A tavalyi év egyik legjobb játéka volt a Lost Judgment, tehát egy percig sem gondolkodtam azon, hogy a DLC-re ráugorjak-e vagy sem. Bevallom, nem számítottam sokra, hiszen a legtöbb ilyen mellékág a Yakuza-szériában nem valami nagy durranás, de azért reménykedtem. Imáim meghallgattattak, vagy koppantam egyet a Kamurocho-I betonon? Nos, fogalmam sincs, hogy a Ryu Ga Gotoku stúdió játékainak rajongói számára Masaharu Kaito mennyire érdekes, vagy épp szívüknek mennyire kedves karakter. Két játékban tűnt fel eddig, és korábban nála fontosabb karakterek sem kaptak igazán erős, különálló sztoriszálat, pedig vannak páran, akik legalább annyira érdekesek, hogy megérdemeltek volna egy néhány órás kalandot (Kaoru Sayama karakterének egy normális lezárás, Nishiki átalakulása a Yakuza 0 és 1 között, és még hosszan sorolhatnám). Én mindig is kedveltem Kaito-t, de soha nem éreztem úgy, hogy szükség lenne köré építeni egy komolyabb történetet, de miután kimaxoltam a DLC nagyjából 5-7 órányi tartalmát, azt kell mondanom: igen, ez kellett!
A kevesebb néha több
A történet szerint a Judgment-címek főszereplője, Yagami, épp egy komolyabb ügyet próbál feltárni vidéken (erre a sztorira szintén kérnék egy DLC-t!), tehát minden egyéb feladat hű társára és barátjára, Kaito-ra hárul, hiszen a Yagami Detektív Ügynökség kapja az újabb és újabb megoldásra váró ügyeket. Az egyik ilyen ügy a vártnál jóval személyesebbé válik Kaito számára, hiszen kiderül, hogy ügyfele egy milliomos tech guru, akinek a felesége főszereplőnk egykori szerelme. Sajnos a nő elméletileg két évvel korábban öngyilkos lett, de a férj szerint valami turpisság áll a dolog háttérben, és lehetséges, hogy a nő valójában él és virul… Kaito-ra hárul tehát a detektívmunka, miközben megpróbálja kinyomozni, hogy mi is történhetett valójában egykori szerelmével.
A főbb szereplőket a két fő Judgment-epizód is mélyen bevonta érzelmileg a történetbe, de ennyire talán egyik sem volt személyes ügy. Megismerjük Kaito múltját, Mikiko-val való megismerkedését és kapcsolatuk kibontakozását, és persze a jelenben is szépen lassan göngyölítjük fel, hogy mi is történik éppen. Természetesen itt is, ahogy általában ezeknél a kalandoknál, valami egyszerűnek tűnő ügyből bontakozik ki valami nagyon komplex és nagyszabású történet. Nem mennék el addig, hogy ez a készítők eddigi legjobb története, de amire kifut, az amolyan… hűha! Az utolsó egy órában olyan dolgok történnek, hogy ide a 18+-os karika hatványozottan szükségeltetik. A történet és a karakterek megírása még mindig a készítők legnagyobb erőssége, minden pózerkedés és túlzás ellenére (ezek ilyen nagyon japán dolgok, tudjátok), és itt sem vallanak szégyent.
Hol a deszka, s deszkása?
A kiegészítés egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem került bele szinte semmi újítás. Ezzel gond nem lenne, lévén egy röpke kis kalandról van szó a már megismert univerzumban, de talán ami a legfeltűnőbb, hogy a Lost Judgment során behozott mechanikákból lényegében semmi sem köszön vissza. Nincs gördeszka, se parkour, nincs telefonos applikáció-használat, kütyük terén is csak a drónunk van kéznél, de még a szokásos kis mellékügyek sem jelennek meg, ami azért szomorú.
Cserébe Kaito megkapja a maga kis extráit. Két új harcstílust, egy kisebb adag feloldható képességet, illetve ami talán a legfontosabb: a szaglást és hallást. Nem viccelek, a szokásos detektív módban történő keresgélés két új réteggel bővült, mivel Kaito szaglása és hallása elég kifinomult, ezért ez sokban hozzájárul a nyomok utáni kutatásban. Kiszagol mindenfélét, és az orruk alatt motyogó emberkéket is könnyedén ki tudja hallgatni. Na meg persze simán megtalálja a városszerte lepakolt macskákat, akik a történet során ilyen-olyan extra tárgyakkal látnak el minket. Lényegében ez minden, amivel a The Kaito Files szolgálni tud. Masszív, egészen drámaivá váló történet (simán a Ryu Ga Gotoku egyik legjobbja), szokásos játékmenet, és persze egy tucat macska meg bűzlő kuka. Akármilyen furán is hangzik ez, köszönöm szépen, én kegyetlenül élveztem!
