Merészség. Kreativitás. Kockázatvállalás. Legyünk teljesen őszinték: először aligha ezek a szavak jutnak az eszünkbe, mikor meghalljuk az EA nevét. Pedig a kaliforniai kiadóóriás azért időről-időre kilép AAA kategóriás komfortzónájából, hogy felkaroljon néhány érdekesebb indie projektet is, és általában elég jó ízléssel válogat a lehetséges játékok között. Hiszen az EA Originals kezdeményezésnek hála olyan nagyszerű címek láthattak napvilágot, mint az It Takes Two, a Sea of Solitude vagy épp a Knockout City, most pedig itt a legújabb gyöngyszem, a Lost in Random képében.
A véletlenszerűség varázsa
A Lost in Random háttérvilága leginkább egy, Tim Burton munkásságát idéző, önmagából kiforgatott gyermekmeseként jellemezhető. A történet szerint Random királyságában járunk, amit egy gonosz királynő és az ő fekete dobókockája irányít. A birodalom lakosai teljesen ki vannak szolgáltatva a sors szeszélyeinek, így egész életük teljesen véletlenszerű: hogy mást ne mondjunk, a tizenkettedik születésnapján minden gyermeknek dobnia kell a fekete kockával, és ez határozza meg, hogy Random hat királyságának melyikében éli le teljes hátralévő életét.
Pontosan ez történik főhősünk, Even nővérével is, akire rámosolyog a szerencse, és hatost dob. Ez elméletben azt jelenti, hogy a lány Random legjobb környékére költözhet, és közvetlen a királynő mellett élheti le az életét, teljes pompában és luxusban, azonban Even azt gyanítja, hogy testvére korántsem örül annyira a környezetváltozásnak, mint kéne. Ez a gyanúja pedig tovább erősödik, mikor nővére szelleme egy éjszaka megjelenik a házukban. Even természetesen azonnal a jelenés nyomába indul, és bár a Randomon átvezető útja egyáltalán nem nevezhető könnyűnek, dolgát jelentősen megkönnyíti, hogy egy véletlen balesetnek hála rátalál a világ legritkább és legértékesebb relikviájára: egy, a királynő akaratától független dobókockára.
Bízd magad a szerencsére!
Játékmenetét tekintve a Lost in Random egy meglehetősen érdekes mixnek mondható. Alapból ugyanis szabadon közlekedhetünk a félig-meddig nyitott pályákon, különféle kincsek és mellékküldetések után kutatva, akárcsak a legtöbb akció/kalandjátékban, azonban az egyes összecsapások során a program átvált a kártyagyűjtögetésre és kockadobásokra épülő mechanikákra.
Mindezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy az ellenfeleink testéről lelőtt kristályok segítségével tölthetjük dobókockánkat, valamint húzhatunk újabb és újabb lapokat paklinkból. A folyamat közben bármikor lehetőségünk van dobni is, ilyenkor az idő megáll, mi pedig kapunk némi „kocka energiát”, amit az épp a kezünkben lévő lapok kijátszására használhatunk. Idézhetünk például különféle fegyvereket, csapdákat vagy bombákat, de emellett más, „technikai” lapok is a rendelkezésünkre állnak, amikkel a saját életünket könnyíthetjük meg.
És bár mindez papíron elég bonyolultnak hangozhat, a gyakorlatban szerencsére elég jól működik a rendszer. Először ugyanis csak pár egyszerűbb lapot kapunk, és innen szép, megfontolt tempóban bővíthetjük repertoárunkat, így lesz időnk bőven beletanulni ebbe a meglehetősen egyedi rendszerbe. Egyedül talán a harcok eleje nem az igazi, ugyanis minden összecsapás azzal kezdődik, hogy ellenfeleink testéről lelövöldözzük a kristályokat, ami azért az ötödik vagy hatodik alkalom után már enyhén szólva is monotonnak mondható. Arról nem is beszélve, hogy ha nincs szerencsénk, és nem húzunk egyetlen fegyvert sem, akkor ezt a folyamatot párszor még meg kell ismételnünk, mielőtt elkezdődhetne a tényleges harc.
A kártyázás mellé pedig kapunk egy igen szépen kidolgozott világot is. Maga a játékmenet ugyan javarészt lineáris, azonban a legtöbb szinten így is akad pár eldugott zug, ahol különféle extra erőforrásokra és gyűjthető extrákra lelhetünk, így a Lost in Random kifejezetten bátorítja a felfedezést és a barangolást.
Tündérmese egy kis csavarral
Végezetül pedig komoly hiba lenne megfeledkezni a játék hangulatáról, ami valami félelmetesen jó lett. A Lost in Random minden eleméből valósággal csöpög a kifacsart, gótikus tündérmese hangulat, legyen szó akár a szereplőkről, akár a helyszínekről, akár magáról a történetről. Épp ezért érdemes néha megállni és megcsodálni azt a világot, amit a fejlesztők felépítettek. Random királyságának minden egyes kerülete egyedi és a maga módján gyönyörű környezet.
Minderre pedig a zene és a szinkron is rátesz egy lapáttal. Előbbi egy kicsit visszahúzódó, de így is roppant kellemes, utóbbi pedig az esetek túlnyomó többségében valódi telitalálat. A Lost in Randomban ugyanis a legtöbb szereplő szinkronizálva van, a színészek pedig nagyszerű munkát végeztek. Az én kedvencem például rövid időn belül a kártyákkal házaló kufár/szekrény hibrid lett, de igazából egyik szereplőre sem lehet panasz.
Random visszavár
Mindent összevetve a Lost in Random a hónap egyik legkellemesebb indie megjelenése. Bár a harcrendszere nem tökéletes, de azért így is elég egyedinek és mélynek mondható, mindehhez pedig egy remekül kidolgozott és félelmetesen mély világ is társul. Épp ezért, ha valakinek bejönnek ezek a sztoriorientált, független alkotások, akkor jó eséllyel az EA Originals legújabb üdvöskéjében sem fog csalódni.
