A LEGO, illetve a leginkább 8-bites virtuális legózásra emlékeztető Minecraft elképesztő népszerűségéből kiindulva már jócskán itt volt az ideje, hogy a legós videojátékokra szakosodott Traveller's Tales is előrukkoljon egy építkezős sandbox játékkal, amiben a kreativitásé a főszerep. A Star Wars, Gyűrűk Ura, Harry Potter és egyéb szetteket virtuálisan életre keltő fejlesztőcsapat 2015-ben tette először elérhetővé az akkor még béta verzióban járó LEGO Worldsöt, amely nemrég hagyta el az Early Accesst. A hivatalos megjelenés persze egy ilyen típusú játék esetében nem jelenti azt, hogy minden végleges, hisz elég egy kicsit beleolvasni a steames közösség fórumos témáiba ahhoz, hogy lássuk, még számos ötlet és javítás vár megvalósításra, a készítők pedig odafigyelnek a visszajelzésekre. Külön öröm a rövid vélemények között a fiatalabbak beszámolóját olvasni, végtére is egy elsősorban gyerekeknek szánt családbarát termékről van szó, így a lelkes építők között sok a szülővel vagy testvérrel játszó gyerkőc. Ennek tudatában érdemes a messze nem tökéletes, ám roppant szórakoztató, magyar feliratot is tartalmazó kockás kalandba belevágni.
Ha nagy leszek, építőmester leszek!
A korábbi legós játékokkal ellentétben a LEGO Worldsnek nincs igazán története, hanem egy űrhajójával a világok között utazó felfedezőt irányítunk benne, akivel végcélunk a száz aranykocka összegyűjtése, ezáltal a mesterépítővé válás. Ha ez sikerül, akkor elérhetővé válik a szabadon építkezős játékmód, amelyben azonban csak olyan elemeket és figurákat használhatunk, amelyet a felfedezéseink során már megnyitottunk a legelső tanítópályán összeszedett felfedező eszközünkkel. A játék ilyen módon összetalálkozó felfedezős és építős aspektusa egyrészt egy szuper ötlet, hiszen így végig lesz kellő motivációnk, hogy a procedurálisan generált 3D világok minden zegzugát bejárjuk, másrészt ugyanez a megkötés visszaüt, amikor túl sok időt kényszerülünk egy-egy világban eltölteni.
Az első néhány órában még gyorsan fejlődve szólítjuk sorra magunkhoz az olyan, a tájak átalakításához vagy lerombolásához szükséges eszközöket, amelyekkel tudunk építeni, rombolni, másolni, és átfesteni, eközben pedig még belátható méretű minivilágokban teljesíthetjük a helyiek kéréseit. Feladataink kezdetben egész változatosak: mentsd meg a csapdába esett vagy banditák és szörnyek bántalmazta legóemberkét, esetleg építs, fess át, vagy keress és adj oda neki valamit. Eközben egymástól homlokegyenest eltérő vidékeket deríthetsz fel, legyen az erdő, sivatag, mocsár, havas tundra, barlang, középkori kastély vagy egy népes város. Mindegyik eltérő jellegű területen arra jellemző tárgyak, helyiek, állatok, építmények és járművek tömkelegét találod, amelyeket nem elég felfedezni, hanem a játékban használatos legókockapénzzel egyesével meg is kell venni, onnantól kezdve azonban bárhol és bármikor leteheted vagy eltörölheted őket a világban. A saját építmények létrehozásához egyesével kell összevadászni a különböző elemeket, de a lustákra is gondolva küldetések teljesítésével, vagy kincsesládákból összeszedhető számos tervrajz is, mert a kockáról kockára építés elég macerás.
Sok kis bosszúság
Amint az ugrabugráláson, mászáson és könnyed pofozkodáson összetettségben valamelyest túlmutató tevékenységeket szeretnénk végezni, máris megmutatkoznak a játékmenet csiszolatlanságai. Építkezésnél, illetve bármilyen egyéb, a terepet átalakító műveletnél nemcsak az irányítás körülményes (egér+billentyűzet esetén éppúgy, mint kontrollerrel), de a lehetőségeket ömlesztve tároló almenü, és a rendszeresen beakadó kamera is megnehezíti a dolgunkat. Karakterünk könnyen beakad bizonyos tereptárgyakba vagy szűk helyeken a falba. Építkezés és a terepformáló eszköz használata közben ide-oda ugrál, fúráskor például belepotyogva a gödörbe, miközben mi ki-be zoomolva és a kamerát kétségbeesetten forgatva szerencsétlenkedünk. Ezt elkerülendő építhetünk kockánként is, de mivel ez az építmény méretétől függően baromi sokáig tarthat, nem árt kitanulni a nem mindig felhasználóbarát másolóeszköz használatát.
Szűkebb helyeken, például házakon belül a velünk gondolatbuborékban kommunikáló többi szereplő mondandóját sem látjuk, ami akkor kellemetlen, amikor az alapján próbáljuk megtalálni a tárgymenüből az általa óhajtott valamit. A beragadós és pályából kiesős bugok osztott képernyőn játszva még gyakrabban jelentkeznek, olykor egy-egy fagyás is besikerül, és ha valamilyen repülő alkalmatosságba pattanva próbálunk gyorsan eljutni valahová, az erőteljes belassulások mellett szó szerint a szemünk előtt épül fel a táj. Ha gyalogosan haladva ellenfelekbe futunk, az gyakran gyors széteséssel jár, ugyanis mire az ökölharchoz túl kemény, spéci módszerrel likvidálható szörnyekhez előkaparjuk a megfelelő fegyvert, amivel egyébként precízen célozni sem nagyon lehet, már szét is kaptak.
Szép új világok
Most, hogy lelkiismeretesen elregéltem a zavaró hibák zömét, végre áradozhatok arról, hogy miért olyan nehéz kiszakadni a játékból. Először is 25 aranykocka összeszedése után megnyílnak a közepes, 50 felett pedig a nagyméretű világok, és kedvünkre válogathatunk a generált pályák között, amelyeket nemcsak átalakíthatunk, de bármikor újra is látogathatunk. Egy helyen túl sokat időzve a küldetések ugyan elég önismétlővé válnak, de semmi nem kényszerít ezek sokadik teljesítésére, hiszen vannak más módjai is a haladásnak (kincskeresés, szörnykergetés). Akár csak úgy bóklászhatunk is, mert nagyon szórakoztató, amikor egy kisebb állatsereg követ mindenhová, vagy csak úgy hagyjuk történni a dolgokat emberkénk körül, akit bármikor lecserélhetünk valamelyik egyéni hangokkal és animációval rendelkező megnyitott karakterre vagy humanoid szörnyre.
Egyik kedvencem a játék elejétől elérhető csontváz a tüdők és hangszálak nélkül előadott bájos visítása miatt, de a szárazföldi cápa- és medvelovaglást, vagy a víz alatti lények megülését is elég nehéz megunni, hát még a repülést. Van egy csomó jópofa tárgy is, és a világokat benépesítő élővilág a közbeavatkozásunk nélkül is csinál mindenféle vicces marhaságot, aminek hála olykor egészen szürreális jelenetek bontakoznak ki. Egészen jóleső, amikor a vadnyugati tájon a neked pózoló cowboyt lefényképezed egy vadlóval, valamivel arrébb egy eszkimó igluját befested bugyirózsaszínre, majd egy dzsungel mélyén álló zikkurat tetején a csapdák mögött álló kincsesládában találsz egy banánt, amit tíz perccel később diadalittasan nyújtasz át egy majomnak.
A generált pályák nem mindig tökéletesek, és előfordul, hogy egy-egy ládához csak terepigazítással férünk hozzá, vagy valamelyik tájékozódást segítő jelzés a semmibe mutat, de ezekért bőven kárpótol, hogy lényegében azt csinálunk, amit akarunk. Ez olyannyira igaz, hogy még egy kazamata mélyén sem vagyunk rákényszerítve a csapdák kerülgetésére, hanem eszköztárunkat bevetve legálisan csalhatunk és eltűntethetjük azokat, esetleg átfúrhatjuk a falakat. Kihívás épp ezért az összes elem összegyűjtésén túl nem sok van a játékban, de nem is baj, ha egy legózásról szóló játék inkább leleményességre buzdít.
Aki szerette a fejlesztők korábbi legós játékait, az a LEGO Worldsszel sem tud igazán mellélőni, mert a kiforratlanságok java tolerálható, és idővel talán enyhül, cserébe viszont nem fukarkodik a lehetőségekkel és aranyos gegekkel, valamint sok óra után is tartogat izgalmas meglepetéseket. LEGO-bolondoknak erősen ajánlott!
