Valószínűleg minden felnőtt visszasírja időnként a gondtalan gyerekkort, amikor még minden csupán játék volt, az élet egy izgalmas kaland, a világ pedig egy felfedezésre váró hatalmas játszótér. Ezt az önfeledt, fantáziadús időszakot próbálta meg a maga mókás módján megeleveníteni, és kicsit a felnőtté válás "borzalmával" megkeseríteni a Megawobble csapata. A játékban egy kis kroki – pardon, aligátor – szerepét ölthetjük magunkra, aki kiskorában folyton együtt játszott nővérével, képzeletüket szabadjára engedve változtatva egy szörnyekkel és hősökkel teli fantáziavilággá környezetüket. Testvére az évek múlásával azonban szépen felcseperedett, már számos gond nyomja a vállát, így ez a vidám korszak véget érni látszik, amit viszont hősünk nem hagy annyiban és mindent megtesz, hogy újra közös játékra csábítsa nővérét.
A képzelet szárnyán
A Lil Gator Game tehát egy hallomásra egyszerű és szívmelengető, de közel sem könnyű küldetéssel bíz meg minket, vagyis az idősebb hüllő gyermeki énjének előcsalogatásával, amihez hősünk egy, az együtt töltött időket idéző, de minden eddiginél nagyobb kaland előkészítésén munkálkodik. Terve megvalósításához viszont régi és új barátok segítségére van szüksége, így fő feladatunk gyakorlatilag az, hogy minél nagyobbra duzzasszuk baráti körét. A többi cuki állatka barátságának elnyeréséhez számos vicces, ötletes és szórakoztató feladat teljesítése vezet, de a játék alapvetően teljesen szabad kezet ad mindenben. Nincs konkrét sorrend, időkorlát, megkötés vagy korlátozás a Lil Gator Game világának felfedezésében, egyedül talán állóképességünk szab némi határt az elérhető helyek tekintetében, vagy esetenként egy-egy eszköz hiánya.
Eszköztárunkat bizonyos küldetések teljesítésével bővíthetjük ki, többek között karddal, távolsági "fegyverekkel", ejtőernyővel vagy épp lesiklásra használható pajzzsal, valamint ezek más-más megjelenésű variációival, míg állóképességünket a legkülönbözőbb helyeken felbukkanó őrült majomtól szerzett karkötőkkel fokozhatjuk. Persze ahogy említettem, a játék teljes szabadságot ad, azt csinálunk benne, amit csak akarunk, legyen szó a legmagasabb hegy megmászásáról, a mindenfelé elhelyezett kartonszörnyek lekaszabolásáról, az üdítős flakonok összeszedéséről, a fű lekaszálásáról, a magasból lesiklásról/lecsúszásról, bogásforgásról, szelfizésről és még sorolhatnánk.
Sárkány ellen sárkányfű
A némi The Legend of Zelda: The Breath of the Wild-utánérzést keltő felfedezés igazán szórakoztató, és a barátkozós küldetések is igazán megmosolyogtatóra sikerültek, melyek részeként például egy kislány apukáját kell elszakítanunk a telefonjától, egy csapat gyereknek segíthetünk ebédjük elosztásában, legyőzhetünk pár rémisztő szörnyet, mások képzeletéhez igazodva szerepet játszhatunk, de inkább nem is lővök le több meglepetést. Ezek mellett apróbb kihívásokat is teljesíthetünk, például pajzsunkon adott idő alatt lecsúszva egy távot, ráadásul szinte minden mozzanatunkkal valutaként funkcionáló konfettiket szerzünk, amikből aztán új eszközöket barkácsolhatunk össze.
Mindehhez ráadásul imádnivaló, minimalista – és tetszés szerint akár pixelesíthető – grafikai stílus és kellemes hangulat párosul, ami egy igazi lazulós, "világtól elmenekülős", könnyed kis gyöngyszemmé teszi a Lil Gator Game-et. Egyetlen negatívuma talán pont ennek a végtelen szabadságnak a kissé túltolása, ugyanis nincs például egy térkép, vagy küldetéskövető sem a játékban, így néha könnyű elveszni a fák és dombok rengetegében, sokadszorra is elröppenni egy NPC felett, vagy a játékhoz később visszatérve reménytelenül vakarni a fejünket, hogy mégis hol jártunk, milyen küldetést hagytunk félbe legutóbb. Ezt leszámítva azonban a Lil Gator Game tényleg az év egyik utolsó kellemes meglepetése, amit csak ajánlani tudunk mindenkinek, aki egy gyerekkort idéző könnyed, tét nélküli kalandra vágyik.
