Egyszerűen tilos játszanod a LEGO Harry Potterrel két fontos kritérium teljesítése nélkül. Először: kötelező szeretned az aranyos, részletgazdag és kreatív építőjátékokat, ami kizárásos alapon ugye a LEGO. Másodszor: muszáj ismerned a Harry Potter első négy részének sztoriját – szeretheted vagy utálhatod is, a lényeg az ismereten van. Ha e két feltétel nálad nem teljesül, egy felejtőbűbájjal töröld ki az agyadból ezt az egész cuccot, és lapozz rögtön tovább, mindenkinek jobb lesz így! Tényleg...
BECSENGETTEK A MUGLIKNAK
Na helyes, te maradtál. Kezdjük ott, ahol maga a játék, minden magyarázat nélkül a dolgok közepében. A fő helyszín a Hogwarts (ami magyarul ugye Roxfort) Boszorkány- és Varázslóképző, amit a cselekmény haladásával szabadon és apránként felderíthetünk. Főszereplőből három is akad, ők általában egyszerre vannak képernyőn: Ron, Hermione és Harry, akik között eltérő képességeik okán folyton váltogatni szükséges. A rajtuk kívül játszható karakterek száma a kiadó szerint 170, ezt megerősíteni nem tudom, de legyen az, hogy elhisszük.
A Harry Potter történetek és a LEGO játékok osztoznak egyfajta kellemesen agyalágyult humoron, ami itt annyi nehezítéssel jelentkezik, hogy a poénok és események megértéséhez pontról pontra kell ismerni a varázslósrácok történetét. Egy laikus számára rögtön az első átvezető videóban nem tiszta, hogy kitől és milyen levelet kap a cikkcakkos homlokú kiskrapek (behívó az iskolába Harrynek), hogyan tolják át emberkék a poggyászkocsijukat egy pályaudvar falán, vagy miért akarja megrágni a kölyköket egy ijesztő nagy sapka (Teszlek süveg). Ha viszont mindezzel képben vagy, a hangulat hibátlan. Elsőre olyan, mintha valaki egy vödör összekevert LEGO kockát öntene ki eléd a szőnyeg közepére: a játék elvárja, hogy ügyes tanoncként mindent magad találj ki. Legalább ötféle kockát és elemet lehet gyűjteni a pályákon. A kis érmeszerűek például zsákszámra állnak mindenhol, az értékes aranytéglák pedig rettentő ritkák, de mindnél magadnak kell kiokoskodnod, hogy hol és mire válthatók be. Erre szolgál az iskolából megközelíthető Diagon Alley (Abszol út), a mágusok Váci utcája, ahol extra varázslatokat, jobb felszerelést, sőt, rengeteg aranykockáért még level editort is lehet venni. A Hogwarts hub változatos tantermei és elvarázsolt apróságokkal tömött folyosói mellett olyan helyszínek nyílnak meg apránként az évek alatt, mint a Gringotts kobold pénzintézet, a Tiltott Rengeteg és a kviddics stadion. Kötelezően felvonul az ikonikus varázskörnyezet összes eleme, az élő festményektől a Sötét Varázslatok Kivédése tanárok egész karáig.
A LEGO Harry fő újítása a szinte szerepjátékot idéző fejlődés; a kezdetkor varázspálcás hősünk egyedül az ugrás képességével bír, varázsigéit a 4 iskolaév alatti tanórákon fokozatosan sajátítja el. Az alapvető bűbáj minden karakternél a Vingardium Leviosa, amivel nemcsak tárgyak és más emberkék lebegtethetők, de szabadon lehet mindenféle hasznos struktúrákat, lépcsőt vagy nehezéket építeni elszórva heverő kockákból. Vannak persze haszontalanul szórakoztató igék is, mint a beszédes nevű Herbifors, amitől virágcsokor nő a megcélzott figura fején. Minden pályán érvényesül a mondás, miszerint jobb későn, mint soha, ugyanis direkt töméntelen tárgy és puzzle van mindegyiken, amihez később elérhetővé váló karakter/varázsige kellene. Ez biztosítja, hogy visszatérjünk a már letudott helyszínekre Free Play módban, pédául amint rájövünk, hogy Hagrid kutyája az a titokzatos karakter, aki „fel tudja túrni a földhalmokat”. Ez masszív újrajátszási potenciált és extra játékórák tucatjait jelenti.
HOGY TANÍTASZ PÓKOT ÚSZNI?
Bár a megoldások, sőt, maguk a feladatok sem feltétlenül egyértelműek, tartósan elakadni mégis nehéz. Hogwarts varázskockák szegélyezte folyosóin a helyes irányt mindig mutatja a Griffendél házi szelleme, Félig Fejnélküli Nick, külső helyszíneken pedig nyilak és lebegő LEGO-bigyók adnak némi segítséget. Probléma esetén tanácsos feltenni magunkban a kérdést: mit tennék most, ha legóemberke lennék egy olyan világban, ahol minden szabadon szétszerelhető és elemeiből újra felépíthető? A válasz általában az épp aktuális puzzle kulcsa is. Persze a megoldás módja néha ellentmond minden emberi logikának, sokszor pedig bármiféle vizuális segítség nélkül, korábbi tapasztalataink alapján kell kikövetkeztetni – mondjuk ha a manótestű Mandragóra növény sikítása szilánkokra robbantja az üveget, akkor ilyen anyagú ajtók és védőburák ellen a kis teremtmény fegyverként használható. Beleunni nehéz, a feladatok változatosságára jellemző, hogy egy óriás sakkparti megnyerésétől kezdve a lebegő lépcsők helyremozgatásán át egészen egy széthullott lególovag testének összerakásáig mindenfélével szembesülünk. Napi jótéteményként például minden pályán akad egy Student in Peril (Bajba jutott diák), akinek megsegítéséért pottyan pár gyűjthető LEGO.
Multiplayerben két karakter irányítható egyszerre, és a LEGO Indy 2-ben már látott osztott képernyős megoldással tudnak eltávolodni egymástól. Érdemes beszervezni az első elérhető havert segítségnek, mert bármilyen szerencsétlen és videojáték-ügyileg hátrányos helyzetű legyen is, ő garantáltan jobb teljesítményt nyújt, mint a mesterséges intelligenciával irányított karakterek, akik a legritkább esetben tesznek bármi hasznosat azon kívül, hogy bárgyún bámulják csápos növények általi halálunkat. A fejlesztők arra a kérdésre, hogy a 7 tanévet felölelő sztoriból miért épp 4 évet dolgoznak fel, nagyjából azt felelték: „mert csak”. Valószínűleg az áll a háttérben, hogy Harry életének véres pszicho-thrillerbe illő fordulatait, melyek az ötödik évfolyamban kezdődnek, a gyermeküknek videojátékot vásárolni tervező szülők nem díjazták volna. Mert a Years 1-4 sokszor meglepően intelligens humora ellenére érezhetően gyerekeknek készült. Ahhoz képest, hogy többezer oldalnyi tömör szó szolgált alapjául, a játékban a felnőttfilmek tradícióit követve nem hangzik el semmilyen dialógus a „hmm, óh, ááá” szavakon kívül, hisz az csak elvonná a tisztes legóisták figyelmét a lényegről.
Bár minden játékra igaz, hogy epilepsziára, szembántalmakra érzékenyek vigyázzanak vele, jelen esetben ez tízszeresen érvényes. Kaotikus, színes, folyamatosan csillogó és izgő-mozgó, elképesztően részletgazdag képi világával a LEGO Harry minden eddigi építőkockás kaland esztétikáján túltesz. De ez csak eleinte zavaró – pár perc után szinte hipnotikus hatást kiváltva ránt be a lebegő építőkockák, varázstárgyak és lehetetlent nem ismerő minifigurák világa. Ijesztően magas aranyossági faktora komoly függőséget és indokolatlan viháncolást okozhat. A történet, ami gyerekek millióit vette rá az olvasásra, most ugyanezeket a kölyköket próbálja könyveik mellől a monitorok elé csábítani. Ha ez a LEGO-varázspálcás Harry Potternek elég parádésan sikerül, az 5. évfolyam első tanóráján újra találkozunk.
