Legutóbb az év elején foglalkoztam LEGO-játékkal, akkor jelent meg a LEGO Marvel’s Avengers, ami végeredményben jókora csalódást okozott. Mindössze 70%-ra értékeltem, és ezekkel a sorokkal zártam a tesztemet: „… abban biztos vagyok, hogy néhány új helyszínnél és hősnél sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy a közeljövőben ismét 80% fölé szaladjon egy hasonló LEGO-játék értékelése.”
Nem áltatom magam azzal, hogy a TT Gamesnél olvasták az előző cikkemet, de az biztos, hogy a brit csapatnál is érezték, hogy nem a Bosszúállók volt a legjobb játékuk, és mindent beleadtak a legújabb munkájukba, ami ismét a Star Wars-univerzumba repít minket. Az ébredő Erő története mostanra ugyan már nem kínál túl sok újdonságot, a játékmenet viszont olyannyira rendben van, hogy az én szememben kiköszörülte azt a csorbát, amit a fejlesztők a legutóbbi epizóddal ejtettek a sorozaton.
MEGINT AZ IMÁDOTT GALAXISBAN
A LEGO Star Wars: The Force Awakensben a legutóbbi Csillagok háborúja-film története játszható végig tizenkét fejezeten keresztül, és rögtön az első pálya tartogatott egy kellemes meglepetést, hiszen a Jedi visszatér legendás pillanatait játszhattam újra. Csaták az Endor bolygón, harc a második Halálcsillagon, önfeledt rombolás egy lépegetővel és párbaj Palpatine császár ellen. A nosztalgia szinte azonnal nyakon csapott, és szépen ráhangolódtam arra a kalandra, amit decemberben legalább háromszor láttam a moziban.
A The Force Awakens játékverziója a lényeget tekintve persze ugyanazt nyújtja, mint az összes eddigi LEGO-játék: minden pályán kaptam néhány eltérő tulajdonságokkal bíró karaktert, romboltam, építettem, gyűjtögettem, harcoltam, és az egyszerű logikai feladványokat megoldva jutottam el A-ból B-be. Az unalomig ismert alapokat viszont sikerült olyan pályadizájnnal és ötletekkel feldobni, hogy számomra még sokadszorra is legalább olyan élvezetes volt felfedezni és megoldani egy-egy új szakaszt, mint az első LEGO Star Wars-játékban tizenegy évvel ezelőtt.
NEM KELL SOK A BOLDOGSÁGHOZ
Habár elsőre pillantásra szinte semmiben nem különböznek, a LEGO-játékok rengeteget fejlődtek az elmúlt egy évtizedben, és hiába épült már több mint egy tucat program ugyanarra az alapra, a fejlesztők még mindig nem fogytak ki a jópofa újításokból. Az új LEGO Star Warsban két nagyobb változás kapott helyet, és bár ez a szám nem hangzik túl soknak, ahhoz mégis pont elég, hogy változatosabbá tegye a már bejáratott és jól ismert játékmenetet.
Aki már töltött időt bármelyik LEGO-játékkal, az tudja, hogy minden pályán vannak olyan feladatok, mikor egy kupac elemből kell összeépíteni a továbbjutásunkat segítő dolgokat. Ez a játékelem már a 2005-ös LEGO Star Wars: The Video Game-ben is benne volt, és több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy a TT Gamesnél hozzányúljanak a jól bevált fogáshoz. Építeni a The Force Awakensben is kell, viszont a valódi legózáshoz hasonlóan az esetek többségében nemcsak egy építmény húzható fel a pattogó kockákból, hanem kettő vagy akár három is. Az eltérő lehetőségeket szellemképek jelzik, és csak a megfelelő irányba kell „dobálni” a kockákat, hogy elkészüljön, amit kiválasztottunk. A különböző objektumok ráadásul mindig egyedi funkcióval bírnak, így néha az építési sorrend sem mindegy, éppen ezért a sorozat történetében először vissza is bonthattam a végeredményt, hogy aztán egy másik variációval álljak elő.
A többszöri építkezés lehetősége lényegében része a ránk váró logikai feladványoknak, sokszor csak rá kell jönni, hogy milyen sorrend szükséges mondjuk egy átjáró megnyitásához. A kockák újrarendezésével ugyanakkor alkalmanként elérhetünk egy titkos pályaszakaszt, vagy készíthetünk egy olyan szerkezetet, ami „csupán” valamilyen poénnak vagy vizuális gegnek az alapja. Ez az apró, de annál kreatívabb újítás nemcsak akkor teszi változatosabbá a játékmenetet, ha egyedül vágunk neki a kalandnak, de jó szolgálatot tesz a kanapés multiplayer során is: a gyerekek sokkal inkább élvezik a játékot, ha csapatmunkában megoszthatják egymás között az építést. „Az egyik gépezetet te csinálod, a másikat meg én!”
LEGO GEARS OF WAR
A harc sosem volt a LEGO-játékok erős oldala, és bár ezen a téren is volt fejlődés az évek során, legtöbbször a küzdelem kimerült abban, hogy heves gombnyomkodás közepette szétütöttük a pályára beterelt rosszfiúkat, miközben igyekeztük elkerülni, hogy ne a saját csapattagjainkat szedjük darabokra. Ezek a pillanatok persze nem hiányoznak az új Star Warsból sem, viszont kapunk melléjük egy vadonatúj lehetőséget, amit leginkább a Gears of War fedezékharcos lövöldözésének legóverziójaként tudnék jellemezni.
Szinte minden fejezetben lesz egy olyan szakasz, mikor hőseink fedezékbe bújnak, a kamera ráközelít a karakterekre (lényegében a játék átvált 3rd person shooterbe), és a lövéseket felfogó objektumok mögül kinézve kell elintézni a ránk rontó rohamosztagosokat és egyéb rosszarcúakat. Minden esetben adott számú ellenfelet kell likvidálni, és mivel jórészt túlerő ellen küzdünk, valamilyen cselt is be kell vetnünk, hogy mi kerüljünk ki győztesen a csetepatéból. Az ilyen szakaszok során szabadon mozoghatunk a fedezékek mögött, néha előre kell nyomulni, továbbá itt is nélkülözhetetlen a csapatmunka (vagy a karakterek közti váltogatás), mert harc közben gyakran akadnak olyan specifikus feladatok, amiket csak adott figurák tudnak végrehajtani.
Az élmény ugyan nem tökéletes, lévén a célzás még mindig elég lassú és bénácska, de a koncepció még így is kiválóan működik. Az akcióorientált részek nem csak jól néznek ki, ötletesek és izgalmasak, de remekül feldobják a mászkálós/gyűjtögetős részeket, így az már nem sűrűn fordult elő, hogy két pálya után pihentettem a játékot, mert ráuntam a karaktereim terelgetésére.
Ha pedig harc, akkor muszáj szót ejteni arról, hogy a sima pofozkodás is valamivel élvezetesebb lett, mint korábban. Az ugyan most is elkerülhetetlen, hogy olykor a saját társainknak csapjunk oda, de a bunyózás még így is sokkal kiforrottabb, mint korábban. Ez főleg a karakterek egyedi akcióinak köszönhető: pár találat után bevihetünk egy kombót, ami egy elég látványos animáció közepette végez az ellenfeleinkkel. Ez a lehetőség ugyan régóta nem újdonság, de még sosem nézett ki olyan jól, mint a The Force Awakens esetében.
JÓ A RITMUS
Az új LEGO Star Wars viszont nem csak azért magasodik az év elején lehúzott Avengers fölé, mert van benne két jelentősebb újítás. Ennél sokkal fontosabb, hogy a játék összességében parádésan épül fel. Akárcsak a filmben, folyamatosan egymástól homlokegyenest eltérő helyszínek követik egymást, változatos szereplőkkel, és nem csak a többszöri építkezés, illetve a GoW-szerű harc dobja fel a programot, hanem az is, hogy a játékelemek kiváló arányérzékkel lettek egymás mellé pakolva, így nyoma sincs a monotonitásnak. Emellett arról sem szabad elfeledkezni, hogy az egyes szakaszok nemcsak, hogy változatos helyekre kalauzolnak, de a játék során végig olyan érzésem volt, hogy sokkal nagyobb műgonddal lettek felépítve, mint a legutóbbi LEGO-játékokban. Kidolgozottabbak, ötletesebbek, izgalmasabbak, ráadásul tényleg remek ritmusban követik egymást a különböző játékelemek.
Amikor már unjuk a mászkálást, akkor jön egy kis akció, a gyűjtögetést jókor váltja fel az ugrabugra, és az aktívabb szakaszokat pont a megfelelő pillanatban követi egy kis logikai fejtörő. Ha pedig ezeken túl vagyunk, akkor megint kapunk egy kis adrenalint, hiszen rendszeresen be kell pattannunk valamilyen jármű pilótafülkéjébe, hogy száguldva tegyünk rendet az ellenfél soraiban. Tie-Fighter, Millenium Falcon, X-Wing – mindegyik remek móka, és a megvalósítás sem olyan idegesítő, mint a sorozat korai epizódjaiban. Az irányítás persze még mindig nem tökéletes, ez a LEGO-játékok egyik soha el nem múló rákfenéje, de az érzés, hogy az Ezeréves Sólyommal száguldozhatok, miközben az Első Rend vadászaitól tisztítom meg az eget, képes volt még ezt is elfeledtetni velem.
MINDEN A HELYÉN
Kaptunk újdonságokat, a pályák változatosak és élvezetesek, és minden más is megállja a helyét. A grafika most is fejlődött, így ismét elmondható, hogy a legújabb LEGO-játék a legszebb a sorozatban, és ez nem csak arra vonatkozik, hogy a táj, a pályák és a figurák jól néznek ki, de az animációk is nagyon rendben vannak, öröm nézni a képernyőn zajló dolgokat. Zenei fronton sincs okunk panaszra, a Star Wars melódiákat nem lehet elrontani, ráadásul a szinkron is pazar, a film összes nagyobb neve visszatért, hogy a legófiguráknak kölcsönözze a hangját, szóval ilyen tekintetben az élmény száz százalékos. Ugyanígy nincs gond a humorral sem, úgy tűnik, hogy a kissé infantilis poénkodás a Star Warsnak áll a legjobban, és ezúttal megkapjuk még BB-8-et is, akit nem csak irányítani mókás, de rengeteg geg is kapcsolódik a kis droidhoz.
Játékmenet rendben, külcsín rendben, hangok rendben, ja, és a tartalommal sincs gond. A kampány nagyjából nyolc óra alatt végigjátszható, de az összes gyűjtögethető cuccot (piros és arany kockák, karbonitba fagyott Han Solók, minikitek) csak akkor zsákolhatjuk be, ha legalább egyszer újra nekiveselkedünk mind a 12 szakasznak. És ha ez nem lenne elég, akkor a begyűjtött arany kockákért vehetünk hat extra pályát, ahol olyan akciókban vehetünk részt, amelyek a filmben nem kaptak helyet, csak utaltak rá a szereplők: Poe legendás mentőakciója, Han és Csubakka kalandja, ahol befogják azokat a förtelmes lényeket, és így tovább.
Az egyetlen fájdalmam, hogy nincs egy olyan hatalmas város, mint amilyen Manhattan volt az Avengersben, vagy Gotham City a LEGO Batman 2-ben. Hubokat ugyan most is kapunk, amiket be lehet járni, adott a lehetőség a gyűjtögetésre és apró küldetésekre, de ezek a helyszínek a nyomába sem érnek a már említett metropoliszoknak. Oké, a Starkiller Base elég nagy, de még így sem az igazi…
GYŰJTEMÉNYBE VELE!
A fentiek után talán már nem kell külön kiemelnem, de a teljesség kedvéért azért álljon itt feketén-fehéren: a legújabb LEGO Star Wars remek játék lett. Nem nélkülözi a kisebb, olykor bosszantó hibákat, de az összkép még így is átlagon felüli, szóval a sorozat rajongóinak mindenképpen melegen ajánlott, és ha rám hallgattok, akkor is tesztek vele egy próbát, ha már évekkel ezelőtt ráuntatok a LEGO-játékokra. Szerintem nem fog csalódást okozni, főleg ha van mellettetek egy cimbora vagy egy lurkó, akivel együtt tudtok elmerülni a messzi-messzi galaxis legújabb kalandjaiban.
