A tycoon játékok csábereje tagadhatatlan – nem sok ember számára nyílik lehetőség arra, hogy egy komplett vidámpark, város, közlekedési hálózat, filmstúdió vagy étteremlánc felett vehesse át az irányítást, a műfaj legjobbjai pedig nemcsak lehetővé teszik, hogy a játékosok kipróbálhassák magukat ilyen feladatkörökben, de teszik ezt úgy, hogy idegőrlően bonyolult felelősségek helyett egy szórakoztató játékélmény kerekedjen belőle. Mégis, az összes potenciális lehetőség közül egy általános gyár menedzselése, mely a kertitörpéktől a polcokon át a kerékpárokig különböző hétköznapi eszközöket állít elő, nem tűnt a legérdekfeszítőbb feladatnak.
A Little Big Workshop készítői mégis ezt választották játékuk témájaként, és komoly kihívással kellett így farkasszemet nézniük. Az alapfelállás egyszerű: kezünk alá kapunk egy alig háromszobás kis épületet egy-két beosztottal, és egy közeli, kissé furcsa bolttulajdonossal, aki első körben rendel tőlünk néhány kerti törpét. Innen kell felküzdenünk magunkat a ranglétra tetejére, ahol már titokzatos kormányügynökségektől a bútorhálózatokig mindenki méretesre hízott üzemünktől rendeli a termékeket.
Út a csúcsra
Gyárunkat első körben három területre oszthatjuk fel – műhelyre, ahová különböző feladatok elvégzésére alkalmas asztalokat és eszközöket helyezhetünk, raktárterületre, ahol a nyersanyagokat, köztes termékeket és elszállításra váró árukat tárolhatjuk, továbbá pihenő részre, ahol megfáradt dolgozóink kávé, nasi és relaxáló eszközök társaságában töltődhetnek újra. Az indulást követően lehetőségeink még meglehetősen korlátozottak, a termékeket elsősorban általános szaktudású dolgozóink állítják elő kétkezi munkával, bizonyos technológiákhoz és eszközökhöz pedig egyáltalán nem férhetünk hozzá.
A fejlődésnek két fontos módja van – egyrészt megrendeléseket kell vállalnunk és teljesítenünk különböző ügyfelek számára, melyekért pénzt és tapasztalati pontot kaphatunk. Utóbbi révén, ha cégünk szintet lép, lehetőségünk nyílik új technológiák, képességek megnyitására is. Másrészt ahhoz, hogy besorolásunkat növelhessük, és komolyabb üzleti partnerek felé is nyithassunk, mindig előttünk áll egy rakás konkrétan kijelölt feladat – például teljesíteni x darab megrendelést, egy adott ügyféllel elérni a legjobb partnerkapcsolatot – melyek teljesítése után automatikusan új felszerelések, megrendelők, terméktípusok és kihívások nyílnak előttünk.
Vissza a tervezőasztalra
A gyár fejlesztése az egyre több és egy idő után különböző feladatokra specializált dolgozóval, a kezdeti asztalok lecserélésével (gépekre), illetve a változatos termékek gyártásával csak a folyamat egyik oldala. Közel sem mindegy ugyanis, hogy pontosan milyen termékeket vállalunk el, és azokat hogyan gyártjuk le a megrendelők számára. Kétfajta megrendelést kell teljesítenünk, az egyiket a különböző névvel és egyedi stílussal ellátott boltosok ajánlják fel nekünk, akik néha kimondottan bonyolult cikkeket és szoros határidőket állítanak elénk, ami anyagiak terén még veszteséges is lehet, viszont csak ezek által teljesíthetjük a legtöbb célt és ápolhatjuk a kapcsolatot partnereinkkel. Másrészt, hogy a megbízások között is legyen mit tejbe aprítani, illetve pótolni a komolyabb beruházások költségeit, folyamatosan figyelnünk kell a piacot, ahol a játékbeli óra szerint bizonyos termékek iránt naponta változik a kereslet-kínálat, és a mezei vasvilláktól a GPS-szel ellátott gördeszkákig számtalan ígéretesnek tűnő termék gyártására állhatunk rá a komolyabb megbízások között.
Egy rendelés elvállalásakor első lépésünk a tervezőasztal, ahol ki kell választanunk, pontosan milyen lépésekkel és milyen alapanyagokból állítjuk elő a kívánt terméket (a drágább alapanyagok esetén előfordulhat, hogy kevesebb a nyereség, ám a megrendelők lehet, hogy elégedettebbek lesznek) és azokat a lépéseket pontosan gyárunk mely munkaállomásaira szeretnénk kiosztani. Ez a pont az, ahol a szervező lelkületű játékosok a mennyországban érezhetik magukat, ugyanis a munkaasztalok helyes elhelyezésével, megfelelő mennyiségük megállapításával, és a különböző, feladatok optimális elosztását segítő eszközök révén egy idő után akár napokkal rövidíthetik vagy növelhetik egy-egy termék gyártási idejét. Ez pedig, mivel gyárunk fenntartási költségekkel is rendelkezik, dolgozóink pedig kemény munkájukért bért is várnak (ráadásul minél magasabb képzettséggel rendelkeznek, annál többet), egyes helyzetekben életmentő lehet.
Mégis jól jött volna az a Feng Shui…
Ám még az optimális gyártósor berendezésén túl is feladatok tömkelegének kell figyelmet szentelnünk. Ha nem ügyelünk a munkaterületek körüli dekorációra, hangulati elemekre, dolgozóink sokkal lassabban, demotiváltabban haladnak feladataikkal. Eszközeinket időről időre karban kell tartanunk, az egyre bonyolultabb és hosszabb folyamatokkal pedig arányosan kell egyre több kikapcsolódási lehetőséget, profibb automatákat biztosítanunk munkásaink számára, hogy minél gyorsabban feltöltődhessenek, és véletlenül se essenek össze a fáradtságtól. Az egyre több gyártható termékkel pedig természetesen egyre több, fejlettebb munkaeszközt kell vásárolnunk, hogy a növekvő számú részelemből összeálló hosszadalmas tervek gyorsabban végrehajthatók legyenek.
A gyár szintlépése pedig a célok teljesítése után nem csak egyszerűen új termékfajtákkal, eszközökkel és megrendelőkkel jár. Rögtön az első komolyabb szintlépést követően jelentkezik vaudeville-i külsejű nemezisünk, aki hibás döntéseink és kudarcaink esetén egyetlen alkalmat sem mulaszt el, amikor kárörvendően számon kérheti rajtunk ügyetlenségünket, ráadásul időről időre a piac szándékos befolyásolásával és más eszközökkel szabotálja tevékenységünket. Az egyre méretesebb gyár pedig újabb és újabb figyelmet igénylő problémákat is bevonz – akár patkányinváziót, melynek kivédésére például egy kábító bombákat lövő kis ágyút kell telepítenünk, majd azzal manuálisan lebombázni a sebesen rohangáló kis kártevőket, úgy, hogy dolgozóinktól és munkaeszközeinktől lehetőleg minél távolabb robbantsunk.
Mint egy gyerekszoba
A fenti feladatkör meglehetősen összetettnek hangozhat – és sajnos ebből származik a játék két negatívumának egyike is, mégpedig az, hogy hiába kapunk a játék elején egy tutorialt, később az újonnan megnyíló technológiákról, a dolgozóink specializálásáról már csak felugró tipp ablakok vagy a játék kézikönyvének fejezetei világosítanak fel, és számtalan játékelemre kellett így magamtól rájönnöm. A másik a piac dinamikája – ugyanis hiába tárul elénk termékek széles skálája, ezek egy része annyira lassú vagy veszteséges előállítási folyamattal rendelkezik, hogy figyelembe sem vettem őket, inkább csak két-három bevált, jól fizető terméket gyártottam, amíg csak volt rá felvásárló.
Ám ettől függetlenül remekül szórakoztam a Little Big Workshoppal, amit csak segített a játék bűbájos látványvilága, kellemes zenéje és hangulata. Mind a hihetetlenül baráti gépigény, mind az árcímke egyértelműen jelzi, hogy nem kifejezetten a hardcore játékosok voltak a fejlesztők célközönsége (egy többéves, nem feltétlenül játékokra hangolt laptopon is vígan elfut a program), hanem életkortól és videojátékos háttértől függetlenül bárki, aki érdeklődik, vagy szép emlékeket ápol a menedzselős játékokkal kapcsolatban. Ha esetleg ez a leírás illik rátok, bátran ajánlom, hogy tegyetek vele egy próbát.
