A kisebb gyerekeknek, és a pihentető puzzle-játékok szerelmeseinek új kedvence lehet az Ogre Pixel legfrissebb műve, ha szemet tudnak hunyni néhány bosszantó aprósága felett. A mexikói indie csapat eddig leginkább mobiljátékokban utazott, aminek nyomai a Lonesome Village-ben is kifejezetten sokszor tetten érhetőek, ez azonban semmit nem ront az élményen. Akkor mégis mitől lesz egyszerre szerethető és frusztráló Wes, a kis prérifarkas kalandja? A tesztből máris kiderül.
Jöttem, láttam, segítettem
Igazán vegyesek az érzelmeim és az élményeim, miután (jó)néhány napot Ubhora városka kedves lakói között töltöttem. A történet tetszetősen indít, erre nem lehet különösebb panaszunk, ahogyan a játékmenetre sem, ami végig friss és változatos tud maradni. Az események sűrűjébe egy rejtélyes incidenst követően csöppenünk bele. Az egykor élénk és nyüzsgő település hirtelen teljesen elnéptelenedik, a különböző állatkák egy szempillantás alatt eltűnnek, majd a semmiből megjelenik egy hatalmas, több emeletes torony, ami megannyi kérdést szül bennünk. Vajon tényleg egy titokzatos szekta áll mindezek mögött? Találkozni is fogunk velük? De ha az egész játék ennyire aranyos, gyermeki és erőszaktól mentes, akkor mégis hogy győzedelmeskedhetünk felettük? Segítségünkre mindenben a varázstükrünk, később pedig a fokozatosan felszabadított falusiak lesznek, de a feladványok megoldásaiban leginkább csak magunkra és szemünk számára láthatatlan dolgokat is felfedő nagyítónkra támaszkodhatunk.
A barátság ereje
Gyerekfejjel sajnos már nem tudom értékelni az átélteket, bár gyanítom, a dolgok negyede sem bosszantott volna annyira, mint most. A rejtélyesen megjelent toronyban szintenként rövid fejtörőket oldunk meg, amik főleg a logikánkra és a memóriánkra épülnek, ez eddig teljesen oké. Könnyed és kreatív feladatokat kapunk, amiket egy kis gondolkozás után bárki meg tud oldani, sőt kis túlzással akár úgy is mondhatnám, hogy a játék 0-tól 99 éves korig leköthet szinte mindenkit. Nagyon tetszett, hogy a különböző emeleteket attól függően tudjuk megnyitni, hogy a már kiszabadított lakókkal mennyire barátkoztunk össze, avagy mennyi mindenben segítettünk nekik. A rejtvények és az elvégzendő feladatok is fokozatosan nehezednek, ami az előbbieknél nem baj (ha valami nagyon nem megy, azt át is ugorhatjuk) az utóbbinál viszont annál inkább.
A játék ugyanis nagyon lassan indul be, emellett pedig borzasztóan szájbarágós is. Coronya, akivel a varázstükrünkben kommunikálunk, sokkal többször szeretne velünk kapcsolatba kerülni és segíteni, mint az indokolt lenne, az egyes kulcsfontosságú eszközeinkre ugyanakkor már nincsen külön gyorsgomb. Mindig be kell lépni a hátizsákunkba, ki kell keresnünk, és be kell állítanunk, hogy éppen mit szeretnénk használni. Ez rengeteg időt elvesz fölöslegesen, és öt percen belül a sokadik kattintgatás már bosszantó, főleg annak fényében, hogy a térképet is csak a táskánkból tudjuk elérni, így lényegében többet navigálunk ott, mint a játékban. Tartalom és tennivaló azonban szép számmal akad, a mellék- és főküldetések között kedvünkre válogathatunk a fejtörőkből, bár ezek szinte kivétel nélkül kimerülnek annyiban, hogy valamilyen dolgot szerezzünk meg, legyen az étel vagy akár használati tárgy.
A különböző párbeszédeket jelenleg nem lehet átugrani, ha netán elfelejtettük, hogy kinek mit ígértünk, akkor az egész monológot újra meg kell hallgatnunk. A küldetések egyre időigényesebbek és összetettebbek lesznek, ezért nagyon nem örültem annak, hogy a nálunk lévő naplóban szinte mindent dokumentálhatunk, kivéve azt, hogy éppen milyen feladatokat vállaltunk el, és azokkal épp hogy állunk. A batyunk tartalmának menedzselése is inkább felesleges pepecselés, mint hasznos funkció, ugyanakkor kellemes apróság, hogy a karakterünket és az ő lakását is cicomázgathatjuk.
Összességében viszont a játék nagyon aranyos és pihentető, az általam kifogásolt megoldások sem rontanak sokat az élményen, ráadásul a fejlesztők kommentjeit olvasgatva elképzelhető, hogy idővel orvosolva is lesznek. A Lonesome Village tehát – korosztálytól függetlenül – jó választás lehet bárkinek, aki szeretne kellemes környezetben, kedves állatok között kikapcsolódni egy kicsit, és egyszerűbb logikai feladatokkal elütni az időt.
