A régi vágású, főleg okkult témájú horrorfilmek egyik leggyakoribb és legszaftosabb eleme kétségkívül a szex. A videojátékok esetében viszont nem igazán tudunk olyan címet említeni, ahol a két ösztönös emberi elem, a borzongás és az erotika szorosabban összefonódna, legfeljebb a groteszkség fokozásának eszközei a csonkított vagy pucér testek. A közelmúltban ezen eddig az Agony című játék próbált változtatni, aztán megjelent a lovecrafti elemekből merítő Lust for Darkness, aminek első blikkre főleg koncepciója tűnik érdekesnek. Igaz, a Luminarium stúdió nem ezzel fogja megreformálni a műfajt.
KOMÓTOS ELŐJÁTÉK
A kísérletezésen alapuló, erősen narratív játék leginkább egy erotikus sétaszimulátorra hasonlít, de ebben a formátumban is sok lehetőség rejtőzik, elég csak a Firewatchra gondolni. Ezt fűszerezi a lopakodós horrorokra jellemző játékmenet, és természetesen mindezt belső nézetből kapjuk. Harcolnunk nem kell, annál többet nesztelenül sétálni, fejtörőket megoldani, és összerakni a fejünkben a történetet, miközben csúszunk-mászunk, és tárgyakkal lépünk interakcióba egy viktoriánus villában.
A történetben először egy Amanda nevű lány bőrébe bújva kell válaszokat találnunk, aki egy pincehelyiségben ébred, később pedig a viktoriánus ruhát viselő Jonathan nevű főhőst kapjuk kéz alá (rossz, aki rosszra gondol), aki a Yelverton Mansionben kutat elveszett felesége után. Idővel egyre több minden kiderül arról, mibe is csöppentünk – éppenséggel egy másik dimenzióba, Lusst'ghaa-ba. A hedonizmus és a burzsujság feromonoktól fülledt sötétségében bóklászni pedig látványos, az elemek a helyükön vannak, a vizualitásra nem lehet panasz – ugyan nem a mai tripla A-kategóriás csodák fejlettségével vetekszik. A lávaszerű fények, fallikus totemek és apró elemek mind rendkívül tudatosan építik fel az okkult atmoszférát, ezt lehetne kiemelni az egyébként meglehetősen lassú folyású program fő erősségeként.
SZEX ÉS MÁS SEMMI?!
Az álarcokat viselő, orgiákon résztvevő kultisták nem csak vagánykodásként kerültek be a játékba, az erotika ábrázolása sem olyan naivan bugyuta, mint a legtöbb játékban. Itt az orgia valóban orgia, a Redtube-ra hajazó arcpirító valóságában láthatjuk a jeleneteket, mindezt a lovecrafti univerzum elemeivel vegyítve. Az egyik ilyen konstans elem a csápokon túl természetesen a téboly veszélye: az egyes fejtörők megoldásához felvehetünk egy különleges képességeket adó maszkot, amivel áttekinthetünk a valóság másik szövetébe, ám csak rövid ideig használhatjuk ezt az előnyt, máskülönben megőrülünk. Sok fejtörő esetében az adja a játék feszültségét, hogy a maszkot le és fel kell helyeznünk, hogy különféle perspektívából láthassuk a helyszínt, na és persze az alkalmanként támadó hallucinációk is meglehetősen összezavarják az embert – néha csak úgy hirtelen átalakul az egész környezet, és már magunk sem tudjuk, mi a valóság, ezzel nagyon okosan trükközik a program. Kár, hogy ennél több pozitívumot nem igazán lehet említeni, és nem is külösebben zárul csattanóval a vég.
A kihívás mértéke sosem annyira frusztráló, hogy elhajítsuk a billentyűzetet, sőt. A Lust for Darkness narratívájában hozza az elvártat, de azért látszik, hogy egy kicsi, független csapat munkája, mégis talán többet ki lehetett volna hozni az alapötletből – így csak egy érdekes kirándulás a fülledt elmébe, egy egyéjszakás kaland, amit hamar el fogunk felejteni.
