Szinte hihetetlen, de a brit Traveller’s Tales már tizenkét éve ontja magából a LEGO-játékokat, és ezen idő alatt tizenötnél is több kockakaland hagyta el a műhelyüket, olyan népszerű licenceken alapulva, mint a Star Wars, a Batman, az Indiana Jones, a Harry Potter, a Karib-tenger kalózai, a Gyűrűk Ura vagy éppen a Marvel szuperhősei. A lista meglehetősen hosszú, és bár maguk a fejlesztők nem nagyon akarnak elszakadni a biztos sikert garantáló LEGO témától, azért az elmúlt években érződött, hogy kicsit igyekeznek eltávolodni az évek óta egykaptafára készülő újabb epizódoktól. Ennek a fordulatnak volt az egyik állomása a Skylanders-játékok alapmechanikáját lenyúló LEGO Dimensions, illetve a Minecraftet utánzó LEGO Worlds, amiről pont az előző, 2017/04-es számunkban olvashattatok egy jó kis tesztet. A sort viszont a 2013-as LEGO City Undercover kezdte, ami a 2005 óta ismert játékmenetet ötvözte a GTA-sorozat által népszerűvé tett nyitott, rengeteg extra feladatot rejtő város koncepciójával.
Elsőre bukta
Az ötlet már a bejelentéskor remeknek tűnt, az egyetlen bökkenő az volt, hogy a Traveller’s Tales az általuk készített LEGO-játékok életében először exkluzív szerződést kötött a Nintendóval, aminek értelmében az újszerű kaland kizárólag Wii U-ra jelenhetett meg, sőt még a program kiadója is a Japán cég lett. Az Undercover fejlesztése persze jóval a konzol 2012-es megjelenése előtt elkezdődött, és akkor még senki nem sejthette, hogy a Nintendo tablettel megvert masinája óriási zakó lesz. 2013 tavaszán persze már mindenki tudta, hogy a gyenge hardverrel felszerelt, idejétmúlt Wii U sosem fog az elődje nyomába érni, de ekkor már nem lehetett mit tenni, a LEGO City Undercover az eredeti terveknek megfelelően jelent meg, és hiába kapott egészen pozitív kritikákat, az eladások ennek ellenére sem voltak túl fényesek. Egész egyszerűen nem volt annyi Wii U-tulajdonos, hogy egy ilyen exkluzív cím sikeres lehessen. Ezek után mondjuk némileg érthetetlen, hogy miért kellett négy évet várni a nagyobb profittal kecsegtető átiratok elkészültére, de a lényeg persze az, hogy a TT ambiciózus alkotása 2017 áprilisában végre elérhetővé vált PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre is.
A cég egyébként remastered kiadásként hivatkozik az „új” LEGO City Undercoverre, ami annyit tesz, hogy minden (új) platformon 1080p-s felbontásban játszhatunk vele, bekerült a Wii U-s változatból megmagyarázhatatlan módon kimaradt offline kooperatív mód, illetve a tablet kontrollerre optimalizált funkciók úgy lettek átdolgozva, hogy az extra kiegészítő nélkül is elérhetők és élvezhetők legyenek.
Második esély
A LEGO City Undercover persze nemcsak azért különleges, mert kezdetben csupán Wii U-ra jelent meg, és sandbox alapokra épült, de azért is, mert a Traveller’s Tales alkotásainak azon szűk táborába tartozik, amik nem valamilyen már létező sztorit mesélnek el újra, kockaformában, hanem egy teljesen eredeti történet. Főhősünk Chase McCain, aki korábban ugyan sikeresen kapcsolta le a LEGO Cityt fenyegető Rex Furyt, de emellé botor módon felfedte a letartóztatáshoz bizonyítékokat szolgáltató Natalia Kowalski kilétét, ezzel óriási veszélybe sodorva a kockanőt. Chase némi „száműzetés” után tér vissza szeretett városába, amit ismét ellepett a bűn, és a polgármester a börtönből frissen megszökött Furyt sejti a háttérben.
Habár a LEGO City Undercovert szokás úgy beállítani, hogy teljesen új fejezetet jelent a Traveller’s Tales LEGO-játékai között, azért ennyire nem eszik forrón a kását, hiszen a fejlesztők nem találták fel a spanyolviaszt, csupán a korábban megismert játékelemeket mixelték úgy, hogy a végeredmény némileg frissnek hasson egy tucat másik LEGO-játék után. Az kétségtelen, hogy adott egy hatalmas város, amit szabadon be lehet járni, tele van extra feladatokkal és gyűjtögethető tartalmakkal, de a program magja ettől még változatlan maradt. A sztori során adott 15 nagyobb küldetés, ami alapvetően zárt helyszíneken játszódik, és a feladatunk is ugyanaz, mint bármelyik másik TT-s programban: eljutni A-ból B-be az egyszerű logikai és építős feladatok megoldásával, felfedezni a rejtett helyeket, olykor harcolni és gyűjtögetni a különböző színű legópénzeket. A legtöbb LEGO-játék savát-borsát az adta, hogy eltérő figurákat kellett irányítanunk a különböző feladatok megoldásához, és ezúttal ugyan nincs lehetőségünk a karakterek konkrét cserélgetésére, de ettől a funkció még nem maradt ki az Undercoverből, csupán át lett nevezve/tervezve.
Beépülünk
A játék címe nem véletlenül Undercover: egy olyan zsarut alakítunk, aki olykor álruhákat visel, ráadásul a váltogatással nemcsak a külső jellegzetességeink változnak, de a képességeink is. Rendőrként tudunk csáklyát vetni, használhatjuk a nyomozós kütyüket (erről kicsit később), rablóként ajtókat és széfeket tudunk feltörni, bányászként használhatjuk a dinamitot és sziklákat törhetünk szét, asztronautaként van jetpackünk, lézerfegyverünk, és aktiválhatjuk a teleportokat, építőmunkásként ügyködhetünk légkalapáccsal, és javíthatjuk az elromlott elektromos kütyüket, farmerként növényeket kelthetünk ki, míg tűzoltóként a lángoknak vethetünk véget.
Ahogy a többi LEGO-játéknál a különböző képességekkel rendelkező karaktereket, úgy a különböző álruhákat is a sztori előrehaladtával nyitjuk meg, és ha megkaparintottuk őket, onnantól bármikor egyetlen gombnyomással váltogathatunk köztük. És nem ez az egyetlen dolog, ami visszaköszön a hagyományos Traveller’s Tales programokból: a ránk váró 15 nagyobb küldetés eleve úgy lett felépítve, hogy elsőre egyiket sem lehet 100%-ra megoldani, hiszen lesznek olyan rejtett területek vagy részfeladatok, amihez még nincs hozzáférésünk. Ha tehát szeretnénk mindent megszerezni (az összes aranykockát, rendőrjelvényt és egyéb cuccot), akkor a küldetések teljesítése után is vissza kell térnünk a korábban már végigjátszott helyszínekre (ez lesz a régóta ismert free play mód), hogy az új álruhák birtokában megnyissuk az első alkalommal elérhetetlen lehetőségeket is.
Van új a nap alatt
Mindezek ismeretében persze mondhatnánk, hogy a LEGO City Undercover semmi újdonságot nem nyújt, de ebben a formában azért ez nem teljesen igaz. Bár az kétségtelen, hogy a fejlesztők más játékaiban is voltak szabadon bejárható városok (LEGO Batman 2, LEGO Marvel’s Avengers), de ilyen hatalmas területtel még sehol sem találkozhattunk, ráadásul tartalom szempontjából is ez a legmasszívabb LEGO-játék. A város tele van apró mellékfeladatokkal, lekapcsolandó bűnözőkkel, gyűjthető cuccokkal, és az utóbbiak jelentős részét csak akkor tudjuk megoldani, illetve megszerezni, ha már rendelkezünk a megfelelő álruhákkal.
Ami jelentősebb változás, hogy ezúttal már nemcsak az ezüst, arany, kék és lila pöttyöket gyűjtjük, de a szétvert objektumokból kihulló kisebb kockákat és a trükkösen elhelyezett nagyobb elemeket is. Utóbbiakra akkor lesz szükség, ha megtaláljuk a városszerte elszórt, vagy a küldetések részét képező alaplapokat, amikre építeni lehet. A sztori-missziók során a továbbjutáshoz szükséges építményeket húzhatjuk fel velük (ha nincs elég, addig kell matatni és akciózni, míg összegyűlik a kellő mennyiség), míg a szabad játéktérben építhetünk garázst, ahol lehívhatjuk a már megszerzett járműveket, vagy akár ugratót, hogy begyűjthessük azt az achievementet, amit úgy lehet megnyitni, ha eleget repkedünk taxival, természetesen utassal a hátsó ülésen.
Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a Wii U tabletjéhez készült funkciók sem szerepeltek más játékokban, igaz, ezúttal nem a speckó kontrollert kell mozgatnunk, csupán az egeret vagy az analóg karokat, de a nyomok keresése (detective scan), a bűnözők bemérése (criminal scan) és az ablakok mögötti beszélgetések lehallgatása (audio scan) még így is olyan móka, ami változatosabbá és érdekesebbé teszik a platformelemekkel és fogócskával átitatott bűnüldözést.
Ha pedig már bűnüldözés, akkor ejtsünk pár szót a várost terrorizáló pribékekről is, akikkel rendszeresen meg kell küzdenünk. A Korábbi LEGO-játékokban ez jobbára észnélküli gombnyomkodást jelentett, ezúttal viszont egy továbbra sem bonyolult, de a korábbinál sokkal jobban működő megoldással álltak elő a fejlesztők. Sima ütések most is vannak, ám idővel megtanulunk rendesen „harcolni”, azaz bevihetünk erősebb támadásokat, kitérhetünk, sőt lefoghatjuk az ellenfelet, hogy aztán jól földhöz csapjuk. A rosszarcúak ilyenkor nem esnek szét, mint régebben, hanem a földre kerülnek, mi pedig úgy zárhatjuk le a csetepatét, ha időben bilincsbe verjük őket. Az új megoldás persze nem forradalmi, de jól szuperál, és amikor tíz fogdmeg támad ránk, akkor egészen élvezetes csaták kerekednek, ahol kis ügyességgel a magunk javára fordíthatjuk az eddig ismeretlen lehetőségeket.
Visz a sztori!
A speckó harcot egy küldetés során, a város szélén található különleges dojóban tanuljuk, ahol egy ismerős figura avat be minket a harcművészet rejtelmeibe. Hogy honnan ismerős? Hát a Mátrix-filmekből, hiszen az alkotók Morpheus figuráját másolták le, humoros beszólásokkal és jelenetekkel adózva a Wachowksi-fivérek (immáron nővérek) legendás mozgóképe előtt (és itt most szigorúan csak az első részre gondolok). Érdekes egyébként, hogy a játékmenet szempontjából a LEGO City Undercover kifejezetten a fiatalabbaknak szól, de az alkotók gondoltak az idősebb játékosokra vagy a csemetékkel játszó szülőkre is, hiszen a játék tele van hasonló elmés utalásokkal. A város mellett például található egy Alcatraz-szerű börtönsziget, ahol a Stephen King-féle Remény rabjai elevenedik meg egy küldetés során, természetesen humoros formában, olyan emlékezetes részletekkel, mint a moziposzter mögött megbúvó alagút, vagy az utóbbi kiásásához használt picinyke csákány.
A jófajta poénok egyébként az egész játékra jellemzők, látszik, hogy a Traveller’s Tales írói örömüket lelték abban, hogy végre nem egy sikeres mozifilmet kell lebutítani, hanem a saját ötleteiket puffogtathatják. A karakterek jópofák, a beszólások sokszor ütősek, és a vizuális humor is teljesen rendben van. Igazi könnyed kalandban van részünk, ahol valóban plusz pont, hogy a bugyuta alapokra építkező történet képes szórakoztatni, sőt az ember sokszor kíváncsian várja, hogy a következő küldetés vajon milyen helyre és szituációba vezeti a főhősünket.
Kicsit köhög
Ha a játékélmény felől közelítjük, akkor a LEGO City Undercover egy jól összerakott, tartalmas és élvezetes produktum, viszont vannak hibái, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az már rögtön az első percekben világossá válik, hogy a fejlesztők például nem foglalkoztak azzal, hogy a nem játékmotor hajtotta átvezetőket az új gépekhez igazítsák, így előfordul, hogy az egészen pofásan festő akciók után kénytelenek vagyunk az alacsonyabb felbontásban futó videókat bámulni. Ezt persze túl lehet élni, ennél sokkal idegesítőbb, hogy hiába áll rendelkezésre minden platformon erősebb hardver, mint Wii U-n, a program ugyanannyit tölt, mint a Nintendo torzszülöttjén, ami így 2017-ben egy kicsit azért nevetséges, és jár a fekete pont az alkotóknak, amiért nem foglalkoztak többet az optimalizálással. És intő nemcsak ezért jár, hiszen a Travellers Tales még mindig nem orvosolt olyan problémákat, amik már jelen voltak az első LEGO Star Warsban is. Gondolok itt arra, hogy sokszor még mindig abszolút lutri, hogy sikerül-e ugranunk vagy sem, illetve továbbra is teljesen véletlenszerű, hogy a levegőbe emelkedés után jó helyre érkezünk-e, továbbá a kamerakezelés is botrányos, főleg, ha zárt helyekre vezet az utunk. Igaz, sokszor a szabadban sem jobb a helyzet: jármű például akad dögivel az utcákon, de sok köszönet nincs bennük, ugyanis a vezetési modell egész egyszerűen katasztrófa. Teljesen mindegy, hogy milyen kocsiba, kamionba vagy dzsipbe pattanunk be, képtelenség úgy megtenni száz métert, hogy ne ütközzünk a többiekkel, vagy ne akadjunk el valamiben.
Végezetül sírok kicsit a grafikáról is, habár ez tényleg teljesen szubjektív probléma, és valójában nem írható a játék számlájára. Említettem ugye, hogy múlt hónapban teszteltük a LEGO Worldsöt, ahol minden, de tényleg minden LEGO-alkatrészekből épül fel, a víztől a szárazföldön át egészen a felhőkig. És az egész valami megdöbbentően jól fest. Nos, ezek után visszatérni egy hagyományos LEGO-játékhoz igen nagy csalódás, legalábbis a látvány szempontjából. Persze, itt is sok minden építőkockából van, de a program jelentős része még így is hagyományos videojátékos grafikával operál, ami valljuk be, se nem szép, se nem egyedi. Oké, tudom, hogy most egy négyéves játék felújított változatáról beszélek, de akkor is rossz látni ezt a megoldást, mikor a fejlesztők bebizonyították, hogy igenis lehet hatalmas világokat építeni csak a LEGO-elemek használatával. Remélem, az elkövetkezendő játékaikban már sehol nem kötnek kompromisszumot, és minden úgy fog kinézni, mint a LEGO Worlds végtelen számú térképei.
Érdemes pótolni
A LEGO City Undercover már az eredeti megjelenésekor sem számított forradalmi játéknak, és az elmúlt négy év sem múlt el nyomtalanul. Viszont minden hibája ellenére még mindig egy vállalható és szórakoztató program, ami továbbra is remek választás lehet a fiatalabb gyerkőcök számára, vagy azoknak, akik korábban is jókat mókáztak a Traveller’s Tales alkotásaival. A játékmenet ismerős, de tartalmaz jópofa újdonságokat, a történet a maga blőd módján képes magával ragadni, a hatalmas város pedig annyi elfoglaltságot rejt, ami tényleg hosszú időre, akár hetekre lekötheti még a legelszántabb lurkókat is. Ráadásul most már van kooperatív mód is, így szokás szerint családi program lehet a „legújabb” LEGO-kaland.
