„A LEGO Marvel Super Heroes nemcsak az egyik legjobb LEGO-játék, amivel valaha játszottunk, de az egyik legjobb szuperhősös program is, épp ezért nem csak a megrögzött rajongóknak ajánljuk, hanem mindenkinek!” – írtam pontosan négy évvel ezelőtt, és hiába telt el azóta közel fél évtized, továbbra is úgy gondolom, hogy a Traveller’s Tales első Marvel-játéka az egyik legjobb rész az egész LEGO-sorozatban. A 2016 januárjában megjelent, a Bosszúállók-filmen alapuló LEGO Marvel’s Avengers sajnos nem tudta megismételni a korábbi bravúrt, de most megérkezett a valódi folytatás, a LEGO Marvel Super Heroes 2, és tesztemben arra keresem a választ, hogy a folytatás vajon képes-e a nagy előd nyomába érni.
VANNAK DOLGOK, AMIK NEM VÁLTOZNAK
LEGO-játékról van szó, így az alapok mindenkinek ismerősek lesznek. A ránk váró pályákon különböző képességekkel bíró karaktereket irányítunk, és amellett, hogy el kell jutnunk A-ból B-be, útközben a szereplők speciális tulajdonságain alapuló logikai feladatokat kell megoldani, illetve számos rejtett, illetve elsőre elérhetetlen apróság várja, hogy felfedezzük és megszerezzük. Ahogy az a kezdetektől jellemző a TT-s LEGO-játékokra, a pályák teljesítése után elérhetővé válik a Free Play-mód, ahol már bármelyik korábban megnyitott karaktert használhatjuk, és az ő segítségükkel az előzőleg megoldhatatlan részletek is teljesíthetővé válnak. Ezúttal is gyűjthetünk Minikiteket (200 darab), aranykockákat (255 darab), meg kell menteni Stan Lee-t (50 helyen), összesen 236 Marvel-karakter és jármű oldható ki, és most már vannak speciális rózsaszín elemek is (összesen 10), amiket különleges Gwenpool-küldetések megoldásával lehet megszerezni. Utóbbiak egyébként különálló feladatok, amiknek akkor érdemes nekiesni, ha már végigverekedtük magunkat a sztorimód nem kevesebb, mint 20 pályáján...
ZAVAR AZ IDŐBEN
A sztori az egyik legnagyobb erőssége a LEGO Marvel Super Heroes 2-nek, ugyanis az alkotók úgy választottak főgonoszt (Kang, a hódító, aki a jövőből „származik”), hogy őt használva még a négy évvel ezelőtti résznél is változatosabb helyszínekkel és karakterkínálattal ajándékozhassák meg a játékosokat. A történet a Chronopolis névre hallgató „világ” körül bonyolódik, amit Kang tizennyolc különböző hely és idősík darabkáiból rakott össze: lesz itt vadnyugat, a Hidra uralta város, klasszikus és noir New York, középkori Anglia, Wakanda, Asgard, Atilla, Sakaar, az ókori Egyiptom és még sorolhatnám. Ezek a helyszínek ráadásul nem csak szimpla pályák, hanem önálló kis világok, ahol a sztorimissziók mellett mellékküldetések várják a játékosokat, így a nagyjából 10-12 órára rúgó kampány csak a kezdet, a program legalább 30-40 órányi elfoglaltságot kínál azoknak, akik szeretnének mindent összeszedni és elérni a 100%-ot.
A legtöbben persze csak a sztorival foglalkoznak, és nekik mindenképpen jó hír, hogy már csak ezért érdemes elindítani a LEGO Marvel Super Heroes 2-t. Nem egy újramesélt történetet kapunk, mint az avengersös részben, hanem teljesen eredeti kalandot, amire korábban még a képregényekben sem volt példa. A kampány legnagyobb erőssége a helyszínek változatossága: egytől egyig eltérnek egymástól, ráadásul ezúttal is remekül ki vannak dolgozva. Részletesek, jól néznek ki, élvezet felfedezni őket. Ennél pedig csak egy dolog jobb, hogy a különböző világokban hihetetlenül jópofa karaktereket irányíthatunk. Természetesen most is felbukkannak az olyan jól ismert hősök, mint Vasember, Amerika Kapitány és Pókember, de mellettük olyan kevésbé „elhasznált” figurák is fontos szerephez jutnak, mint Captain Marvel, She-Hulk, Spider-Gwen, White Tiger, Doctor Strange, Fekete Párduc, Fenegyerek, Kamala Khan, az Embertelenek (Inhumans), Darázs és még sokan mások. Ezek a szereplők nem csak a kinézetükben térnek el egymástól, de tényleg egyedi képességekkel rendelkeznek, és ami a legfontosabb, saját személyiségük van, így valóban szórakoztató megismerni és irányítani őket.
Pókembernek be nem áll a szája, a fiatal Kamala Khan majd szétrobban az örömtől, hogy igazi nagyágyúkkal akciózhat, Doctor Strange mindig megfontolt, és akad néhány érdekes trükkje, Thor macsóként osztja az észt, és mellettük a rosszfiúkra sem lehet panasz. M.O.D.O.K., Klaw, Man-Ape, Black Knight, Korvac, Kang és a többiek szintén olyan ellenfelek, akik nem számítanak lerágott csontnak, és kifejezetten mókás jól elpáholni őket.
ŐRÜLET, DE MÉG MINDIG MŰKÖDIK
Viszont a játékmenet szempontjából a LEGO Marvel Super Heroes 2 nem nyújt túl sok újdonságot. Az egyetlen, eddig sosem látott rész a négyfős aréna-mód, ahol a barátainkkal eshetünk egymásnak a kedvenceinkkel. Emellett érdemes megemlíteni a térkép nézetet, ami világonként mutatja meg, hogy merre találhatók a 100% eléréséhez szükséges különböző mellékküldetések. Utóbbi persze csak kényelmi funkció, ami egyértelműen egyszerűbbé teszi a legelhivatottabbak dolgát. A helyzet pedig az, hogy valójában nincs is szükség hatalmas újdonságokra. A LEGO-játékok jól bevált receptje továbbra is remekül működik, és a fejlesztők ezúttal is olyan mennyiségű egyedi tartalmat pakoltak a munkájukba, hogy egy pillanatra sem hiányoznak a forradalmi újdonságok. A sztori érdekes, a karakterek jópofák, a humor most is a helyén van: a LEGO Marvel Super Heroes 2 egész egyszerűen játszatja magát, mi pedig kiválóan szórakozunk.
KIVÉVE, MIKOR NEM
Persze a helyzet korántsem tökéletes. Ahogy a játékmenet sem változott jelentősen, úgy a régi hibák is megkeserítik a szuperhősöket terelgető felhasználók életét. A kamerakezelés még mindig korlátozott, akadnak beláthatatlan pályarészek, az ugrálás és a kiszámíthatatlan földet érés még mindig képes agybajt okozni, ahogy az is, hogy sokszor ugyanazon a gombon vannak a különböző funkciók, és hiába akarunk beszállni, mondjuk, egy vezethető járműbe, helyette mindig a karakterváltás jön össze. Ezek apróságok, de néha képesek voltak annyira felbosszantani, hogy legszívesebben a sarokba hajítottam volna a kontrollert, mikor sokadszor kellett ilyesmivel vesződnöm a normális továbbhaladás helyett. Arról nem is beszélve, hogy a program néha egész egyszerűen beleroppan a töltésbe, és szépen összeomlik, elveszítve az el nem mentett teljesítményünket...
GYŰJTEMÉNYBE VELE
Viszont hiába vannak továbbra is bosszantó hibák a Traveller’s Tales legújabb munkájában, mégsem lehet haragudni a játékra, ugyanis az apró kellemetlenségek ellenére lényegében ordít a programról, hogy szerelemgyerek volt a csapat számára, és az a lelkesedés, ahogy ők készítették a programot, simán átragad a felhasználóra. Én kíváncsian és örömmel vándoroltam egyik világról a másikra, közben pedig csillogó szemmel csodálkoztam rá minden egyes új karakterre. Nyilván ehhez kell némi rajongás a képregények, és azon belül is a Marvel-univerzum irányába, de talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy a program iránt érdeklődőkben ez alapból megvan, és hozzám hasonlóan ők is ugyanúgy el tudnak majd merülni a kissé őrült káoszban, ahogy én is tettem.
A Bosszúállókra koncentráló korábbi LEGO Marvel-játékot nem tudtam jó szívvel ajánlani mindenkinek, nem úgy, mint az új részt, ami ismét egy kiváló szuperhősös program. Legjobban a Marvel-fanatikusok fogják élvezni, ugyanakkor azok is bátran tehetnek vele egy próbát, akik csak könnyed kikapcsolódásra vágynak – aligha fognak csalódni ebben a játékban.
