyis a pontozásról. A pályák teljesítése egy adott pontszám megszerzésével teljesül, melyet egy folyamatosan töltődő csík jelez. A nagyobb pontszámokat különböző kombókkal érhetjük el, melyek az eltüntetett labdák számával és az egymás utáni robbanásokkal vannak összefüggésben. A nagyobb kombók eredményeképpen jutalom ékköveket (gems) kapunk, melyek további pontokat érnek. Ügyeskedéseinkért további „kockacukor” az ankh érme, melyből minden begyűjtött harmincadik darab egy plusz életet eredményez. Gondolom, nem kell ecsetelnem, ennek mekkora jelentősége van...
A végére hagytam a finomságokat, vagyis a power upokat (természetesen magas pontok, kombók után járnak). Ezek a szimbólumok valamilyen képességet hordoznak magukban, melyek a játék kimenetelére és a maradék gömböcskék sorrendjére, további létezésükre lehetnek hatással. Vannak automatikusan életbelépő vagy manuálisan aktiválható változásokat előidéző szuperképességek; ezek között találunk igen hasznosakat és természetesen gyengébb tulajdonsággal rendelkezőket is. Egyértelmű, hogy a hasznosak is csak szerencsés esetben jelenthetnek számottevő előnyt. Alant egy felsorolásba részletezem őket; fentről lefelé haladva egyre veszítenek értékükből az extra jutalmak (a dőlt betűseket pedig saját kezűleg süthetjük el).
• Lightning (Fehér villám): A villám erejét hívhatjuk segítségül, mely a pálya teljes hosszában, és körülbelül három gömbi szélességben pusztítja el a gördülő ganajokat. A legnagyobb pusztítást a függőleges pályaszakaszokon végezhetjük, de nem egyszerű pozícionálni a kapkodás közepette.
• Color bomb (Véletlen színű szkarabeusz): A szimbólum színe határozza meg, hogy mely „tökéletes formák” pusztuljanak el azonnal. Az eltűnt egységek révén nagyobb eséllyel kerülnek egymás mellé azonosak, tehát további detonációsorozatok várhatók. Ennél sem elhanyagolható tényező a szerencse, mivel ha olyan színt dob a gép, amilyen nincs jelen a játéktéren, semmire nem megyünk vele (ez gyakran megeshet).
• Fireball (Sárga kör): Egy adott sugarú (5x5-ös) körben robbanást idézhetünk elő. Mivel a legjobb helyen próbáljuk mindig eldurrantani, a gyors célzásból fakadóan nagy a hibalehetőség. Gyakran lehet megmentőnk, de a villám mellett eltörpül az értéke.
• Reverse (99-esre emlékeztető hieroglifa): Gyakran hozza vissza a reményt, mivel 10 labdacsnyit tolatnak vissza a bogarak, míg mi bőszen durrogtatunk. Hátránya, hogy a hirtelen irányváltoztatásokkor nagy a mellélövés esélye, mellyel fölöslegesen tovább növeljük a sort.
• Wild Ball (Egy színváltó, arcszerű hieroglifa): Ez egy semleges színű lövedéket eredményez. Becsapódáskor felveszi a szomszédok színét, így minimum egy hármas fogattól búcsúzunk. Érdemes a két legtöbb egyforma színű szakasz közé beékelni a legnagyobb hatásfok elérésének érdekében.
• Stop (Piros lépő emberalak): Néhány másodperces pihenőre kényszeríti a szkarabeuszokat; azért arra ne számítsunk, hogy most lesz időnk bedobni egy kávét meg egy krémest... Ha gyorsak vagyunk, kisebb előnyhöz juthatunk.
• Slow (Sárga kígyó): Ezen zsákmányért cserébe egy rövid időre „bullet time”-ot kapunk. Na jó, ez egy kicsit túlzás, de körülbelül 5 másodpercig sokkal lassabban taszítják a bogarak a kakisort, míg mi nem lassulunk.
• Speed Shot (Zöld macskaisten fej): Ezt tartom a leghaszontalanabb képességnek. Felvételével egy rövid ideig tartó célzássegítő sugarat kapunk. A játék során nagyon hamar elsajátítjuk a célzást, és a mozgást is beleszámítva pontos találatokat érünk majd el. Számomra értéktelen volt.
Mivel alkalmi játékról beszélünk, bárhol abbahagyhatjuk a játékot, és ugyanott folytathatjuk a későbbiek folyamán (csak életeink elfogyása esetén kell elölről kezdeni az utolsó fejezetet). A szakaszok végén pedig egy táblázatban megtekinthetjük eredményünket, úgymint a lövések, gyűjtött ékkövek és érmék, kombók és sorozatos robbanások száma.
Nem mindennapi dolog, hogy egy ilyen apró játékhoz kiegészítő is készül, mely ez esetben az Amun Rising nevet kapta. A történetről annyit, hogy ismét Egyiptomban járunk, és a lázadó Megiddo hercegét kell feltartóztatnunk, akinek célja, hogy megdöntse a fáraó hatalmát, és így eluralkodjon a káosz a két világ között.
Amun felemelkedését inkább külön játéknak nevezném, mint kiegészítőnek, hiszen az elődjével megegyező mennyiségű új pályát tartalmaz. Sajnos az igazi újdonságok tekintetében már rosszabb a helyzet. A főmenün és pályákat tartalmazó térképen (új történetek Egyiptom földjéről) kívül nem sok különbséget fedezni fel, sőt az alapjátékból is feltűnik több pálya kicsit más színekben és különböző motívumokkal a háttérben. Azért megemlítem, hogy kapunk egy újabb power upot (azaz egy elkapható szimbólumot), mely skorpió képében jelentkezik, és az utolsó tíz gömbünket villámgyorsan lemarja. Továbbá feltűnt, hogy a nehézségi szinthez is hozzányúltak kicsit, hiszen az előd kihívása a vége felé igen komolynak volt mondható. Itt már le kell mondanunk a véres verejtékcseppekről és idegölő pillanatokról (azért a páros pályák meg bosszanthatják az embert) a tízes feletti pályaszakaszok esetében is. Végeredményben egy kis jóindulattal elfogadható a kevés újdonság felvonultatása mellett is ez az új kaland - azért külön még 20 ropogós dolcsit nem ér meg számomra...
A megvalósításról és a kivitelezésről csak jót tudok elmondani. A rajzok szépek, ízlésesek. Színekben gazdag egyiptomi világ tárul elénk, jól érzi magát benne az ember, még a villámot is sikerült igen pofásra megalkotni. Megvannak az alap beállítási lehetőségek, oktatópálya helyett pedig egy egyszerűen értelmezhető képernyőn keresztül magyarázzák el készítői a program használatát. A hangokat és a zenét is dicséret illeti: robbanások, gördülő golyók robaja, érmék, ékszerek csörrenése mind-mind a helyén van. Még a szexi női hang suttogása sem zavaró, ahogy azt mondja: „Back”. A zene folytonos és összhangban van a hangokkal, igaz, nem túl változatos - egyszerűségében rejlik a tökéletessége, passzol a játékhoz. A legnagyobb negatívumként a 20 dolláros részenkénti árat (tehát Amun nélkül) tartom, valahogy nekem soknak tűnik, hiszen kicsivel többért már nagyobb neveket is kapunk.
Megjegyzem továbbá, hogy kíváncsi voltam, vajon milyen minőségű termékekkel próbálják fenntartani a fejlesztők az alkalmi játékosok érdeklődését, esetleg mivel próbálják elcsábítani a hardcore gamereket. De ugorjunk is neki, és ismerkedjünk meg e műfaj egyik gyöngyszemével!
Egyiptom, Szkarabeusz, trágya
A sztori… Na ez az, nincs sztori. Na jó azért össze lehet hozni valamit, ha megerőltetjük egy kicsit magunkat. Ugyanis vár ránk a fáraó, és ha találkozni akarunk vele, meg kell felelnünk az elénk táruló megannyi kihívásnak. Mégpedig az elvetemült, vérszomjas szkarabeuszbogarakat kell megakadályoznunk ördögi tervük véghezvitelében. Ezek a kis ízelt lábaikkal elszántan görgetik a különböző színekben pompázó kakigalacsinjaik tömegét, hogy betermeljék a piramisok zugaiba későbbi lakomázás céljára. Na most, vagy bulira készülnek, vagy nagyon éhesek, mert rengeteg golyóval tekernek. 88 pályán keresztül kell elvégeznünk ezt a feladatot, mely végigvezet az ősi Egyiptom meseszép vidékein. Izgi.
A játék lényege, hogy ezen ürülékgolyó-csíkokat eltüntessük. Ezt úgy tehetjük meg, hogy három azonos színűt egymás mellé illesztünk a kakipultunk (ez jó) segítségével. Azaz, mi is egy ganéjgalacsin-vetővel vagyunk felszerelve, és jó célzással minimum triumvirátusokat robbanthatunk szét. Természetesen háromnál nagyobb csoportokat is megsemmisíthetünk, de nem ritka a sorozatos bandák eliminálása sem. Egyszerre csak egyfajta színű lasztit lövünk a tömegbe, ezért előfordulhat, hogy olyan színünk van, amit sehova nem illik. Ezt a problémát orvosolja részben a jobb egérgombos kattintás, mely egy másik színre (a kilövő alján látható a következő szín) vált. Még mindig megvan az esély, hogy nem stimmel egy szín sem, így ebben az esetben gyorsan lőjük el vaktában (játéktéren kívülre) minimum az egyik gombócot! Eredményességünket pontokkal jutalmazza a játék, míg jobb esetben különböző extra jutalmak is az ölünkbe potyoghatnak - de nézzük ezeket részletesebben.
Golyós bogarak támadása
A történetben való előrehaladást egy térképen követhetjük végig, mely Egyiptom Nílus-menti vidékét ábrázolja. A torkolatnál lévő Alexandriából indulunk, útba ejtjük a piramisokat, a szfinxet, Necropolist, és még számos nevezetességet, hogy a végén elérjünk Philae-be. A pályák szakaszokra vannak tagolva (ezeket jelzik a nevezetességek), és csak akkor léphetünk tovább egy adott blokkon, ha megadott számú élettel teljesítjük az alfejezeteket. Meg kell mondanom, a vége felé minden életünkre és ügyességünkre szükségünk lesz, hogy teljesítsük az adott szakaszt, és továbbléphessünk. Ez maga után vonja a „minél bénábbak vagyunk, annál nagyobb játékidőt biztosít a program” elvének érvényesülését. És még akkor nem is említettem a páros helyszíneket, ahol két bogár keseríti meg az amúgy is stresszes, kapkodó életünket... Itt egyszerre kell két helyre figyelnünk, de könnyítésképpen jelentősen lassabban haladnak a kijárat felé kis barátaink.
Mindebből érezhető, hogy bizony több napos (ha nem hetes) szórakozásról van szó. Maguk a pályák mérsékelten változatosak, kicsit cifrább megoldásokat is vártam volna. Azért előfordul egy-két igen kacifántos megoldás amellett, hogy pályaelemként alagutak, hidak (itt védettséget élveznek a golyók lövedékeink elől) is feltűnnek. Egy idő után elfogynak az új pályák és ismétlődés figyelhető meg, csak az adott szakasz utolsó helyszíne változik komolyabban. Az új fejezetek látványban kicsit mindig eltérnek egymástól: más színeket, motívumokat, hieroglifákat és alakzatokat kapunk, nem beszélve egy-egy új színű golyó megjelenéséről.
Végtermék eltüntetésért jutalom?
Nem beszéltem még a játék magjáról, ami mindennek az alapja, vagyis a pontozásról. A pályák teljesítése egy adott pontszám megszerzésével teljesül, melyet egy folyamatosan töltődő csík jelez. A nagyobb pontszámokat különböző kombókkal érhetjük el, melyek az eltüntetett labdák számával és az egymás utáni robbanásokkal vannak összefüggésben. A nagyobb kombók eredményeképpen jutalom ékköveket (gems) kapunk, melyek további pontokat érnek. Ügyeskedéseinkért további „kockacukor” az ankh érme, melyből minden begyűjtött harmincadik darab egy plusz életet eredményez. Gondolom, nem kell ecsetelnem, ennek mekkora jelentősége van...
A végére hagytam a finomságokat, vagyis a power upokat (természetesen magas pontok, kombók után járnak). Ezek a szimbólumok valamilyen képességet hordoznak magukban, melyek a játék kimenetelére és a maradék gömböcskék sorrendjére, további létezésükre lehetnek hatással. Vannak automatikusan életbelépő vagy manuálisan aktiválható változásokat előidéző szuperképességek; ezek között találunk igen hasznosakat és természetesen gyengébb tulajdonsággal rendelkezőket is. Egyértelmű, hogy a hasznosak is csak szerencsés esetben jelenthetnek számottevő előnyt. Alant egy felsorolásba részletezem őket; fentről lefelé haladva egyre veszítenek értékükből az extra jutalmak (a dőlt betűseket pedig saját kezűleg süthetjük el).
• Lightning (Fehér villám): A villám erejét hívhatjuk segítségül, mely a pálya teljes hosszában, és körülbelül három gömbi szélességben pusztítja el a gördülő ganajokat. A legnagyobb pusztítást a függőleges pályaszakaszokon végezhetjük, de nem egyszerű pozícionálni a kapkodás közepette.
• Color bomb (Véletlen színű szkarabeusz): A szimbólum színe határozza meg, hogy mely „tökéletes formák” pusztuljanak el azonnal. Az eltűnt egységek révén nagyobb eséllyel kerülnek egymás mellé azonosak, tehát további detonációsorozatok várhatók. Ennél sem elhanyagolható tényező a szerencse, mivel ha olyan színt dob a gép, amilyen nincs jelen a játéktéren, semmire nem megyünk vele (ez gyakran megeshet).
• Fireball (Sárga kör): Egy adott sugarú (5x5-ös) körben robbanást idézhetünk elő. Mivel a legjobb helyen próbáljuk mindig eldurrantani, a gyors célzásból fakadóan nagy a hibalehetőség. Gyakran lehet megmentőnk, de a villám mellett eltörpül az értéke.
• Reverse (99-esre emlékeztető hieroglifa): Gyakran hozza vissza a reményt, mivel 10 labdacsnyit tolatnak vissza a bogarak, míg mi bőszen durrogtatunk. Hátránya, hogy a hirtelen irányváltoztatásokkor nagy a mellélövés esélye, mellyel fölöslegesen tovább növeljük a sort.
• Wild Ball (Egy színváltó, arcszerű hieroglifa): Ez egy semleges színű lövedéket eredményez. Becsapódáskor felveszi a szomszédok színét, így minimum egy hármas fogattól búcsúzunk. Érdemes a két legtöbb egyforma színű szakasz közé beékelni a legnagyobb hatásfok elérésének érdekében.
• Stop (Piros lépő emberalak): Néhány másodperces pihenőre kényszeríti a szkarabeuszokat; azért arra ne számítsunk, hogy most lesz időnk bedobni egy kávét meg egy krémest... Ha gyorsak vagyunk, kisebb előnyhöz juthatunk.
• Slow (Sárga kígyó): Ezen zsákmányért cserébe egy rövid időre „bullet time”-ot kapunk. Na jó, ez egy kicsit túlzás, de körülbelül 5 másodpercig sokkal lassabban taszítják a bogarak a kakisort, míg mi nem lassulunk.
• Speed Shot (Zöld macskaisten fej): Ezt tartom a leghaszontalanabb képességnek. Felvételével egy rövid ideig tartó célzássegítő sugarat kapunk. A játék során nagyon hamar elsajátítjuk a célzást, és a mozgást is beleszámítva pontos találatokat érünk majd el. Számomra értéktelen volt.
Mivel alkalmi játékról beszélünk, bárhol abbahagyhatjuk a játékot, és ugyanott folytathatjuk a későbbiek folyamán (csak életeink elfogyása esetén kell elölről kezdeni az utolsó fejezetet). A szakaszok végén pedig egy táblázatban megtekinthetjük eredményünket, úgymint a lövések, gyűjtött ékkövek és érmék, kombók és sorozatos robbanások száma.
Kiegészítő is van?
Nem mindennapi dolog, hogy egy ilyen apró játékhoz kiegészítő is készül, mely ez esetben az Amun Rising nevet kapta. A történetről annyit, hogy ismét Egyiptomban járunk, és a lázadó Megiddo hercegét kell feltartóztatnunk, akinek célja, hogy megdöntse a fáraó hatalmát, és így eluralkodjon a káosz a két világ között.
Amun felemelkedését inkább külön játéknak nevezném, mint kiegészítőnek, hiszen az elődjével megegyező mennyiségű új pályát tartalmaz. Sajnos az igazi újdonságok tekintetében már rosszabb a helyzet. A főmenün és pályákat tartalmazó térképen (új történetek Egyiptom földjéről) kívül nem sok különbséget fedezni fel, sőt az alapjátékból is feltűnik több pálya kicsit más színekben és különböző motívumokkal a háttérben. Azért megemlítem, hogy kapunk egy újabb power upot (azaz egy elkapható szimbólumot), mely skorpió képében jelentkezik, és az utolsó tíz gömbünket villámgyorsan lemarja. Továbbá feltűnt, hogy a nehézségi szinthez is hozzányúltak kicsit, hiszen az előd kihívása a vége felé igen komolynak volt mondható. Itt már le kell mondanunk a véres verejtékcseppekről és idegölő pillanatokról (azért a páros pályák meg bosszanthatják az embert) a tízes feletti pályaszakaszok esetében is. Végeredményben egy kis jóindulattal elfogadható a kevés újdonság felvonultatása mellett is ez az új kaland - azért külön még 20 ropogós dolcsit nem ér meg számomra...
Végeredmény
A megvalósításról és a kivitelezésről csak jót tudok elmondani. A rajzok szépek, ízlésesek. Színekben gazdag egyiptomi világ tárul elénk, jól érzi magát benne az ember, még a villámot is sikerült igen pofásra megalkotni. Megvannak az alap beállítási lehetőségek, oktatópálya helyett pedig egy egyszerűen értelmezhető képernyőn keresztül magyarázzák el készítői a program használatát. A hangokat és a zenét is dicséret illeti: robbanások, gördülő golyók robaja, érmék, ékszerek csörrenése mind-mind a helyén van. Még a szexi női hang suttogása sem zavaró, ahogy azt mondja: „Back”. A zene folytonos és összhangban van a hangokkal, igaz, nem túl változatos - egyszerűségében rejlik a tökéletessége, passzol a játékhoz. A legnagyobb negatívumként a 20 dolláros részenkénti árat (tehát Amun nélkül) tartom, valahogy nekem soknak tűnik, hiszen kicsivel többért már nagyobb neveket is kapunk.
